„Annyi helyről dől a politika, hogy az már mérgező, megmételyezi az emberek életét” – a Bon-Bon zenekar a Mandinernek

Hogy telik a 30., jubileumi éve a Bon-Bon zenekarnak?

Szolnoki Péter: Nemrég beszéltünk Szentmihályi „Michel” Gáborral, állandó dobosunkkal, hangmérnökünkkel és egyik producerünkkel, hogy most már minél hamarabb le kell ülnünk és át kell beszélnünk a jövő évi nagykoncerttel kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdést. Pontról pontra át kell vennünk minden elemét: 

• mi legyen a sorrend,
• milyen látvánnyal, koreográfiával készüljünk,
• hogyan hangszereljük át a dalainkat, 
• és melyik vendégfellépő hol és mikor lépjen színpadra.

Török Tamás: Már 30 éves a zenekar, és 2020-at leszámítva 5 évenként kedveskedtünk a közönségünknek egy-egy születésnapi koncerttel. Az utolsó tíz évben is rengeteg minden történt velünk, és új dalok is készültek közben.

Mi a véleményük? Jó irányba ment a magyar zeneipar?

Szolnoki Péter: Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz irány. Mi még abban szocializálódtunk, hogy lemezeket készítettünk: az új dalokat lejátszotta a rádió, a klipeket valamelyik zenetévé, ez fellépéseket generált, amelyekre jegyet vett a közönség. Közben készült a következő album, és kezdődött minden elölről. Vagyis volt egy egészséges körforgása mindennek, de ez az elmúlt években teljesen felborult. Azt látjuk, hogy számunkra teljesen ismeretlen előadók jönnek szinte a semmiből, és a különböző platformokon hatalmas nézettséget produkálnak. Egy biztos: alkalmazkodnunk kell a megváltozott helyzethez úgy, hogy közben hűek maradjunk önmagunkhoz. 

Török Tamás: Egyetértek azzal, hogy az egészséges egyensúly felborult, ezért részben a YouTube és a különböző streamingcsatornák a felelősek. De valahol ez az élet rendje! A fiatalok mindennapjainak 60–70 százalékát az online tér teszi ki. Mi pedig próbálunk alkalmazkodni az új trendekhez, tanuljuk a közösségi média fortélyait. Át kell vennünk azokat a módszereket, amelyekkel reklámozni tudunk egy-egy dalt vagy videoklipet, hiszen ma már egyéni projektekről beszélünk, és nem lemezekről. De összességében nincs okunk panaszra: tavaly is mintegy száz fellépésünk volt, és úgy tudtunk benne maradni a köztudatban, hogy 

Mi a titka Azahriahnak vagy a Mollywoodnak?

Szolnoki Péter: Nem az én világom egyik sem, de 

Azahriah furcsa kiejtése és elváltoztatott hangja miatt nem mindig értem a dalszövegeit, de azt el kell ismernem, hogy olyan sikert aratott rövid idő alatt, amilyet itthon előtte még senki.

Török Tamás: Mollywood produkciója számomra – vagy az idősebb korosztály számára – érthetetlen, mégis van, aki fogyasztja. De ebből is látszik, mennyire megváltozott a társadalom egy rétege. Mollywood követőinek nagy többsége is a YouTube-ról érkezett, akárcsak a Pamkutyáéké, akiknek van néhány daluk, és jövő tavasszal hét koncertet adnak az MVM Dome-ban, amelyekre jóformán minden jegy elkelt. Úgy hallottuk, hogy ez az egész úgy indult, hogy a közösségi oldalukon feldobták a kérdést: mit szólnának a követőik, ha koncerteket hirdetnének – és erre a posztra 70 ezer lájk érkezett. Jelenleg a paródiaduó tagjai ott tartanak, hogy énektanárhoz járnak.

Így vált családi zenekarrá a Bon-Bon

Megnézve a rádiók játszási listáját, azt látjuk, hogy a feldolgozások feldolgozásai futnak. Kijelenthető, hogy a retró most éli a reneszánszát?

Török Tamás: Sokan azt hiszik, hogy ezek a dalok az eredetiek. 

– azok a formációk, amelyek nem oszlottak fel, nem iktattak be több évnyi szünetet, hanem folyamatosan a színpadon voltak. Mi is közéjük tartozunk, akárcsak az Irigy Hónaljmirigy.

