Igazi magyar siker: Grúziát és Indiát is megjárta az egy hét alatt megalapított színházi társulat

Van, aki előadásokat rendez. Van, aki társulatokat vezet. És van Elek Dóra, aki egy egész univerzumot álmodott meg – a Baltazár Színházat. A díjnyertes színházi és filmrendező neve immár összeforrt egy olyan közösséggel, ahol a művészet nemcsak előadás, hanem létforma, és ahol a szeretet valóban képes társadalmi változást előidézni.

Baltazár Színház: a pillanat, amely mindent elindított

A történet Párizsban kezdődik, egyetemi évei alatt. Egy színházantropológiai kurzus vitte el Dórát egy közép-franciaországi fesztiválra, ahol életre szóló élmény várta: egy Down-szindrómás színészekből álló társulat előadása. „A színház lényegét láttam megvalósulni” – emlékszik vissza. 

A név Robert Bresson legendás filmjére, a Vétlen Baltazárra utal. A film szamara Dóra számára Jézus-szimbólum: egy tiszta értékrend hordozója, akit végül elpusztítanak az emberek. „Ezt a kristálytiszta értékrendet szeretném képviselni – és megóvni a pusztulástól” – fogalmaz.

Egy hét alatt született társulat

Az alapítás története mesébe illő. Amikor Dóra megfogalmazta magában, hogy olyan emberekkel szeretne színházat csinálni, „akikről az utcán senki nem gondolná, hogy művészek, tehetséges művészek”, minden hirtelen összeállt. „Szélsebesen, tényleg egy hét alatt létrehoztam a társulatot” – meséli.

Bár Dóra mögött színházszakos diploma és az azzal járó tudás is áll, valójában sokkal inkább a hit, a bátorság és a színház iránti olthatatlan szeretet mozgatja. Gyerekkora óta így működik: tízévesen már cirkusz–operett esteket szervezett fizető közönségnek a Velencei-tó partján.

A Baltazár-univerzum

Huszonhét és fél év telt el azóta, a Baltazár pedig mára nem egyszerű társulat, hanem egy egész intézmény: művészeti központtal, oktatási rendszerrel és saját épülettel. A stáb kicsi – mindössze négy állandó munkatárs –, a színészek száma tíz-tizenegy körül mozog, egészségi állapotuktól függően.

Az utánpótlást a Művészeti Központ biztosítja, ahol bárki tanulhat színházat és táncot, akár fogyatékossággal élve is. Innen kerülhetnek át a legtehetségesebbek a profi társulatba. Dóra azonban határozott: „Semelyik aktivitásunk nem terápia. A terápia behatárol. A művészet sokkal szabadabb létezési forma.”

Színház, amely hidat épít

A társulat első bemutatója, az Ébredések 1998-ban került színpadra, azóta pedig 29 előadás született, köztük a legfrissebb, a Biblia show. Egyidejűleg általában öt darabot tartanak repertoáron – amennyire a pénzügyi lehetőségek és a színészek egészsége engedi.

Dóra rajongással beszél színészei fegyelmezettségéről és jelenlétéről: „Olyan erős színpadi jelenlétük van, amihez a velük dolgozó nem sérült művészeknek fel kell nőniük. 

Ez a kendőzetlen egyszerűség különleges légkört teremt. A munka kemény, de a cél mindig ugyanaz: felszabadult, örömteli alkotás.

Társak az úton

Számos ismert művész dolgozott már együtt a Baltazár Színházzal, és mindannyian különleges módon gazdagították a társulat világát. Szirtes Edina Mókus több előadás zeneszerzőjeként vált a közösség meghatározó alakjává. Elek Dóra szavaival élve „egy tiszta érzelemember”, akinek muzsikája természetes módon rezonál a színészek lényegével. Hasonló érzékenységgel alkotta meg darabjaik zenéjét Darvas Ferenc is, aki szintén mélyen ráhangolódott a társulat tagjaira.

Kováts Kriszta immár két évtizede számít a Baltazár egyik legstabilabb tagjának: művésztanárként kezdte pályáját a társulatnál, később pedig rendezőként is maradandót alkotott. Goda Gáborral való közös munkájuk pedig új oldalakat nyitott meg: a rendező bátrabbá vált érzelmei kifejezésében, és a Baltazárral együtt olyan katartikus színházi élményeket hozott létre, amelyek mélyen hatnak a nézőkre.

Hullámvölgyek és új utak

Nem mindig volt könnyű. A legnagyobb nehézségeket Dóra akkor élte meg, amikor egy-egy előadás nem futott ki eléggé. „Persze, már az is nagy öröm, ha egyetlen embert katarzisban részesítettünk” – vonta le végül a tanulságot.

Ilyenkor filmek felé fordult, hiszen azok több emberhez jutnak el, határokon túlra is. De a színházból sosem tudott kiszállni teljesen. „Ha én nem vagyok, akkor nem működik” – mondja határozottan. A társulat létezésének záloga nemcsak a szaktudás, hanem a hit abban, hogy amit csinálnak az jó és fontos.

A jövő felé

A Baltazár előtt most is izgalmas időszak áll. A nemzetközi jelenlétet újra szeretnék erősíteni: 

Dóra szilárdan hisz abban, hogy a színház az egyik leghatásosabb eszköz a társadalmi változásra. „Az embert leginkább a színház tudja az itt és most okán behúzni. Egy katartikus előadás elfogadást, gondolkodásmód-változást hozhat, és a néző egy szeretet-batyuval távozik.”

Ez a hit az, ami a Baltazár Színházat évtizedek óta élteti – és ami biztosítja, hogy még sokáig szívverése legyen a magyar és a nemzetközi színházi életnek.

Nyitókép: Highlights of Hungary