Egy lengyel püspök, aki szélesre tárta a Vatikán kapuit
Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtylaként látta meg a napvilágot a lengyelországi Wadowicében, 1920. május 18-án.
1978. október 16-án választották pápává, október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. Az egyházfők sorában a 264. volt, és 455 év óta ő volt az első nem olasz, illetve a legelső szláv egyházfő.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli hibáiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a szocializmust és a kapitalizmust is. Szorgalmazta továbbá a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
Pápai szolgálata alatt több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint összes korábbi elődje. Emiatt a világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápának”. Hivatali ideje alatt 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban, a magyarok közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. Utóbbi két szent tisztelete is összeköti a magyarokat és a lengyeleket.
II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddig legismertebb és legközkedveltebb pápája, valamint a legismertebb lengyel a világon. 2005. április 2-án hunyt el Rómában.
Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá, és emléknapját október 22-ére tette. Pár évvel később, 2014. április 27-én ünnepélyes keretek között megtörtént a szentté avatása is.