Megtiltották Indiában, hogy a Facebook ingyenesen elérhetővé tehesse internetes szolgáltatásait, jelentette ki a netsemlegességre hivatkozva ki az indiai távközlési hatóság. A Facebook nem adja fel, az egész világot be szeretné hálózni az internet.org projektjével. A cél 2020-ra 5 milliárd aktív felhasználó elérése a közösségi médiás hálózaton. Üzleti modelljéből következően is (mint a Netflixnek) terjeszkedési ütemének fenntartása miatt van szüksége arra, hogy a harmadik világban élőkhöz is eljusson a net és nem emberbaráti okokból, az csak a csomagolás rajta.
2016. február 12. 11:11
p
0
0
0
Mentés
Admin
Egy új piac ígérete A világ népességének 58 százaléka nem rendelkezik internet hozzáféréssel még 2016-ban az ENSZ felmérése szerint. Sokan már eddig a netsemlegesség megszűnéséről beszéltek, ha valahol feltűnt Mark Zuckerberg és ingyen netet ígért (például Afrikában és Ázsiában is befürdött vele csak a sajtóban véletlenül hallgatnak róla), és már úgy vélekednek hogy régen elveszítettük a digitális szabadságért folytatott hasztalan harcot. 2016-ra az internet már csupán egy, a multicégek által központilag irányított bábdemokrácia. Miközben a digitális világ gazdagabb felén túltelítődik, lassan elfogynak IP-címek, új piac és felhasználó csak ott található, ahol nem is hallottak még eme műfajról, vagy csak korlátozottan éri el őket a homo sapiens legnagyobb és legelátkozottabb találmánya. Jelenleg 3 milliárdnyian interneteznek a Földön. Még kettőnek szeretné Mark Zuckerberg az internet csodáját eljuttatni, egy szép új világ hamis ígéretével... A Facebook internet.org kezdeményezésének pedig az a célja, hogy ezt a Föld szegényeinek a világ eldugott pontjain is biztosítsa. Kissé öncélúnak tűnik a projekt a cég eddigi működése és habitusa ismeretében és kilóg a lóláb, de nagyon. Mit is akar Mark Zuckerberg valójában Indiában?
Netsemlegesség
A netsemlegesség (net neutrality) az interneten zajló forgalom korlátozatlan, ellenőrizetlen működését jelenti. A téma az Egyesült Államokban verte fel a legnagyobb port, amikor kiderült, hogy az internetszolgáltatók és az azt szolgáltató telefontársaságok keményen szűrik a forgalom egy részét: az internet alapú telefonálást vagy fájlletöltést, vagyis a torrenteket. Hazánkban sem ismeretlen ez a jelenség, egyes szolgáltatók szerződéseiben (apró betűvel írva, amit a felhasználó botor módon soha nem olvas el) megtalálhatjuk a tiltott tevékenységeket, melyekért extra-díjazással, vagy akár a szerződés felbontásával is büntethetne a szolgáltató maga és nem a hatóság. Az ilyen korlátozás nyilvánvalóan és egyértelműen sérti az internet, mint demokratikus hálózat működését (persze kérdés mikor volt valaha is egy katonai fejlesztés demokratikus). Eddig Európában ez a probléma nem került be a törvényalkotásba, ezért a szolgáltatók maguk dönthettek erről, mintegy előírva a felhasználónak, hogy mikor milyen oldalakat látogathat és milyen alkalmazásokat használhat rajta. A netsemlegesség elvének pártolói a szólásszabadság megsértéseként és diszkriminatívként értékelik az így kialakult helyzetet. A web olyan meghatározó személyiségei is felemelték mellette hangjukat, mint Tim BernersLee és Vint Cerf netcelebek.
Hiába ágáltak a szakértők az Európai Parlament elvetette a netsemlegességi rendelethez benyújtott módosításokat, és a kritikával illetett eredeti formában fogadta el a jogszabályt tavaly. Ez túl sok kiskaput hagyott, ugyan alapvetően a netsemlegesség megerősítését célozta meg, több potenciálisan problémás pontja van. A szabályozás alapján az internet szolgáltatóknak lehetőségük lesz a „kétsebességes internet" bevezetésére (ezt nyílt internetnek nevezi a szabályzat): a különböző adatforgalom-típusok osztályozásával lassíthatják bizonyos weboldalak elérést, vagyis a szolgáltatók felár ellenében ajánlhatnak úgynevezett specializált szolgáltatásokat cégeknek és kivételezett felhasználóknak. Korlátozhatnak nem lényeges szolgáltatásokat, mint a fájlcserélést vagy az ingyen telefonálásra való VoIP szolgáltatásokat. A tervezet rögzíti ugyanakkor emellett, hogy ez nem érintheti hátrányosan a többi felhasználót, nem járhat például a sávszélesség korlátozásával. Az olyan kivételes szolgáltatások, mint az önvezető autók, az e-health, vagy a terrorelhárítás azonban elsőbbséget élveznek mindig az online forgalomban majd hitegetnek.
Mi is történt akkor Indiában valójában?
