Nyolcvanéves lenne Cseh Tamás zeneszerző, Budapest, a Bakony és a Balaton krónikása, látó, halló, értő és érző magyar dalnok. Halljuk, értjük és érezzük még Cseh Tamás dalait?
Született Magyarországon, élt, énekelt, éleslátott, éjszakázott, értett és érzett Magyarországon, meghalt Magyarországon – fogalmazhatnánk Cseh Tamás élete kapcsán.
Nyolcvan éve született Cseh Tamás, ünnepeljük és emlékezünk rá a napokban. De már nem lehetett nyolcvanéves,
– elment ő hamarabb, egy sűrű élet és egy sűrű magyar félmúlt után, maga mögött hagyva dalait.
Cseh Tamás-dalok, Cseh Tamás-dalok... Valahogy ezt mindig helyre kell tenni: a dalszövegeket Bereményi Géza írta, nélküle nem lett volna mit énekelnie a dalnoknak, vagy ha lett is volna, nagyon más lett volna. De persze Bereményi is hiába írta volna az asztalfióknak vagy más karakterű előadónak a dalszövegeit, ha nincs Cseh. Hogy a szövegek pont azokkal a dallamokkal, pont azzal az orgánummal és előadásmóddal keljenek életre,
– pontosabban azoknak, akiknek füle volt és van rá.
Vannak nemzedékek, akik Csehvel együtt nőttek föl, és úgy ismerték őt. Vannak aztán azok, akik már az idős Cseh Tamást ismerték, a legendát, a karaktert, a pesti éjszakától a bakonyi erdőkig. Ahogy a Mandineren a minap Névai Gábor kollégánk megírta.
És itt vannak azok az új nemzedékek, akiknek Cseh Tamás már csak egy kultúrtörténeti, poptörténeti figura, szüleik vagy épp nagyszüleik kedvence. Aztán ez az új nemzedék is vagy megérti őt, vagy sem.
De aki eljut egy bizonyos élettapasztalathoz, aki elér egy bizonyos életkorhoz, vagy
Soha nem késő. Soha nem is lesz késő.
E sorok írója nem járt soha Cseh Tamás-koncerten, sajnálhatja is. Volt azonban egy régi nyara, 2010 volt az, már épp Cseh Tamás halála után, amikor rátalált a frissen elindított Fortepan oldalra, ahol ismeretlen vagy megnevezett hétköznapi emberek megmentett fotográfiáin keresztül elevenedett meg a régi Magyarország, az előző századfordulótól a rendszerváltásig. Férfiak és nők, öregek és gyerekek, régi utcaképek és a változások korlenyomatai, városok, falvak, pesti utcák és a régi Balaton, régi nyarakon, az idővel elröppent, végtelen számú pillanatok megörökítései – az élet maga, ahogy talán a saját fejünkben is él.
Hipnotikus állapotban nézegettem e régi fotókat, éjszakákon át, és közben nem tudtam nem Cseh Tamást hallgatni, a Születtem Magyarországont, A hatvanas éveket és a többit. Fotós cikkek is születtek belőle.
És mintha e régi fotográfiák Cseh Tamás dallamainak lennének a kétdimenziós, kézbe fogható, képernyőre kivetített lenyomatai. Cseh Tamásból csak egy volt. Cseh Tamást csak mi, magyarok tudjuk érteni. Ha van fülünk, elménk és szívünk hozzá.
Cseh Tamás – Bereményi Géza: Születtem Magyarországon
„Hát őrület, mondta Antoine, ezek mennyit isznak, ezek a vének! A Keleti Pályaudvaron történt, beültek a nagyterembe, egy dizőz énekelt egy emelvényen, 20 centis emelvény lehetett, azon énekelt a dizőz egy réges-régi tangót, akkor jöttek be Désiré meg Antoine, és ehhez az asztalhoz ültek le, ahol ez az öreg részeges ült, a pohárral a kezében, az Antoine azt mondta a Désirének, hogy te, így áthajolt, (most nem tudok rád nézni) így áthajolt, és azt mondta, hogy: – a nemzedéki ellentéteket, öreg, egy kicsit most ki tudnánk élezni, és ugyanezzel a mozdulattal neki lökődött az öregembernek, és azt mondta: – nem erőltetett ez a dolog egy kicsit, hogy még mindig itt iszogatunk? hány éves maga, kétszáz? Nem erőltetetett ez? Túlélni mindent? hohohoho – mondta Antoine az öregembernek –
a régi nők, ja, tudom, a háborúk, a frontok, átmentünk sok mindenen, aha,
és még iszunk még mindent, tudunk még, azért bemegyünk egy kocsmába meginni még két fél decit, harisnya lent, blúz odafent, régi nők, haha, ismerem a történetet – mondta az öreg, pedig mosolygós kék szemű ember volt, olyan rőt hajú és azt mondta Antoine-nak, hogy – igen, igen uram, ki tudja? látja? látja, maga se tudja pontosan. Azért van az egész, mer ki lát az emberekbe? És azt mondta, hogy én például…
Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is.
Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? – kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A kisfiút 24 évvel ezelőtt, 2000 májusában gyilkolták meg.
Több tucat bűnözőnek ad kegyelmet utolsó napjaiban az amerikai elnök.
