A hang tudománya – megnéztük, hogyan hat ránk a zene, a zaj és a csend

A ma emberének napja ritkán csendes: zene a kávézóban, autók robaja, mentők és tűzoltók szirénája, pittyenő telefonok hangja hasít sokszor az agyba. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslései szerint 22 millió ember él tartós, magas szintű zajterhelés mellett. Márpedig a magas zajszint nemcsak bosszantó, hanem mérhető egészségügyi károkat is okozhat: növeli többek között a szív- és érrendszeri betegségek, alvászavarok és depresszió kockázatát is. 

A számok megdöbbentőek:évente 48 ezer új iszkémiás (vérrög vagy érszűkület okozta) szívbetegséghez, 

– az EEA becslései szerint.  

Amint látjuk: drasztikus hatásokkal bírhat a zaj, de mit tesz velünk a zene és a csend?

A zene egy univerzális nyelv, amely mély érzelmi és kognitív reakciókat válthat ki. Tanulmányok kimutatták, hogy a zenehallgatás olyan strukturális és funkcionális változásokat idézhet elő az agyban, amelyek jótékony hatással lehetnek az egészségünkre és a jóllétünkre. De pozitív hatással van a társadalmi kötődésre, a kognitív képességekre és a nyelvi feldolgozásra is. A zenehallgatás képes továbbá befolyásolni az agyat, elősegíti annak változásra való képességét, szakszóval: a neuroplaszticitást. 

A kutatók arra is rájöttek, hogy 

többek között a stroke, a Parkinson-kór és a demencia esetén alkalmazható. Javíthatja a motoros kontrollt, a beszédet, a nyelvet és a memóriát stroke-ban és Parkinson-kórban szenvedő betegeknél. Demenciában szenvedő betegeknél a zene emlékeket idézhet elő, javíthatja a hangulatot, a szocializációt és az életminőséget. A zeneterápia csökkentheti a szorongást, a depressziót és a fájdalmat a rákos betegeknél is.

Zene elősegíti az érzelmek feldolgozását

A zene által kiváltott érzelmek idegi korrelációival kapcsolatos tanulmányok kimutatták, hogy a zene nemcsak a „boldogságközpontokat”, hanem az érzelmi feldolgozásban fontos limbikus rendszert (például az amygdalát) és a döntéshozásban szerepet játszó prefrontális kérget (homloklebeny elülső része) is aktiválja. 

Ráadásul az sem mindegy, mennyire ismerős a dallam a zenét befogadónak. Egy tanulmány szerint az érzelmi bevonódást jelentősen erősíti, ha a hallgató ismeri és kedveli a zenét: ilyenkor ugyanis erősebb aktivitás mutatkozik többek között a cinguláris kéregben és a frontális területeken is. Ezt mágnesesrezonancia-vizsgálatokkal figyelték meg.

Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy 

nemcsak a szürkeállományban, de a fehérállományi pályákban is jelentős változást von maga után. Egy korábbi, gyermekekkel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy mindössze 15 hónapos hangszeres képzés is strukturális változást képes előidézni a fejlődő agyban – és ezek a változások korreláltak az auditív (hallási) és motoros (mozgásos) képességek javulásával. Nem véletlen az sem, hogy a zenészeknél gyakran nagyobb a szürkeállomány térfogata a motoros, auditív és vizuális feldolgozásért felelős területeken. 

Milyen hatással van a zene a koncentrációra? Egyes kutatások azt találták, hogy a szöveges zene rosszabb teljesítményhez vezetett olvasás, memória és számolási feladatok esetén, mint a csend, míg az instrumentális zene kevésbé volt zavaró. Javítja viszont a háttérzene a monoton, repetitív feladatok tempóját és szubjektív elviselhetőségét – ezt egy 2024-es tanulmány mutatta ki, melynek során összeszerelő üzemben dolgozó nők teljesítményét vizsgálták.  

A csend nem csak a zaj hiánya, sokkal több annál

Nagyanyáink gyakran mondták, tegyed éjszakára a párnád alá a könyved, hogy éjszaka belemenjen a sok ismeretanyag. Természetesen ez csak akkor működött, ha az ember előtte foglalkozott is a leckével. Na nem a babonás mozzanat segítette az információt az unokák agyába, hanem az, hogy az agy rá tudott pihenni a tanultakra. Ma már tudományosan igazolt tény: hogy a „pihenő”, feladattól mentes állapot (amikor nem folyamatosan koncentrálunk) segítheti, hogy a megtanultak mélyebben beépüljenek az emlékezetbe. A szerzők rámutattak, hogy a folyamatos figyelem és koncentráció fenntartása nem feltétlenül vezet jobb teljesítményhez; 

és ez ott történhet, amikor nincs intenzív külső inger. Ez a tanulmány azért különösen fontos, mert bizonyítja, hogy a külső ingerektől való relatív mentesség nem passzív állapot, hanem agyi „háttérmunka” ideje lehet. Vagyis a csend nem luxus, hanem stratégiai eszköz lehet az agy regenerálására és a mélyebb gondolkodás elősegítésére.

A csend tehát nem az unalom vagy tétlenség jele, hanem az agy egyik legaktívabb, legteremtőbb állapota. Ha megértjük, miként formálja a hang és a csönd az idegrendszerünket, talán nemcsak jobban halljuk a világot – hanem önmagunkat is tisztábban meghalljuk benne.

Nyitókép: Shutterstock