Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni Cseh Tamás titkát. Ahol színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, s ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.
Helyzetjelentések címmel emlékezik a nyolcvan éve született Cseh Tamásra a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) időszaki kiállítása. Cseh Tamás neve egybeforrt az általa jellegzetesen hunyorogva, őszintén, átlényegüléssel előadott dalokkal. Az érettségijére kapott gitárral már a '60-as évek elején dalokat írt, zenekart alapított, ám ekkor még nem volt egyértelmű, hogy sorsa nem a tanítás vagy a képzőművészet felé vezeti.
Cseh Tamás a gimnáziumi évei alatt képzőművésznek készült, grafikáiból, rajzaiból, olajképeiből néhány a kiállításon is feltűnik. A '70-es évek elejétől – a Bereményi Gézával való találkozást követően – vált a „dalok énekesévé”, és amolyan hírnökként járta a Kárpát-medencét.
„Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni a jelenség titkát.
Bereményi hétköznapi helyzeteket bemutató tűpontos szövegei, Cseh Tamás könnyed, franciás dallamai, szuggesztív előadásmódja egymástól elválaszthatatlanul, közösen hozták meg a sikert, és emelték kultikus státuszba ezt a populáristól minden tekintetben különböző, sajátos műfajt” – olvashatjuk a kiállítás terébe lépve.
Ahol Cseh Tamás színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, és ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.
„Egy hagyatékból akkor lesz örökség, ha kiállítást kap egy múzeumban”
– mondta Demeter Szilárd, a PIM igazgatója.
Kiemelte: az emlékkiállítás különlegessége, hogy társkurátorai, Cseh Bori és Csengey Balázs Cseh Tamás, illetve a dalszerző-énekes egyik alkotótársa, Csengey Dénes költő, író gyermekei, akik ritka alázattal és odafigyeléssel fordultak szüleik életműve felé. Csengey Balázs a tárlat címéről elárulta, hogy a '70-es években Cseh Tamás és Bereményi Géza is gyakran helyzetjelentésekként hivatkoztak közös dalaikra.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
Miután Cseh Tamás és Bereményi hazajöttek 1972-es párizsi útjukról, eldöntötték, hogy nyilvánosság elé lépnek a dalaikkal – elfogadták Gyurkó László meghívását a Huszonötödik Színházba. Első műsorukat DAL nélkül... címmel '73-ban mutatták be. A tárlatból az is kiderül, hogy a szerzőpáros mindig ugyanazon a sajátos módon írta a dalokat: először Cseh Tamás helyben improvizált egy dallamot, vagy a korábban írtakból mutatott néhányat Bereményinek, aki választott. Majd miközben Cseh Tamás dúdolta a dallamot, Bereményi a szavakat, sorokat a dallamra illesztette. Máskor pedig a dallam alakult a szöveghez.
A dal alkotás és gyakorlás folyamatát Cseh Tamás általában rögzítette – korábban orsós szalagjain, majd magnókazettán. Ezekből is látható néhány a kiállításon.
A tárlat bővelkedik tárgyi emlékekben, nem elégszik meg nagy szavakkal, hanem tárgyszerűen is végigvezeti a látogatót a dalszerző munkásságán. A szalagos magnón és kazettákon túl megtalálható a térben a zenész korábbi festőállványa, festékei és ecsetei, gitárja, amit Baksa-Soós János adott neki, levelek, igazolványok, pengetők, és az indián-játékhoz használt fegyverei, eszközei is.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
1961-ben, érettségi után Cseh Tamás és három barátja elindult Budapestről indiánt játszani. Először a Vértesben, a Gerecsében kerestek helyeket, majd a következő évben rátaláltak a Bakony egyik völgyére. Megállapodtak a harc és a fegyverhasználat szabályaiban, és indián öltözetet készítettek. A kiállításon látható a későbbi zenész által saját kezűleg készített fokos és tükör is. A játékban eleinte csak a szűk baráti kör vett részt, később egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
Cseh Tamás a '60-as évek második felétől állandó vendég volt Erdély Miklósék Virágárok utcai lakásában,
Erdély Miklós építész, képzőművész, filmrendező, író a korszak underground kultúrájának jelentős hatású egyénisége volt. Nála ismerte meg Cseh Tamás Bereményi Gézát, Baksa-Soóst, Kormos Istvánt és Szenes Zsuzsát is.
Egy alkalommal, mikor Cseh és Bereményi új szerzeményeiket mutatták be szűkebb baráti körüknek Iskola utcai albérletükben, Baksa-Soós János elhívta Cseh Tamást, hogy lépjen fel egy Kex-koncerten, a Citadellán. Ez volt a Cseh és Bereményi dalok első nyilvános, nagyközönség előtti szereplése.
A tárgyi emlékeken kívül rengeteg hangzó-, videó- és írott anyag is a kiállítás részét képezi. Dalszövegek, naplórészletek, feljegyzések, üzenőcetlik bukkannak fel itt-ott a térben.
Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
Cseh Tamást egy barátja ajánlotta Jancsó Miklósnak, aki 1971-ben egy gitáros karaktert keresett Még kér a nép című filmjébe. Jancsó egy dalt is kért a Cseh-Bereményi párostól – így született meg a Filmdal.
A tárlat ennek a közös munkának is méltó emléket állít.
Cseh Tamás barátsága Csengey Dénes íróval a '70-es évek végén kezdődött. A Cseh-Bereményi dalok világáról, előzményeiről, hatástörténetéről Csengey „... és mi most is itt vagyunk” címmel írt esszékötetet. 1986 tavaszán készült el közös műsoruk, a Mélyrepülés.
Az 1980-as években az ellenzéki találkozók, amelyek közül az emblematikus lakitelkin Csengey Dénessel együtt Cseh Tamás is jelen volt,
A hatalom represszióval is próbálkozott, Csoóri Sándor mellett többek szilenciumot kaptak, s folyóiratokat tiltottak be. Cseh Tamás pályája mégis ebben az évtizedben fut csúcsra. A Várszínház mellet a Katona József Színház tagjaként is játszik, járja az országot, koncertezik, filmszerepeket kap. Ekkor születik a Frontátvonulás is, ami után felmerül a kérdés, van-e még mit mondani... 1982-ben Bereményivel befejezik a közös munkát.
A kiállítás darabkái a tárlat végére összeállnak egy egésszé. Akármerre néz az ember a térben, mindenütt Cseh Tamást látja és érzi. A képeken, a felvételeken, az írásokon, a háttérben szóló dalokon keresztül még eltávoztában is nagyon erősen érezhető a jelenléte.
A furcsán ismerősnek tűnő, mégis álomszerű képkockák között az ember rádöbben, hogy valóban olyan helyzetjelentések ezek, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek problémáit mesélték el, s azon jócskán túlmutatva, egyes darabkák napjainkban is éppoly aktuálisak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Cseh Tamás-kiállítása 2024. január 28-ig látogatható.
Nyitókép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Szombaton reggel, a Duna Arénában véget ért az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó pályafutása.
