Gerincsérülés sem állíthatta meg: Tóth Nikolett újra tanít, és azt üzeni – az élet mindig táncra hív.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt az Ember Márk által jelölt Tóth Nikolett is.
Ide kattintva lehet szavazni.
Nagyköveti méltatás:
Számomra Nikolett a tökéletes megtestesítője az életszeretetnek. Gyermekkora óta a színpad, a színház, a tánc világában – és világának – él, és még egy súlyos baleset sem tudta megtörni elhivatottságát az általa választott művészet iránt. Balettmesterként ma ugyanazzal az odaadással segíti a táncosokat, ahogy korábban ő maga is reflektorfényben állt, miközben mosolyával és életigenlésével újra és újra emlékeztet minket arra, hogy az emberi kitartás és derű minden akadályon át tud minket segíteni.
Tóth Nikolett neve nem ismeretlen a magyar színházi világban: táncművészként, balettmesterként és emberi tartásban példát mutató személyiségként is sokak szívébe belopta magát. Története a tánc iránti mély szeretetből indul, majd egy váratlan tragédián át ível a hihetetlen kitartásig és életigenlésig. Ma már nem csupán a színpadon, hanem a próbateremben is inspirálja a táncosokat – a Budapesti Operettszínház falai között, ahol balesete után elsőként nyújtottak felé segítő kezet.
Nikolett már kislányként tudta, hogy a mozgás, a ritmus és a zene elválaszthatatlan része az életének. Bár egy ideig a szinkronúszás is vonzotta, végül a tánc mellett döntött, amikor a kettőt már nem tudta összeegyeztetni. A Táncművészeti Egyetem (akkor még főiskola) klasszikus balett szakán végzett, pályája során pedig több mester is maradandó hatással volt rá. Volt, aki a képzés utolsó éveiben formálta szakmailag, és volt, aki már a színházban dolgozva inspirálta arra, hogy mindig a legjobbját nyújtsa.
A táncban először nem is a technikai tökéletesség ragadta meg, hanem a történetmesélés ereje: az, ahogyan a színpadon mozdulatokkal lehet érzelmeket és sorsokat életre kelteni. „Nem feltétlenül a technikai része vonzott, hanem inkább a történetmesélés, hogy valakit vagy valamit meg lehet jeleníteni” – mondja. Legkedvesebb szerepe a Spartacus, amelyben a „nagypadödő” nemcsak szakmai csúcspont volt számára, hanem a zene ereje is mélyen megérintette.
2022 júniusának végén egy pillanat alatt tört darabokra a megszokott ritmus. „Éppen dolgozni indultunk a színházba, és én nem emlékszem semmire” – meséli. Az utcán, ahol éppen sétáltak, egy épület tetőszerkezete omlani kezdett. „Nem tudtam elég gyorsan elmenekülni… így lettem gerincvelő- és koponyasérült.” A hír országos visszhangot kapott, ő azonban mindezt csak „egy hosszú átmeneti időszaknak” nevezi – mintha a szavai mögött egy titkos erőtartalék rejtezne.
A baleset után az Operettszínház az első pillanattól mellette állt. „Próbáltak segíteni, támogattak – ezért dolgozhatok most is itt.” Speciális széket kapott, és alig ért véget a rehabilitáció első szakasza, máris megkeresték, hogyan tudna visszatérni a munkába.
Nikolett régi vágya volt a balettmesteri, próbavezetői szerep – most pedig ez vált valóra. Fő feladata, hogy a táncosok mozdulatait pontosítsa, a koreográfiát felelevenítse, és a lehető legprecízebben készítse fel őket az előadásra. „A legelejétől fogva csak kedvességet és segítséget kaptam az emberektől” – mondja hálával.
Az Operettszínház révén autót is kapott, így ismét önállóan közlekedhet. Barátai pedig létrehozták a Tóth Nikolett Alapítványt, amelynek ügyeit ők menedzselik. Sőt, a színpadra is visszatért már – a Diótörő nagymamájaként, egy fotelben ülős szerepben. „Nem is annyira a színpad hiányzott, hanem a közeg. Nagyon jó volt újra a kollégáimmal lenni” – meséli. Az első szereplés segített a lelki gyógyulásban is.
Nikolettet hallgatva hamar kiderül: optimizmusa nem a baleset utáni „önfejlesztés” eredménye – ez mindig is része volt a személyiségének. „Egészen kiskorom óta életvidám vagyok. Attól, hogy most éppen kerekesszékben ülök, még szeretek élni. Tök jó az élet!” – mondja nevetve. Hisz benne, hogy egy hosszú átmeneti időszakban is rengeteg örömteli dolog történhet.
Továbbra is táncművésznek vallja magát: „Ez nem egy munka. Táncművésznek lenni életforma. Aki egyszer az volt, az mindig is az marad.” Aktív természete segít fenntartani a lelkesedést: szeret, ha van mit csinálnia, és jobban érzi magát munkában, mint tétlenségben.
Tele van tervekkel és célokkal: jövőre még többet szeretne dolgozni, és nagyobb önállóságot remél. Három éve nem volt igazi nyaraláson, pedig balesete előtt sokat utazott. Reméli, hogy még a nyár végén eljut Olaszországba, Grádóba, ősszel pedig Barcelonába.
Ha üzenhetne a 15-16 éves önmagának, ezt mondaná: „Legyen több önbizalmad, bízz magadban! Nem baj, ha technikailag nem 100% egy mozdulat – ha teljes szívedet beleteszed, az bőven elég. Merj táncolni, ne légy olyan félénk, mint én voltam.”
Ez a tanács nemcsak egy fiatal táncosnak szól, hanem mindenkinek, aki valaha is hitt abban, hogy az élet – bármilyen formában – szép, és mindig érdemes újra táncba hívni.
Nyitókép: Highlights of Hungary
A Tisza-vezér és a sajtó kapcsolata cseppet sem mondható harmónikusnak. Magyar Péter színre lépése óta rendre fenyegeti és súlyos jelzőkkel illeti az újságírókat. Van, akiket egyenesen a Dunába lökne.
Egy magyar fiú, akit ma a fizika zsenijeként emlegetnek: a CERN-ben írja a jövőt Takács Ádám.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf Ruszin-Szendi örökös erőfitogtatását hatásvadásznak és színpadiasnak nevezte Lentulai Krisztián műsorában.
Érdekes dolgok történtek a színpadon.
Úgy tűnik, nehezen viseli az újabb adatszivárgási botrányt a Tisza Párt vezére.
Orbán Viktor exkluzív interjút adott a Salgótarjáni Városi Televíziónak, amelyben bejelentette, abban állapodtak meg a polgármesterrel, hogy felveszik Salgótarjánt arra a listára, amelyet a nagy nemzetközi beruházások számára felajánlanak.
Az illető a Hősök tere környékén randalírozott.
Mindkét BL-csapatunk nagyot küzdött.