Nagyon jólesik, amikor a gólyatáborokban vagy egyéb egyetemi rendezvényeken a fiatalok éneklik velünk a dalainkat – bizonyára a szüleiktől hallhatták ezeket. Ez is annak a bizonyítéka, hogy beleivódtunk a köztudatba. Többször előfordult, hogy odajöttek hozzánk a koncert után, kértek egy közös fotót, majd megmutatták, hogy 10–20 évvel korábban már készült egy hasonló felvétel, csak akkor ők még kisgyerekek voltak.

Szolnoki Péter: Fura érzés, hogy retrózenekarrá nyilvánítottak minket. Én inkább úgy mondanám, hogy régebb óta vagyunk fiatalok, és közben családi zenekarrá váltunk, mert a koncertjeinkre a velünk egykorúak már hozzák magukkal a gyerekeiket, az idősebbek pedig az unokáikat. Volt, aki megjegyezte, hogy a Bon-Bon-dalok mellett olyan rajzfilmekben is szereti hallgatni a hangomat, mint a Szilaj, a Mackótestvér vagy a Toy Story.

Öt-tíz évvel ezelőtt nem volt jellemző, hogy egy zenekar a koncertjein markáns politikai véleményt fogalmazzon meg. Miből fakad ez a jelenség napjainkban?

Török Tamás: Egy biztos: mi szórakoztatni akarunk! Nem azt nézzük, hogy aki eljön a koncertünkre, annak a jegye jobb- vagy baloldalra szól-e. Az egész közönségnek játszunk. A célunk az, hogy mindenki jól szórakozzon.

Ez a jelenség is ugyanúgy kintről, a tengerentúlról jött, mint sok más. Amerikában már az elnökválasztás idején – sőt, korábban is – láthattuk, hogy az ismert zenészek a koncertjeiken elkezdtek állástfoglalni, és nyíltan kimondták, ki mellett teszik le a voksukat. A fiatalok pedig szeretik „utánozni” azt, ami külföldről jön – illetve egymást is. Így terjedt el ez a jelenség Magyarországon is.

De úgy gondolom, két hónap múlva már unalmas lesz ez. 

Igyekszünk mindezt távol tartani magunktól, és a munkánkra koncentrálunk.

Szolnoki Péter: Úgy gondolom, az a feladatom, hogy arra a másfél-két órára, amíg a színpadon állok, elfeledtessem a közönséggel a mindennapok gondját. Természetesen nekem is megvan a véleményem a mai helyzetről, de azt nem viszem fel a színpadra. A koncertek és a zenei fesztiválok nem politizálásra valók – arra ott vannak a megfelelő fórumok.

Kell a feloldás, hiszen annyi helyről dől be a politika, hogy az már mérgező, megmételyezi az emberek életét – akárcsak a túlzott szabadosság. Elég csak megnézni, mi zajlik az iskolákban: a szülők kérik számon a tanárokat, akiknek így már nincs tekintélyük.

Közben azt látjuk, hogy súlytalan lett minden; óriási értékvesztés tapasztalható a világban. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, apró lépésekre van szükség – például a szülőknek össze kell fogniuk a pedagógusokkal, hiszen a gyerekek a legtöbb időt az iskolában töltik, onnan veszik a példát, a mintát.

Török Tamás: A családot mint egységet – főként tőlünk nyugatabbra – megpróbálták lerombolni, hogy az embereknek ne legyen mihez kötődniük.

Milyen nagyobb eseményeket tartogatnak a következő hónapok?

Szolnoki Péter: Tovább megy a Bon-Bon-musical – nagyobb tánckarral és még parádésabb látványvilággal. Ez 2026 januárjától kerül újra színpadra, a nagyobb városok sportcsarnokaiban. Ebben a darabban nemcsak zeneszerzőként, hanem színészként is szerepet vállaltam.
Közben zajlik a tartalomgyártás is, igyekszünk lépést tartani a mai trendekkel.

Török Tamás: Nem unatkozunk – de nemcsak a musical és a közelgő születésnapi koncert miatt. Nem ülünk a babérjainkon, nem ábrándozunk a múltbéli sikereken, hanem továbbra is írjuk az új dalokat, és folyamatosan járunk fellépni.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton