„Én elhittem, hogy indián vagyok” – Cseh Tamásról nyílt új kiállítás a PIM-ben
2023. április 28. 19:47
Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni Cseh Tamás titkát. Ahol színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, s ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.
Helyzetjelentések címmel emlékezik a nyolcvan éve született Cseh Tamásra a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) időszaki kiállítása. Cseh Tamás neve egybeforrt az általa jellegzetesen hunyorogva, őszintén, átlényegüléssel előadott dalokkal. Az érettségijére kapott gitárral már a '60-as évek elején dalokat írt, zenekart alapított, ám ekkor még nem volt egyértelmű, hogy sorsa nem a tanítás vagy a képzőművészet felé vezeti.
„A három foglalkozás, kifejezésmód feltétlenül magában rejti azt a veszélyt, hogy mind a hármat félgőzzel, fél emberséggel, fél energiával csinálja az ember, én pedig egyet akarok csinálni, de ehhez először magamat kell megtalálnom.” (Cseh Tamás)
Cseh Tamás a gimnáziumi évei alatt képzőművésznek készült, grafikáiból, rajzaiból, olajképeiből néhány a kiállításon is feltűnik. A '70-es évek elejétől – a Bereményi Gézával való találkozást követően – vált a „dalok énekesévé”, és amolyan hírnökként járta a Kárpát-medencét.
„Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni a jelenség titkát.
Bereményi hétköznapi helyzeteket bemutató tűpontos szövegei, Cseh Tamás könnyed, franciás dallamai, szuggesztív előadásmódja egymástól elválaszthatatlanul, közösen hozták meg a sikert, és emelték kultikus státuszba ezt a populáristól minden tekintetben különböző, sajátos műfajt” – olvashatjuk a kiállítás terébe lépve.
Ahol Cseh Tamás színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, és ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.
„Egy hagyatékból akkor lesz örökség, ha kiállítást kap egy múzeumban”
”
– mondta Demeter Szilárd, a PIM igazgatója.
Kiemelte: az emlékkiállítás különlegessége, hogy társkurátorai, Cseh Bori és Csengey Balázs Cseh Tamás, illetve a dalszerző-énekes egyik alkotótársa, Csengey Dénes költő, író gyermekei, akik ritka alázattal és odafigyeléssel fordultak szüleik életműve felé. Csengey Balázs a tárlat címéről elárulta, hogy a '70-es években Cseh Tamás és Bereményi Géza is gyakran helyzetjelentésekként hivatkoztak közös dalaikra.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
Miután Cseh Tamás és Bereményi hazajöttek 1972-es párizsi útjukról, eldöntötték, hogy nyilvánosság elé lépnek a dalaikkal – elfogadták Gyurkó László meghívását a Huszonötödik Színházba. Első műsorukat DAL nélkül... címmel '73-ban mutatták be. A tárlatból az is kiderül, hogy a szerzőpáros mindig ugyanazon a sajátos módon írta a dalokat: először Cseh Tamás helyben improvizált egy dallamot, vagy a korábban írtakból mutatott néhányat Bereményinek, aki választott. Majd miközben Cseh Tamás dúdolta a dallamot, Bereményi a szavakat, sorokat a dallamra illesztette. Máskor pedig a dallam alakult a szöveghez.
A dalírás egyfajta szertartás volt, ami koncentrált jelenlétet igényelt.
A dal alkotás és gyakorlás folyamatát Cseh Tamás általában rögzítette – korábban orsós szalagjain, majd magnókazettán. Ezekből is látható néhány a kiállításon.
A tárlat bővelkedik tárgyi emlékekben, nem elégszik meg nagy szavakkal, hanem tárgyszerűen is végigvezeti a látogatót a dalszerző munkásságán. A szalagos magnón és kazettákon túl megtalálható a térben a zenész korábbi festőállványa, festékei és ecsetei, gitárja, amit Baksa-Soós János adott neki, levelek, igazolványok, pengetők, és az indián-játékhoz használt fegyverei, eszközei is.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
1961-ben, érettségi után Cseh Tamás és három barátja elindult Budapestről indiánt játszani. Először a Vértesben, a Gerecsében kerestek helyeket, majd a következő évben rátaláltak a Bakony egyik völgyére. Megállapodtak a harc és a fegyverhasználat szabályaiban, és indián öltözetet készítettek. A kiállításon látható a későbbi zenész által saját kezűleg készített fokos és tükör is. A játékban eleinte csak a szűk baráti kör vett részt, később egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
„Én elhittem, hogy indián vagyok. Édesapám csinált íjat, tegezem volt, pajzsom, az általam elcsípett hörcsög prémével feszítve. A falun kívül éltem, ismertem a patakokat, az erdei ösvényeket, a rókalyukakat, a nádasokat. S ha ezt ismered, akkor a vidék a tiéd. Mindez elhalhatott volna bennem, mikor Budapestre költöztünk, Szerencsére a Gellért-hegy alján laktunk, a Villányi úton, s a hegyet ecetfák, dzsungelek lepték be. Csapatokat szerveztünk itt is, egy Sisa nevű fiú volt az ellenfelem. Így mentettem meg magamban az indiánt.” (Cseh Tamás)
Cseh Tamás a '60-as évek második felétől állandó vendég volt Erdély Miklósék Virágárok utcai lakásában,
ahol a korabeli értelmiség jó része megfordult.
Erdély Miklós építész, képzőművész, filmrendező, író a korszak underground kultúrájának jelentős hatású egyénisége volt. Nála ismerte meg Cseh Tamás Bereményi Gézát, Baksa-Soóst, Kormos Istvánt és Szenes Zsuzsát is.
