Ami azonban kiemeli a filmet a középszer mocsarából – és még Sharon Stone ripacskodását is feledteti –, az Bob Odenkirk karakterének hitelessége. Hutch tényleg csak egy kiégés szélén billegő családapa, akinek pokolian elege van abból, hogy állandóan választania kell család és munka között. Nem akarja veszélybe sodorni szeretteit, nem akarja elveszíteni a felesége türelmét, és mindenáron azt szeretné, hogy a gyerekei jobbak legyenek nála.
Felmegy benne a pumpa, ha a szekrényajtó méretű biztonsági őr tockost ad a kislányának – és közben csupán annyit akar, hogy végre együtt nyaralhasson a családjával.
A film a látványosan megkomponált akciójelenetek és a pofonegyszerű történet mellett rendre megáll, hogy kihangsúlyozza: igenis, a mai világban is fontos a klasszikus család – a szerető apa, a megértő, támogató feleség, és az a szülői feladat, hogy a legjobb értékeinket és tudásunkat adjuk tovább a gyerekeinknek. Ehhez társul egy szilárd morális iránytű is, amely végig a néző igazságérzetét „simogatja”: a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megkapja a büntetését.
A Senki 2. klasszikus nyári „popcorn-mozi”: szórakoztat, megnevettet, és közben emlékeztet arra, ami igazán fontos. Néha pedig nem is kell ennél több.
Nyitókép: Senki 2.