A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Minden adott volt, hogy a Többesélyes szerelem (Materialists) jó film legyen, de tényleg minden. Adott volt a jó rendező és író – na jó, feltehetőleg az, ugyanis Celine Song előző, egyben első filmje, az Előző életek annyira jóra sikeredett, hogy egyből két Oscarra jelölték. Ahogy adott volt egy tehetséges színésznő főszereplőnek – igen, Dakota Johnson a Sóhajok-remake óta az én szememben a tehetségesek között van elkönyvelve –, és szintén adott volt az ügyeletes szépfiú szerepében Chris Evans, valamint a jelenkor túlfoglalkoztatott kedvence, Pedro Pascal is. Viszont szinte semmi sem jött össze.
De ne szaladjunk ennyire előre! A mai kapitalizmus mindenkire hatással van – még a legszocialistább lélekre is, legkésőbb akkor, amikor fizetni kell a boltban. De a kapitalista szemlélet már régen túllépett a boltok falain, és beszivárgott az élet minden területére.
Mondd meg, mennyit keresel, megmondom, ki vagy.
Mondd meg, milyen volt a gimnáziumi átlagod, megmondom, mi lehet belőled az egyetemen. Sőt: add meg a korodat, magasságodat, súlyodat, fizetésedet, és a legújabb randiapp máris kidobja, ki passzol hozzád – vagyis ki az, aki a végletekig leegyszerűsítve, matematikailag épp olyan embert keres, mint amilyen te vagy. Aztán vagy meglesz az a nem mérhető plusz, ami kell – nevezzük szerelemnek –, vagy nem, de az már nem az app dolga.
Ezt a végtelenül értékközpontú, de közben épp a valódi értékek felett szemet hunyó társadalmi problémát állítja a film a középpontjába. Innen a találó angol cím: Materialists, vagy közelebbi fordításban: Anyagiaskodók.
Itt van ugyanis Lucy (Dakota Johnson), aki egy randiközvetítő cégnél dolgozik: felveszi az ügyfelek adatait, majd keres valakit az adatbázisban, aki passzol a feltételeikhez – és akinek ők is megfelelnek. Egy nap megismerkedik Harryvel (Pedro Pascal), a férfi Lucy számításai szerint a tökéletes választás: 185 centi feletti, dúsgazdag, viszonylag fiatal. Harry udvarlásának hatására Lucy hamar meggyőzi magát, hogy ő lesz a befutó – nem is csoda, hiszen egy 12 millió dolláros otthon tulajdonosa. Csakhogy felbukkan John (Chris Evans), Lucy egykori szerelme, aki több állásban gürcöl, lakótársakkal osztozik a lakásán és a statisztikai „értéke” Lucy szemében szinte a nullához konvergál… – mégis érez iránta valamit.
A Többesélyes szerelem ennek ellenére nem romantikus vígjáték. Akad benne egy kevés humor, de inkább belső vívódásokról és minimalista románcról szól, mint harsány nevetésről. És itt csúszik el végleg: Song annyira igyekszik árnyalni a karaktereket és kiforgatni az alaphelyzetet (szerelem kontra aranyásás), hogy a végére rájövünk: nincs valódi kémia a szereplők között, nem tudunk drukkolni a főhősnek, a döntéseit pedig nem a történet belső logikája vezérli, hanem a „két férfi közt őrlődő nő” történetek legelcsépeltebb kliséi.
Ez pedig a rendező előélete miatt különösen csalódás.
Az Előző életekben ugyanis Song finoman és szépen mutatta meg, mire képes a valódi szerelem, hogyan ível át időn és távolságon. Itt viszont messziről látszik, mi lesz a vége – hiába próbálja a film hosszasan győzködni a nézőt, hogy majd máshogy alakul.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítónak még így is jó: mi fontosabb – a szerelem vagy a pénz?
Többesélyes szerelem – amerikai romantikus film, 2025. Augusztus 14-étől országszerte a mozikban. Forgalmazza az InterCom.
Nyitókép: Többesélyes szerelem
A ma kezdődő 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak magyar szempontból is erős a felhozatala. Itt debütál Nemes Jeles László és Deák Kristóf új mozija, és egész estés portréfilm rajzolja fel Bölöni László és Dargay Attila életét.
Több tiszteletet kért az egyiptomi gólgép.
A vállaltan baloldali politikai elemző rávilágított: a Tiszának nincs hiteles gazdaságpolitikusa.
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
A Tisza-párt szinte eddig is mindenben a brüsszeli elit utasításai szerint járt el. Ha nem is szavaztak meg mindent, volt, amikor tartózkodásukkal segítették Brüsszel fontos ügyeit. Nincs ez másként az adóemeléseknél sem.
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
A portugálok és az írek elleni mérkőzést összesen több mint 110 ezren tekintették meg a helyszínen.
„A kezelés nulladik lépése az egymás irányába tanúsított értő figyelem, amely tiszteletteljes és empatikus!” – hívta fel a társadalom figyelmét Hal Melinda.
