A táncos, aki nem adta fel: Tóth Nikolettre ráomlott a ház, ám új életet kezdett az Operettszínházban

Gerincsérülés sem állíthatta meg: Tóth Nikolett újra tanít, és azt üzeni – az élet mindig táncra hív.

Varga Csaba a hegymászó, aki hat 8000 méternél magasabb hegycsúcsra már kitűzte a Nagyvárad nevével ellátott magyar zászlót.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt a Szabadfi Szabolcs által jelölt Varga Csaba is.
Ide kattintva lehet szavazni.
Nagyköveti méltatás:
Számomra megindító az az elhivatottság és céltudatosság, ami Varga Csabát belülről hajtja a világ legmagasabb hegycsúcsai felé. Útjaira mindig serpák és oxigénpalack nélkül indul, mert számára ez jelenti az igazi sport teljesítményt. A tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcs közül hatra már sikerrel tűzte ki a minden expedícióján nélkülözhetetlen, Nagyvárad nevével ellátott magyar zászlót, képviselve ezzel minden határon belüli és túli magyart.
Varga Csaba számára a hegycsúcsok meghódítása és a városok arculatának megőrzése nem két külön világ, hanem egyazon életút két oldala. A nagyváradi építész és hegymászó egyszerre őrzi szülővárosa épített örökségét és keresi a világ legmagasabb bérceinek kihívását. Két hivatása, melyek első pillantásra aligha kapcsolódnak össze, az ő életében természetesen fonódik egybe: szabadságot, önmegvalósítást és belső egyensúlyt adva.
Fiatalon már tudta: olyan pályát akar, amely nem szorítja szűk keretek közé. „Az építészet azért vonzott, mert szabad vagyok benne. Akkor dolgozom, amikor kell, elkerülhetem a kiégést – és a munka a hobbim is lehet” – meséli. A hegymászás ugyanígy az életéhez nőtt. „Ma már szinte mindkettő a munkámnak számít, és nagyon jól kiegészítik egymást. Úgy érzem, eddig jól választottam.”
A természethez való kötődése középiskolás éveiben született: előbb Bihar-hegységbeli túrák, majd Erdély legmagasabb bércei következtek – a Fogarasi-havasok, a Retyezát, a Radnai-havasok. A földrajz és a történelem szeretete vezette a hegyek közé, az építészet iránti érdeklődés pedig ekkor ébredt benne. Nem a mérnöki számítások hideg pontosságát kereste, hanem a kreativitás és a szervezettség metszéspontját. Egyetemi évei alatt a túrázás fokozatosan sporttá, majd alpinizmussá vált. Az Alpok, a Kaukázus, Közép-Ázsia csúcsai következtek, miközben az építészet iránti szenvedélye töretlen maradt. „Ez a két út szinte egyszerre fejlődött ki bennem” – mondja.
Csaba szenvedéllyel beszél Nagyvárad barokk és szecessziós örökségéről. A középkori vár mára szinte eltűnt, de a 18. század barokk épületeinek pompája ma is meghatározó: a székesegyház és a Barokk Palota Erdély legnagyobb barokk együttese. „A palotának például 365 ablaka van – épp annyi, ahány nap egy évben” – meséli lelkesen.
A város arculatát azonban leginkább a századforduló szecessziója határozta meg.
„Ez az a város, amelybe Ady Endre és a Holnaposok is beleszerettek.” Kedvenc épületei között említi a Sas Palotát, a Poynár Palotát, a Pannónia és a New York Szállót. Szakmai kíváncsisága minden útjára elkíséri: bárhol jár, figyeli, hogyan alakítja a helyi kultúra, vallás, klíma és földrajz az adott ország építészetét.
A hegymászás Csaba számára nemcsak sport, hanem életfilozófia. Vonzza a felfedezés, a szabadság és az a belső fejlődés, amelyre csak a magas hegyek kényszerítik az embert. Egy szabályt azonban sosem hág át: nem használ oxigénpalackot és serpákat. „Ez nem szeszély. Ebben rejlik az igazi sportteljesítmény.
Oxigénnel sokan megmásznak nyolcezreseket – de ez olyan, mintha motorral nyerné meg valaki a Tour de France-ot.”
Felkészülése életforma: futás, sziklamászás, kerékpár, terepfutó versenyek, télen jégmászás és túrasízés. Az expedícióra könnyű, 40-50 literes hátizsákkal indul – benne sátor, hálózsák, gázfőző, technikai eszközök. A csúcstámadáskor pedig már csak víz és egy zászló kerül a zsákba.
Minden hegytetőn kibontja a magyar zászlót, rajta Nagyvárad nevével. „Ez erős szimbólum, mindenki ismeri Erdélyben és a Kárpát-medencében. És magyar állampolgárként számomra természetes, hogy ezt viszem magammal.” Üzenete egyértelmű: kitartásra, maradásra buzdítani a határon túli magyarságot.
A hegyek világa nemcsak diadalokat, hanem kudarcokat is tartogat. Egy K2-expedíciója például sikertelenül zárult. „A rossz időjárás és a hosszú várakozás felőrölt. Úgy döntöttem, nem kockáztatok tovább.” A döntést logikusnak és felelősségteljesnek tartja. Hazatérése után a legfontosabb: felejteni a kudarcot, újra sportolni, új célt találni. „Az emlékezet úgyis inkább a jó dolgokat őrzi meg” – mosolyog.
Eddig hat nyolcezrest hódított meg,
köztük a hírhedt Nanga Parbatot és a Dhaulagirit.
Hogy mind a tizennégy csúcsot célba veszi-e? „Majd a jövő dönti el” – feleli. Tudja, ehhez kitartás és motiváció kell.
Ha visszatekint, úgy érzi: életútját maga alakította. Vannak hibák, fiatalos könnyelműségek de mind hozzátartoznak a történethez. Ami azonban mindig előre viszi, az a pozitív élmények megtartása. Mert számára a csúcs nemcsak a hegyek tetején van: ott rejlik minden pillanatban, ahol a szenvedély és a kitartás találkozik.
Nyitókép: Highlights of Hungary