A felügyelet tiltja az internetszolgáltatók külön szabályozásait a különféle internetes szolgáltatásokra, a netsemlegesség elve alapján minden adatot ugyanúgy kellene kezelni, nem lehet különbséget tenni Indiában sem tehát. A Facebook „Free Basics” szolgáltatása a közösségi oldal mellett csak egészségügyi, oktatási és álláskeresési oldalakhoz engedett volna hozzáférést, más oldalakhoz nem, így a Facebook döntötte volna el mindig, ki és mikor és mihez férhet hozzá egyáltalán a hálózaton. A szolgáltatás gyors betiltása elég nagy fiaskó és vereség a Mark Zuckerberg számára, mert a multi közösségi médiás az elmúlt hetekben masszív reklámkampánnyal harcolt pont az ellen a lehetőség ellen, hogy a hatóságok betiltsák az ingyenes szolgáltatását (mint hazánkban a migránsok ellen óriás plakátokkal konkrétan az analfabetizmus országában). A Facebookkal leszerződött Reliance Communications mobilszolgáltató (a többiek eleve nem akartak belekeveredni ebbe a gyanús ügyletbe) tudatta a világgal, meghajol az ország vezetőinek akarata előtt. De hagyott egy kiskaput, mert előbb részletes vizsgálat alá vetik a tervezetet, és csak aszerint határoznak majd róla (nyilván Indiában a korrupció nem ismeretlen fogalom a politikában sem).
Ilyen lett volna vagy lesz?
Indulásakor korlátozott partnerekkel és szolgáltatókkal dolgozott volna az internet.org. Nyílt platform és megnyitották a szélesebb közönség számára is: bárki csatlakozhat, ha betartja a játékszabályokat. Zuckerberg ezt a lépést folyamatos támadások közepette lépte meg, de mindig is vádolták a netsemlegesség korlátozásával, mivel csak 38, általuk preferált weboldalt engedélyeztek. Tiltották ők is a VOIP telefonálást, a Flash tartalmakat, a fájlküldést és letöltést (torrentezés), és a videók és hatalmas fotók sem voltak kívánatosak a csatlakozók alkalmazásaiban a sávszélességigény véges volta miatt. Az appoknak okostelefonra optimalizáltaknak kellett lenniük, nem lehetett bennük SSL és HTTPS, de JavaScript sem. A weboldalakat 2G hálózatokra optimalizálták, és kompatibilisnek kellett lenniük az internet.org core alkalmazásával, valamint az sztenderd Opera böngészővel.
A szegények internete nem létezik
Az internet.org 2013-ban indult, Mark Zuckerberg ugyan eleinte teljesen ingyenes internetelérésről beszélt, de ez gyakorlatilag alig oldható meg, hisz minden helyszínen meg kell állapodni a legnagyobb szolgáltatókkal (ha bejön a saját drónos internetszolgáltatása az Aquila, akkor majd ő is szórhat netet persze, de az sincs ingyen). Nem véletlen, hogy így a kezdeményezés gyorsan kiváltotta az internetes szabadságjogok híveinek az ellenszenvét. Sokan úgy vélekednek, a multicég úgy akar netet vinni a világ internet nélküli részeire, a lakossága harmadának, hogy közben az éhező milliók hátán próbál felkapaszkodni a kedvező monopolhelyzetébe, mert ugye vannak jócskán már trónkövetelők (gondoljunk csak arra a Google is ezt akarja már régóta). Az amerikai és európai piac telítődése után így akar újabb felhasználókat nyerni magának. Nem más ez, mint tiszta üzlet, a profit mondja meg neked, hogy ki vagy. Marx most nagyon örülhet a sírjában és nem forog. Hogy a félelmük jogos, az tulajdonképpen csak nézőpont kérdése. Indiában a Reliance Communications az ötödik legnagyobb szolgáltató, 110 milliónál több ügyfele van. Ne felejtsük el India nem egy ország, hanem egy kontinens. Mivel itt átlagosan magasabbak az internetezési költségek, mint Európában, a Free Basics a lemaradott és ebből a netes áldásból kimaradt hatalmas embertömegnek adna azonnali elérést a Facebookra, de csak oda, mindenféle adatforgalmi költség nélkül.
Zuckerberg nem adhatja fel
Mark Zuckerberg sem tagadja azt, hogy nem tartható fent ingyen internet hosszútávon sehol sem. Előbb vagy utóbb bizonyos fokú költségtérítés szükséges, hogy a rendszer ne omoljon össze, erre kellenek a telkó partnerek. Ezek könnyen tudnak profitálni, amikor az előfizetőik ingyenesen érik el a Facebookot és a telefonkönyvet már kiváltó Messengert (ami a héten teszteli az ingyenes SMS szolgáltatását már nem véletlenül). Nem szabad arról sem elfeledkezni, ez az internet.org program még csak elsősorban a nagyvállalatoknak kedvez. Érdekes az indiai startupokat (vannak bőven és sok itt az unikornis is), egyszerűen kihagyják ebből a jóból. A Facebook ingyenességével így eleve a gazdag szolgáltatók nyernek, sajnos viszont ez a egyszeri felhasználói szinten egyáltalán nem érezhető.
Mark Zuckerberg viszont nem adja fel az internetes kolonizációs törekvéseit, elkötelezettek a Free Basics mellett, ezért együtt fognak működni a hatóságokkal, hogy továbbra is segítsék az indiai polgárok internetelérését (:):(). Azaz nem adják fel, mert tudják ez már politika, ha India meggondolatlan döntést hoz, vagyis ha végleg még egy kicsinyég sem engedi be a Facebook internetét, elveszik a réven, amit nyerhetne a vámon. Mivel az internetes fejlődés akár 1,4 százalékos gazdasági növekedéssel is járhatna, ha minden klappol. De mint tudjuk pénz beszél és a kutya ugat. Vagy megszokják a közösségi médiát az indiaiak vagy megszöknek, a migránskodás úgyis ma nagy divat. Netezni meg necesse est!
