Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Snyder és társai láthatóan izzadnak az erőlködéstől, hogy minél előbb felépítsék a DC filmuniverzumát, és ezt nyilván nem csinálhatják olyan megfontoltan és fokozatosan, mint anno a Marvel.
„Nagyon vicces ellenben, ahogy Zack Snyder túlkompenzál az Acélembert értkritikák hatására. Úgy csinál, mintha Superman földi apja az előző részben arra tanította volna a hőst, hogy segítsen az embereken, nem pedig arra, hogy bujkáljon a világ elől, és inkább hagyjon megdögleni egy busznyi gyereket (!), mintsem hogy felfedje magát, és valahányszor egy gigászi robbanásban összeomlik egy városnegyed, valami mellékszereplő villámgyorsan megjegyzi, hogy „hál istennek az a környék lakatlan” (!!!).
Snyder és társai láthatóan izzadnak az erőlködéstől, hogy minél előbb felépítsék a DC filmuniverzumát, és ezt nyilván nem csinálhatják olyan megfontoltan és fokozatosan, mint anno a Marvel, mert máris sokéves lemaradásban vannak, és ki tudja, meddig tart még a nagy szuperhőstrend. Csúcssebességgel kell ütniük a vasat, így viszont a cselekmény cameók és előreutalások laza láncolata mentén szerveződik (ezekhez jönnek a kötelező, hol jobban, hol rosszabbul elsütött vizuális, verbális és sztoriidézetek a The Dark Knight Returnsből), és ezzel végül saját jelentőségét, komolyan vehetőségét ássa alá.
Egyvalamiben viszont a DC végre utolérte/megelőzte a Marvelt: adott a világnak egy nagyszerű szuperhősnőt, aki elsőként kap majd saját filmet (Wonder Woman, jövő nyáron) – és ez remek hír, mert Az igazság hajnalának tényleg Gal Gadot az egyetlen fényesen ragyogó csillaga.”