Egyetemre már nem kell felvételizni, mert az emelt szintű érettségi kiváltotta azt. A középiskolába viszont nem lehet bekerülni csak egy felesleges és kódolt kudarcra ítélt procedúrával. 2016-ban is a szokásos botrány kísérte a felesleges vizsgát: zokogó gyermekek, értetlen pedagógusok és háborgó szülők kérdezik miért kell pellengérre állítani a gyermekeiket. Közben pedig a háttérben remek informatikai kisiparosok készítik fel jó pénzért a diákokat a középiskolai felvételire. Az Oktatási Hivatal szerint viszont minden a legnagyobb rendben.
2016. január 20. 11:27
p
0
0
0
Mentés
Admin
Mi a probléma a középiskolai felvételivel?
Maguk a tesztek, hiszen azt mérik mit nem tudnak a gyerekek. Múlt szombaton 53.000 diák felvételizett és kapott egy remek kudarcélményt az Oktatási Hivatal jóvoltából megint, hiszen a bürokraták ragaszkodnak ehhez a teljesen felesleges procedúrához évek óta. Gyurkó Szilvia gyermekjogász szerint viszont mind gyermekjogi és oktatási szempontból is kétséges ma az eredményessége a középiskolai felvételiknek. Pont abban az időszakban szembesülnek az életüket eldöntő kihívással a diákok, amikor kamaszkoruk minden nyűgét és baját megélik. Másrészt semmiféle pszichológiai felkészítés nem előzi meg ezt a fajta vizsgát, először szembesülnek ilyenfajta megmérettetéssel életükben. Ugyan a felkészítő cégek jóvoltából begyakorolják a teszteket, sajnos a tapasztalat azt mutatja a felkészítő tanárok és a tesztek összeállítói más világban élnek, nem ugyanazon fajta feladatok jelennek meg az éles tesztekben (ebben az évben a matematika játszotta el az állatorvosi ló szerepét a színdarabban).
Gyurkó Szilvia szerint egy ilyenfajta struktúrában csak azt lehet mérni, hogy mi az, amit nem tud valaki. Erre alkalmas csupán ez a jelenlegi félresikerült teszt. Látszik az eredményeken is, hogy egy 50 pontos teszten - például a tavalyi matematikán - az országos átlag a 20 pont volt. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek döntő többsége számára ez egy kudarcélmény volt. A legnagyobb probléma ma az, ugyan látszólag a szülők a gyerekkel együtt választják ki a megfelelő iskolákat, de valójában fordítva történik, az iskolák választják ki maguknak a leendő tanulóikat (4 évig nem akarnak feleslegesen bajlódni kétes tudású egyedekkel). Sokan nem tudják a kötelező 50–50 pontos magyar-matematika írásbeli mellett szóbeli és speciális tárgyakból felvételi is van (nyelvek, kreatív tárgyak, hittan stb.). Maguk az általános iskolák is csak bezavarnak a választásba, hiszen az osztályfőnökök is a szokásos középiskolai roadshow-kon kívül nem sokat tesznek hozzá a választáshoz (nyilván a bürokratikus 80 oldalas portfóliójukat töltik ki a nevelés helyett, vagy kollégáik jellemzését készítik, mert az kötelező ma).
A legtöbb esetben hiányzik a szülők ismerete is arról, hogy mire képes a gyermekük, a választások eltúlzottak és sokszor a valóság talajáról meglehetősen elrugaszkodottak (erre hajlamosít az általános iskolák skatulyázási osztályzási rendszere, ami a legtöbbször a szülők társadalmi státuszát és nem a gyermek tudását tükrözik, tisztelet a kivételnek). Nem véletlen, hogy a felvételi űrlapokon alapból 7, a pótlapokkal együtt pedig akár 20 iskolát is be lehet jelölni. Az átlag 8 iskola, hogy biztosra menjenek, de mivel a rendszerbe digitálisan kerülnek be az adott gyerek kérelmei gyakorlatilag az első 4 számít, a maradék a rossz eredmények esetén kerül csak terítékre. Vannak olyan gimnáziumok persze ahol az átlagot veszik figyelembe és mellőzik a felvételi eredményeit, hiszen azok soha nem tükrözik a valós személyiséget. Sőt, ha a magyar-matematika felvételiből rangsoroljuk a diákokat, akkor kiderül az iskolai osztályzatok köszönő viszonyban sincsenek a kétszer 45 perces kötelező megmérettetéssel. Vegyük figyelembe azt is idegen helyen, poroszos körülmények között kell kitölteni a teszteket. Nem véletlen a középiskola kiválasztásában is megjelent már a korrupció, csak nem verik nagydobra azt. A szülők mindig megtalálják azokat a kapcsolatokat és kiskapukat, ami bejuttatja a kívánt helyekre csemetéiket.
Az Oktatási Hivatal köti az ebet a karóhoz, a felvételik tematikája közel 10 éve nem változott. Brassói Sándor elnökhelyettes szerint nem is kell változtatni a bevált rendszeren, hiszen az általános iskolások csupán 6–7 százaléka jelentkezik középiskolába. Ha pedig könnyítenének a felvételi rendszeren, nem tudnák az iskolák kiválasztani a legtehetségesebbeket: „Elhibázott dolog lenne, sőt a rendszer alapvető funkcióját vonnák meg akkor, ha nem ezen a vonalon mozognak az Oktatási Hivatal. Meg kell, hogy mérje egy mérőeszköz, hogy valóban kik a legjobbak. Az a feladata, hogy a leginkább az írásbeli vizsgát kívánó iskolákba jelentkező tanulók matematikai, szövegértési kompetenciáit úgy lehessen megmérni, hogy a legjobb képességű gyerekek között is a mérőeszköz differenciálást tudjon végezni.”
