Darvas Iván Gálffi László alakjában beszél hozzánk azért, hogy Gálffi az ő szavain keresztül beszélhessen mindannyiunkhoz. Az Örkényben bemutatott A Darvas szerelmes levél nőkhöz, színházhoz, élethez.
„Na, színházi évadkezdésnek ez nem is volt rossz”, mondja az egyik néző mellettem a partnerének Gálffi László Darvas-estje után. Mi pedig hozzátennénk, hogy A Darvas címmel mostantól az Örkény Stúdióban futó, nagyjából másfél órás előadás nemhogy évadkezdésnek nem rossz, évad közepi bemutatóként is pont ilyen remek volna. Köszönhetően egyrészt a kiváló alapanyagnak, másrészt nem kevésbé kiváló előadójának; sőt Darvas Iván Lábjegyzetek című önéletrajzi könyvéből maga Gálffi László válogatta a részleteket. A kötetben Darvas nemcsak a művészi pályáját rajzolta meg, hanem „egy egész korszak történelmi és személyes tapasztalataira nézett vissza önkímélet nélküli őszinteséggel és öniróniával”. Színésztársa pedig hasonló őszinteséggel és önreflexív humorral áll most elénk, hogy végül már ne is nagyon tudjuk, hol végződik a Darvas, és hol kezdődik a Gálffi.
És miközben a tisztelet maximálisan megmarad az éppen száz éve született példakép iránt, ott a nyomában az életről valószínűleg hasonlóan gondolkodó két ember cinkos összekacsintása is: a túlélés záloga, ha sem magunkat, sem a környezetünket nem vesszük halálosan komolyan. Még olyan finoman szólva is döcögős korszakokban sem, mint amilyenek Darvasnak is kijutottak. 1945, 1956 és a rendszerváltás évei; a dramaturgiailag tökéletes ívet húzó írásrészek ezek köré a mindig újat – de nem mindig jobbat hozó – csomópontok köré szerveződnek, az előadás csúcspillanatainak egyike fegyőr és rab macska-egér játékának egyszerre megrendítő és szórakoztató felidézése. És persze az egész hátterében kis magánélet, felvillanások egy későn érő férfi nagy és még nagyobb szerelmeiből, csak egyszer komorodik el igazán a kép, amikor úgy tűnik, örökre vége a dalnak – „maga magyar színpadra többé nem léphet”.
Így Gálffi László visszafogottságában is ezerszínű, jelmezeket, díszleteket vagy egyéb külső támasztékot nem igénylő meséje során egyszerre egy új réteg is előbújik: mintha Darvassal közösen írnának egy színháznak szóló, évődő szerelmes levelet. Amiről utóbbi éppen a Lábjegyzetekben így beszélt: „A színház az emberi lét ünnepe. A színház a múló pillanat varázslója. A színház az a hely, ahol rövid időre értelmet nyer az egyébként értelmetlennek tűnő lét. A színház a legemberszabásúbb, az ember korlátait és lehetőségeit egyaránt legpregnánsabban megjelenítő intézmény. A színház az ember legméltóbb teremtménye. Persze tudjuk – a történelem elég gyakran bizonyította –, mindez korántsem nélkülözhetetlen: lehet élni játék nélkül, színház nélkül, méltóság nélkül is. Kérdés, érdemes-e?”
A Darvas. Előadja Gálffi László. Örkény István Színház
Nyitókép: Örkény Színház/Horváth Judit
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
A Nemzeti Színház előadását Viktor Rizsakov rendezi, aki az olvasópróbán hangsúlyozta: az ember lelke nem öregszik, legfeljebb rétegződik. A darab humorral telített dialógusai mögött ott húzódik az élet tragikus tapasztalata – az elmúlás, a kimondatlan érzések és a késlekedő felismerések sora.
Az egyik Tisza Sziget volt kapcsolattartója úgy döntött, felvállalja az igazságot a fenyegetések ellenére. Molnár Zsolt hangfelvételeket is ígér.
A Nemzeti Színház igazgatója nem hagyta szó nélkül a színész személyeskedő kirohanását, és pontról pontra cáfolta Nagy Ervin vádjait. Vidnyánszky Attila nyílt levélben üzent.
A két művész barátsága több mint hat évtizedre nyúlt vissza.
A képernyők világában, ahol a gyerekek figyelmét villódzó képek és rövid videók kötik le, különös értéke van annak, ha egy család esténként még mindig mesét olvas.
A főszerkesztő cikkét a gyűlöleten túl kétségbeesés itatja át.
A felvidéki Magyar Szövetség elnöke szerint kutya kötelességünk fellépni a kollektív bűnösség elve ellen.