Egy alkalommal, mikor Cseh és Bereményi új szerzeményeiket mutatták be szűkebb baráti körüknek Iskola utcai albérletükben, Baksa-Soós János elhívta Cseh Tamást, hogy lépjen fel egy Kex-koncerten, a Citadellán. Ez volt a Cseh és Bereményi dalok első nyilvános, nagyközönség előtti szereplése.
„Baksa fölszólít, bemutat: a barátom fog énekelni. Én ilyen lámpalázas még életemben nem voltam, izzadás, remegés, halálfélelem, és ahogy a mai napig a színházban néha, az ember bele a sötétbe, megy előre, köd előttem, köd utánam. Jóval később veszem észre, hogy itt nem lehet megbukni. Aki a Baksa vendége, annak nyert ügye van. Én pedig átestem a tűzkeresztségen.” (Cseh Tamás)
A tárgyi emlékeken kívül rengeteg hangzó-, videó- és írott anyag is a kiállítás részét képezi. Dalszövegek, naplórészletek, feljegyzések, üzenőcetlik bukkannak fel itt-ott a térben.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
Cseh Tamást egy barátja ajánlotta Jancsó Miklósnak, aki 1971-ben egy gitáros karaktert keresett Még kér a nép című filmjébe. Jancsó egy dalt is kért a Cseh-Bereményi párostól – így született meg a Filmdal.
Cseh Tamás ettől fogva a Jancsó-filmek visszatérő szereplőjévé, tipikus karakterévé vált.
A tárlat ennek a közös munkának is méltó emléket állít.
Cseh Tamás barátsága Csengey Dénes íróval a '70-es évek végén kezdődött. A Cseh-Bereményi dalok világáról, előzményeiről, hatástörténetéről Csengey „... és mi most is itt vagyunk” címmel írt esszékötetet. 1986 tavaszán készült el közös műsoruk, a Mélyrepülés.
„Azon a reggelen éneklő szél lesz, és amit kimondasz, beteljesül.” (Cseh Tamás-Csengey Dénes: Mélyrepülés)
Az 1980-as években az ellenzéki találkozók, amelyek közül az emblematikus lakitelkin Csengey Dénessel együtt Cseh Tamás is jelen volt,
megmutatják, hogy általános igény volt a változásra.
A hatalom represszióval is próbálkozott, Csoóri Sándor mellett többek szilenciumot kaptak, s folyóiratokat tiltottak be. Cseh Tamás pályája mégis ebben az évtizedben fut csúcsra. A Várszínház mellet a Katona József Színház tagjaként is játszik, járja az országot, koncertezik, filmszerepeket kap. Ekkor születik a Frontátvonulás is, ami után felmerül a kérdés, van-e még mit mondani... 1982-ben Bereményivel befejezik a közös munkát.
„A mi korosztályunk nagyon várta ezeket az időket. Évtizedek óta csak erre vártunk. Én nem háborgok, nem lázadok. Úgy gondolom, a világ jobb felé indul, csak nehezen megy... én eddig egész életemben vártam. Most legyek türelmetlen?” (Cseh Tamás)
A kiállítás darabkái a tárlat végére összeállnak egy egésszé. Akármerre néz az ember a térben, mindenütt Cseh Tamást látja és érzi. A képeken, a felvételeken, az írásokon, a háttérben szóló dalokon keresztül még eltávoztában is nagyon erősen érezhető a jelenléte.
Olyan atmoszférát tud teremteni úgy is, hogy nincs jelen sem a kiállítótérben, sem már ebben a világban, mint senki más.
A furcsán ismerősnek tűnő, mégis álomszerű képkockák között az ember rádöbben, hogy valóban olyan helyzetjelentések ezek, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek problémáit mesélték el, s azon jócskán túlmutatva, egyes darabkák napjainkban is éppoly aktuálisak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Cseh Tamás-kiállítása 2024. január 28-ig látogatható.
Valami történik, a hitehagyott Nyugaton egyre többen szomjazzák a transzcendenciát. A vallásosság nemcsak hasznos, de észszerű választás is, itt az ideje, hogy a hívők megragadják az alkalmat, és beszélgetni kezdjenek a bizonytalanokkal – mutat rá a változó korszellem kínálta esélyre Ross Douthat.
Sokáig „tótnak” hitték őket, de a kutatások is bebizonyították, Derenken egykor lengyelek, gorálok éltek. Rémiás Tibort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját kérdeztük.
„A magyar népzene és a néptánc tudja legjobban bemutatni a nemzeti karakterünket” – hangsúlyozta Rosonczy-Kovács Mihály annak kapcsán, hogy a csárdás hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Éppen két évtizede nyílt meg a Müpa. A jeles alkalmat a március 15–16-i hétvégén dupla maratoni programsorozattal és egy különleges kiállítással ünneplik.
A Google új mesterséges intelligencia-eszköze mindössze két nap alatt megoldott egy olyan problémát, amin a tudósok egy évtizeden át dolgoztak. Az MI-t a szuperbaktériumok antibiotikum-rezisztenciájának kutatásában tesztelték, amely évente világszerte milliók életét követeli.
p
0
0
5
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 24 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Frakk a macskák réme
2023. április 30. 11:31
A Géza bácsi a szomszéd házba költözött, arra a környékre, ahol életem kezdetétől laktam megszakításokkal. Minden a helyére kerül, ahogy néha látom a "rajtamaradt télikabátjában" és kalapjában sétálgatni.
(Rebikém!
Már megint ez az undorító igénytelenség. "Csengery Dénes"? És négyszer is "Csengery"? Kapkodni kellett mert lapzárta volt, vagy netán Csengerynek hívják a krapekodat?)
Javította, tárgytalan.
Budapest
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
Születtem Magyarországon...
Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is.
Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
"Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!"
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
"Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!