Román és orosz filmek nyertek Cannes-ban, utóbbi rendezője egyből üzent is Putyinnak

A Cristian Mungiu rendezésében készült Fjord című, Norvégiában játszódó filmnek ítélte szombat este az Arany Pálmát a zsűri a 79. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. 

A román rendező ötödik nagyjátékfilmjével második alkalommal nyerte el a fődíjat a világ legjelentősebb filmes találkozóján, 19 évvel a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjének sikere után. 

A román versenyfilm a mélyen vallásos, konzervatív evangéliumi keresztényi értékek szerint élő Gheorghiu családról szól, amely Romániából érkezik Norvégiába. A román apa, Mihai (Sebastian Stan) és felesége, a norvég Lisbet (Renate Reinsve) öt gyermekével az anya szülőhelyére, egy fjord melletti idilli faluba költözik. A kezdetben sikeresnek tűnő beilleszkedés ellenére a család helyzete ellehetetlenül, amikor a szülőkre a gyerekek ellen elkövetett erőszak gyanúja vetül. 

Amikor a hatóságok kérdőre vonják az apát, Mihai nyíltan elismeri, hogy a hagyományos román nevelési elveknek megfelelően időnként megüti a gyerekeit. Ez a beismerés a norvég gyermekvédelmi rendszer szerint önmagában kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát. A hatóságok egy drámai akció keretében kiemelik az összes gyermeket a családból, és a liberális, de rideg, bürokratikus norvég rendszer szembekerül a jószándékú, de merev és patriarchális román apával. 

A nagyon finom drámai helyzetekben Cristian Mungiu az együttélés kérdését és a progresszió nevében elkövetett túlkapások problémáját veti fel, és rámutat a nyugati társadalmak polarizációjára, amelyben a kételkedésnek egyre kevésbé van helye. 

Mungiu állítja, nem az volt a célja, hogy a konzervatív értékek mellett álljon ki, hiszen a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjében az abortusz kriminalizálása ellen lépett fel. De elismeri, hogy „sokkal nagyobb elvárásai vannak egy progresszív társadalommal szemben, amely azt tartja magáról, hogy megtalálta a helyes válaszokat, és amely mindig is felsőbbrendűnek tartotta magát”. 

A román film nyerte el a nemzetközi filmkritikusok szövetsége, a FIPRESCI díját is.

Egy orosz is nyert, üzent is egyből Putyinnak

A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat Andrej Zvjagincev orosz rendező Minotaurusz című thillerének ítélte.

A francia finanszírozással készült bűnügyi történet Claude Chabrol francia rendező A hűtlen feleség (1969) című filmjének kortárs orosz környezetbe helyezett adaptációja, amelyben 

Ez az első alkalom, hogy Andrej Zvjagincev nem a hazájában, Oroszországban forgatott filmet, ahol várhatóan nem is mutatják be a Minotauruszt a rendező nyíltan háborúellenes álláspontja miatt.

„A front mindkét oldalán emberek milliói egyetlen dologra vágynak: hogy vége legyen a mészárlásoknak. 

 – mondta a rendező a díj átvételekor az Ukrajnában több mint négy éve tartó orosz agresszióra utalva. 

A film főhőse egy sikeres üzletember, aki feleségével, és fiukkal luxus körülmények között egy gyönyörű erdőszéli házban él. A történet 2022-ben az ukrajnai háború kitörése utáni hetekben játszódik, amikor is az oligarchát más vállalatok vezetőihez hasonlóan magához hívatja a település polgármestere, és azt kéri tőle, jelölje ki azokat a munkavállalóit, akiket az állam kérésére azonnal be lehet sorozni és a frontra küldeni. A férfi mindeközben rájön, hogy a felesége megcsalja egy fotóművésszel, akivel szemben – a büntethetetlensége tudatában – nem riad vissza semmilyen módszertől. 

A többi díjazott

A legjobb rendezés díját megosztva ítélte oda a zsűri Javier Calvo és Javier Ambrossi spanyol rendezőpárosnak a La bola negra (Fekete golyó) című alkotásért, amelyben Federico Garcia Lorca befejezetlen regénye alapján három homoszexuális férfi sorsát mesélik el a spanyol polgárháborútól napjainkig, valamint a lengyel Pawel Pawlikowskinak az újabb fekete-fehér alkotásáért, a Fatherland című filmért, amely Thomas Mannak a második világháború utáni első látogatásáról szól a Kelet és a Nyugat között kettészakadt Németországban. 

A zsűri díját Valeska Grisebach német rendezőnő Das geträumte Abenteuer (Álomkaland) című bűnügyi drámája érdemelte ki, amely a bolgár-görög-török hármashatár vidékén játszódik, és egy régésznő történetén keresztül egy rendkívül veszélyes, bűnözői világot tár fel. 

A legjobb forgatókönyv díját Emmanuel Marre francia rendező vehette át a Notre salut (nemzetközi címén: A Man of His Time – Kora embere) című történelmi dráma történetéért, amelyet saját dédszülei levelezése alapján írt. 

A film cselekménye a náci Németországgal kollaboráló franciaországi Vichy-rezsim kiépülésének folymatát egy csőd szélére jutott mérnök, (Swann Arlaud) történetén keresztül követi, aki egyre ügyesebben válik a kollaboráns gépezet egyik fogaskerekévé. 

A legjobb női alakítás díját a japán Hamagucsi Rjuszuke Párizsban játszódó Soudain (Hirtelen) című filmjének két főszereplője, a francia Virginie Efira és a japán Okamoto Tao megosztva kapta. Az alkotás egy forradalmian új, kapcsolatközpontú gondozási módszertan, az Humanitude alapján működő idősotthon igazgatónője és egy japán színházi rendezőnő mély barátságáról szól. 

A legjobb férfi alakítás díjat is megosztva kapta két fiatal színész: a Coward című első világháborúban játszódó belga versenyfilm két főszerepét alakító Emmanuel Macchia és Valentin Campagne. Az alkotást Lukas Dhont rendezte. 

A fesztiválon bemutatott elsőfilmek közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat Marie-Clémentine Dusabejambo ruandai rendezőnő Ben’Imana című filmje kapta, amelyet az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban vetítettek. 

(MTI)

Nyitókép: MIKHAIL METZEL/AFP