Rajong a magyarokért és borainkért a neves brit borszakértő – Caroline Gilby a Mandinernek

Caroline Gilby borszakíró, tanácsadó, 1992 óta Master of Wine. A Master of Wine szakmai kvalifikáció a bor világában, melyet a legmagasabb szinten tartanak számon. Az Institute of Masters of Wine-nak jelenleg 420 tagja van, a világ 30 országából (magyar egyelőre nincs köztük).

Gilby fontos szakterülete Közép- és Kelet-Európa. 2018-ban a Kárpát-medencei borszakma legjobbjai neki ítélték – nem magyarként először – a Borászok Barátja díjat, melyet a magyar bor ügyéért dolgozó civilek nyerhetnek el. Végzettsége szerint botanikus, PhD fokozattal. Jó harminc éve rendszeresen látogatja a magyar borvidékeket, Tokajjal pedig különösen erős a kapcsolata, tagja a Tokaji Borlovagrendnek (Confrérie de Tokaj). A 2022. március 20. és 24. között az Agrármarketing Centrum által megrendezett Hungarian Wine Summit programjában Balassa István tokaji borásszal tartott furmint mesterkurzust elsősorban a nagyszámú nemzetközi szakmai látogató számára.

Sámson Gergely írása

***

Eddig hányszor látogatott Magyarországra?

Igazából meg sem tudom számolni, de először 1991-ben jártam itt. Azóta sokszor visszatértem, évente többször is.

Mit jelent önnek Magyarország?

Végtelenül lelkesítő, hogy

Az ország bortermelése a szövetkezeti modellt maga mögött hagyva eljutott oda, hogy most meghatározók azok a bortermelők, akik sokkal kisebb mennyiségben, de szenvedéllyel dolgoznak.

Mit jelent a magyar bor a nemzetközi piac számára?

Hát, igazság szerint nem annyit, mint amennyit kellene hogy jelentsen. Bár Nagy-Britannia a palackozott prémium magyar borok legfontosabb piaca, a fogyasztók többsége nem ismeri a magyar bort. Ha megkínálnám őket egy pohárral, meglepetten kérdeznének vissza: Magyarországon készítenek bort? Tudnak Budapestről, számon tartják a világ nagyszerű városai között, de a többségük sosem megy tovább a fővárosnál. Magyarországot kommunikálni nagy munka.

Mely borvidékeket látogatta meg a Hungarian Wine Summit idején?

Voltam a Mátrában. Ez volt az első magyar borvidék, ahonnan bort vásároltam a ‘90-es évek elején. Vissza akartam menni megnézni, hogyan változtak a dolgok, és találkozni néhány kisebb termelővel. Kedves, gyömölcsös, friss borokat készítenek, ami segítheti a borvidék kiemelkedését. Aztán a Balatonon voltam, az északi és a déli parton is. A Badacsony és a Szent György-hegy környékén a kisebb helyi bortermelők felfedezésével töltöttem némi időt.

Talált valami igazán izgalmasat?

Igen,

Úgy látom, sokkal több izgalmas dolog történik az olaszrizlinggel ma, mint korábban. Aztán ott van néhány igazán szép kéknyelű. Tetszik, ahogy a bortermelők különböző borkészítési módszerekkel kísérleteznek, és jó látni, ahogy újraélesztenek néhány régi szőlőfajtát.

Ezek a hagyományos szőlőfajták értelmezhetőek a brit piac számára?

Nagyon szeretjük a pinot noirt. Szeretjük az eleganciát, a friss borokat, amelyek ahelyett, hogy dominálnának az ételek fölött, kiegészítik azokat. Bár most épp a furmintról tartottam előadást a nemzetközi szakértőknek, kiemelnék két másik szőlőfajtát. A kadarka és a kékfrankos, ezek az elegáns, savhangsúlyos vörösek igazán jól beleillenek abba a korszellembe, amely az Egyesült Királyság borfogyasztását meghatározza. Ha szeretnék, hogy Magyarország felkerüljön a bortérképre,

A fogyasztók is nyitottak az ismeretlen fajtákra?