Mi történik a felvételin?
Kétszer negyvenöt perc alatt kell megoldani egy 10, többszörösen összetett kérdésekből álló feladatsort a diákoknak, ha középiskolában szeretnék folytatni majd a tanulmányaikat (most a nyolcadikosokról beszélünk). A magyar feladatokkal még nem is volt nagy gond, de a matematikát már alig bírták megcsinálni. Az eminens tanulóknak is meggyűlt a bajuk a feladatokkal. A 45 perc, amit a megoldásra kaptak, a legtöbb diáknak kevésnek bizonyult, 10-15 perc még jól jött volna nekik, hogy rendesen át tudják gondolni a válaszokat. A kérdések értelmezése is sok időt elvett, több ugyanis túlságosan bonyolultan és felnőttesen volt megfogalmazva. A legtöbb diák többször is megcsinálta és begyakorolta az elmúlt évek feladatsorait, a tanáraik pedig további kérdéssorokat állítottak össze nekik, és mégsem értek el vele semmit. Egészen más feladatokra számítottak, és hiába voltak az eddigi megoldásaik szinte hibátlanok, itt csak bukdácsolt. Akik most írták a felvételit, joggal tették fel azt a kérdést, hogy vajon ez a kérdéssor valóban a tényleges tudásukat mérte? Hiába volt valaki kitűnő tanuló, ha a felvételit közel azonos pontra írta meg, mint egy közepes osztálytársa. Magáért beszél az tavaly az országos átlag a nyolcadikosoknál magyarból 29,7, matekból pedig 23 pont volt, közben 50–50 pontot lehet szerezni. Egy jobb gimnáziumba pedig 80–90 pontos írásbeli alatt szóba sem állnak egy gyerekkel.
Felkészülés a felvételire
Az általános iskoláknak a napi papír, kréta és bürokratikus problémákkal kell amúgy is megküzdenie, a tanárok portfóliókat írnak a felvételire való előkészítés helyett. Nem véletlen a diákok (hatodikos és nyolcadikosok) legnagyobb megmérettetésére speciális cégek készítik fel a diákokat (ezekben is pedagógusok dolgoznak, de a törvény szerint ilyen cégek az adott iskola nem üzemeltethet). Ugyan szerveznek az adott középiskolák is ilyen előkészítő tanfolyamokat, de a legtöbb esetben külsős cégek szakosodnak erre a feladatra. Havi 10.000 HUF-ért heti 3–4 órában lehet magyar és matematikából felkészítésre beíratni a gyermeket. Ehhez jön még ha speciális szakra készül a megfelelő kiegészítő tantárgy is természetesen. Vagyis a gyerek a felvételi megírása előtti félévben többszörösen is le van terhelve. Itt persze bevetnek minden kortárs itc technológiát, mobilt és táblagépet, online kérdőíveket, hogy megkönnyítsék a felkészülést. A gyerekek és szülők emailen és videókban is megkapják az előző évek tesztjeit. Gyakorlatilag ezekből összeállított forgó rendszerben készült feladatokat gyakorolták hetente. Úgy tűnhet tehát minden rendben van tehát, mégis kijózanítóan hat, amikor sor kerül az igazi megmérettetésre.
Hol a hiba, mi lehet a megoldás?
Valószínűleg abban lehet talán a hiba, nem megfelelően használják az informatikai eszközöket, hiszen a tesztek begyakorlása rutint eredményez, a valós idejű videofelvételek pedig bemutatják plasztikusan hogyan fog majd a valóságban megtörténni a teszt. Érdekes antagonisztikus ellentét az, hogy ugyan minden kurrens technológia adott, használják is a gyerekek és az oktatók a felkészítés során mégis eltékozolt időnek és pénznek tűnik a végén. A digitális eszközök használata ugyanis még nem jelent digitális írástudást sajnos, azt is meg kell tanulni hogyan használjuk eredményesen a digitális eszközöket, ebben pedig hazánk még az iskolarendszere miatt a sereghajtó az EU-ban.
A 21. századi munkaerőpiacon a digitális írástudás kulcskompetenciának számít. Azonban az IVSZ – Informatikai Vállalkozások Szövetsége idén publikált felmérése szerint a legtöbb diák Magyarországon nem rendelkezik azzal a tudásszinttel, amellyel képes volna helytállni a digitális munkahelyeken, pedig a tanulmány szerint néhány éven belül nem lesz olyan állás, amelynél nélkülözhető lenne a digitális írástudás. Az informatikusok és a programozók továbbra is hiányszakmák Magyarországon.
A digitális írástudás, a mindannyiunkat egyre inkább körülvevő informatikai eszközök kezelésének és irányításának képessége mára alapvetővé, szükségessé vált. Nemcsak a munkaerőpiacon, de a mindennapi életvezetésben is megkerülhetetlen ez a kulcskompetencia. Minden diáknak, minden iskolában meg kellene adni a lehetőséget, hogy számítástechnikát tanuljon!
(Cikkünk a „Digitális Oktatás” sorozat negyedik része.)
Nagyszabású tervekkel a tarsolyában állt munkába a Magyar Ökölvívó Szakszövetség öt évre megválasztott elnöke, az olimpiai bajnok Kovács István Kokó. Az ambiciózus, nemzetközi tapasztalattal rendelkező sportvezető azért vállalta a kihívást, hogy rendet tegyen, és felemelje sportágát.
A kormányok elkezdtek foglalkozni a bitcoinnal, így nem meglepő, hogy az árfolyama november közepén 36 millió forint közelében is járt. A világ legnépszerűbb kriptovalutáját a nagybefektetők mellett néhány állam is felfedezte tartalékként.