Ma sokkal inkább, mint korábban. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy – ezt a Lidl munkáját tanácsadóként segítve látom – Magyarországról, ugyanattól a termelőtől, ugyanolyan jó minőségben több sauvignon blanc-t el tudnak adni, mint például Irsai Olivért. Érthető a fogyasztók idegenkedése azoktól a fajtáktól, amelyeket sem kiejteni, sem leírni nem tudnak, ráadásul egy olyan országból jönnek, amelyről azt sem tudták, hogy készít bort. Tehát azt mondom, a nemzetközi fajtáknak igen is megvan a helyük.

Mondhatjuk, hogy a nemzetközi szőlőfajtákból készített boraink segíthetnek kinyitni az ajtót?

Gondoljunk bele, ha a fogyasztó levesz a polcról egy ilyen palackot, kap egy jó élményt, majd elolvassa a hátcímkét, és észreveszi, hogy a bor Magyarországról jön. Fontos, hogy úgy érezze: a pénzéért finom bort kapott. Persze, elsősorban nem ez az a kategória, amelyről szeretnénk, hogy Magyarország híres legyen, de azért nem olyan borzasztó dolog egy jó élmény segítségével rávenni az embereket arra, hogy kóstolják meg a magyar bort. Szóval úgy gondolom,

A furmint mesterkurzus egy tradicionális tokaji furmint pezsgővel indult. Hogy látja, fontos ez a kategória? Építhet Tokaj a pezsgőre?

Szerintem a tokaji pezsgő mindig kis mennyiség, rétegműfaj marad. Hiszen a világpiacon olyan nagy nevekkel kell majd versenybe szállnia, mint Prosecco vagy Champagne. De az embereket meg lehet győzni arról, hogy minőségi pezsgő máshonnan is érkezhet – ezt mutatják az angol pezsgő nemzetközi sikerei is. És még csak nem is kell hogy olcsóbb legyen, mint a champagne – persze, ha elég jó. Szóval a tokaji pezsgőre visszatérve, azt gondolom, igen, rétegműfaj marad, de ha elég jó, számíthat némi érdeklődésre.

Tokajban sokféle bort készítünk, sokféleképpen keressük a megoldást. Ön szerint ennek a régiónak mire érdemes fókuszálnia?

Az aszúnak ott kell lennie.

A minőségi száraz fehérborok ki tudják fejezni a terroirt: a dombokat, a vulkánokat… A szamorodnival be lehet vezetni az embereket az édes borok világába. Találjanak több alkalmat arra, hogy tokajit igyanak. El kell vinni az embereket Tokajba, hogy megértsék a borvidéket. És fontos, hogy akik ott élnek, maradjanak is ott, és éljenek meg helyben.

A nemzetközi piacon Tokajt vagy a furmintot kell kommunikálnunk? Melyik a fontosabb?

Ez nehéz kérdés, hiszen aki Tokajra gondol, annak elsősorban az édes bor jut eszébe. A furmintnak előnye, hogy a száraz borral azonosítják, ami szinte mind Tokajból származik, a nevet pedig könnyű helyesen leírni. Ez fontos, hiszen bármennyire is szeretem a hárslevelű szőlőfajtát, angolul borzasztóan hangzik. Ráadásul ott van benne az, hogy „harsh” (vagyis durva). Hiába, bagatellnek tűnik, de ez is fontos kérdés.

A világot érdeklik még egyáltalán az édes borok?

Az édes bor soha nem lesz mainstream. Ezeket pici pohárból, különleges alkalmakon fogyasztják. De úgy gondolom, különösen a sommelier-k számára nagy lehetőség, hogy az édes tokaji bort ne csak palackkal, hanem akár pohárral kínálják. Hiszen a palackok kicsik – fél literesek és még kisebbek –, az édes borok pedig jól eltarthatók hűtőben.

így erősítsék az értékesítést.

Mit üzen a magyar borkedvelő közönségnek?

Támogassák a minőségi hazai bortermelőket!

Fotók: AMC / Sóki Tamás