London ellen, Európa felé: a skót választás újabb figyelmeztetés az Egyesült Királyságnak

Nagy-Britannia az elmúlt napokban olyan választási földrengést élt át, amely túlmutat a szokásos kormányellenes hangulaton. Angliában Nigel Farage Reform UK-ja tört előre, 

Skóciában pedig ismét az a Skót Nemzeti Párt maradt a legerősebb politikai erő, amely egy független, Európai Unióhoz visszacsatlakozó Skócia tervét képviseli. A térkép hirtelen úgy néz ki, mintha az Egyesült Királyság egyszerre több irányba kezdene széthúzni: Anglia jobbra fordul, Walesben megerősödik a nemzeti önrendelkezés gondolata, 

A május 7-i választások után Keir Starmer miniszterelnök nemcsak ellenzéki támadásokkal néz szembe, hanem saját pártjának lázadásával is. A Munkáspárt (Labour) vereségei, a Reform UK előretörése, a walesi nacionalisták történelmi sikere és a Skót Nemzeti Párt (SNP) újabb skót győzelme együtt azt jelzik, hogy 

Ami néhány éve még belpolitikai válságnak tűnt, ma már alkotmányos kérdéssé vált: meddig tartható egyben az Egyesült Királyság, ha annak nemzetei egyre különbözőbb politikai jövőt képzelnek el maguknak?

Skócia ügye ebben a helyzetben különösen izgalmas: a Skót Nemzeti Párt ugyan nem szerzett önálló többséget, de a függetlenségpárti erők többségben maradtak a skót parlamentben. 

A tét tehát nem pusztán az, hogy ki kormányoz Edinburgh-ban, hanem az, hogy a Brexit után létezhet-e egy olyan skót út, amely kifelé vezet az Egyesült Királyságból, de vissza Európába.

Győzött, de figyelmeztetést is kapott a Skót Nemzeti Párt

Az elmúlt napok brit választási eredményei nem egyszerűen arról szóltak, hogy melyik párt hány mandátumot szerzett, hanem arról is, hogy az Egyesült Királyság politikai szerkezete egyre látványosabban repedezik. 

• Skóciában ismét a Skót Nemzeti Párt, angol rövidítéssel SNP lett a legerősebb politikai erő, 
• Walesben a walesi nemzeti párt, a Plaid Cymru került történelmi helyzetbe, 
• Észak-Írországban pedig továbbra is az ír egyesülést támogató Sinn Féin számít meghatározó erőnek. 
• Mindeközben Nigel Farage Reform UK nevű pártja Skóciában is megjelent komoly parlamenti tényezőként, ami újabb muníciót adhat azoknak, akik szerint Skóciának nem London, hanem Európa felé kell keresnie a jövőjét.

A skót választás után első pillantásra nehéz egyértelmű győzelemről beszélni, hiszen a Skót Nemzeti Párt ugyan ismét a legerősebb politikai erő lett, de nem szerzett önálló többséget. Harb Jad Marcell, a Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint „az SNP támogatottsága jelentősen visszaesett a legutóbbi választás óta”, ez azonban a mandátumok számában csak részben jelent meg, mert „az SNP alatti politikai tér sokkal töredezettebb lett”. 

A Skót Nemzeti Párt 58 mandátuma elmarad a többséget jelentő 65-től, amelyet John Swinney első miniszter korábban egy új függetlenségi népszavazásra feljogosító eredményként jelölt meg. A helyzetet ugyanakkor árnyalja, hogy a szintén függetlenségpárti Skót Zöld Párt felfutásával „minden korábbinál nagyobb, 73 fős függetlenségi többség van a skót parlamentben”. A szakértő szerint Swinney most már erre mondja azt, hogy új népszavazásra ad mandátumot.

Harb Jad Marcell úgy fogalmazott: „a brit jogszabályok elég világosak abban, hogy kizárólag London engedélyével tarthatnak a függetlenségről népszavazást, ahogy 2014-ben történt.” Ezért a Skót Nemzeti Párt számára a népszavazás követelése egyszerre jogi korlátokba ütköző cél és politikai mobilizációs eszköz.

A kutató szerint a párt történetében hagyományosan a függetlenség ügyével mozgósította választóit, miközben más szakpolitikai területeken gyengébb a mérlege. Mint mondta, „oktatás, egészségügy, lakhatás” területén a skót kormány teljesítménye hagy kívánnivalót maga után. 

Harb Jad Marcell szerint „segíthet újra mobilizálni a szavazókat egy új népszavazás lehetősége, miközben a várható londoni tiltás ezt katalizálhatja az SNP-t segítve.” A helyzetet tovább élezheti, ha Londonban Nigel Farage vezette kormány alakulna, mert a szakértő szerint „egy, a legtöbb skót által elutasított Nigel Farage vezette londoni kormány még följebb srófolhatja a függetlenségpártiak táborát”.

A Brexit óta a skót függetlenség ügye szorosan összefonódott az Európai Unióhoz való viszonnyal

Skócia 2016-ban 62 százalékkal az EU-ban maradásra szavazott, és Harb Jad Marcell szerint a kettő jelentős mértékben összekapcsolódott. A Skót Nemzeti Párt döntően baloldali szavazói EU-pártiak is voltak, ezért 

Magyar szemmel különösen érdekes, hogy a skót nacionalizmus ma nem euroszkeptikus, hanem kifejezetten Európa-párti. A kutató szerint ez sem volt mindig így: „az SNP hagyományosan, évtizedekkel ezelőtt még EU-szkeptikus párt volt”. Később azonban, amikor a párt a kilencvenes és kétezres években határozott baloldali arcélt kapott, az EU-pártiság is szilárd vonásává vált. Harb Jad Marcell szerint az európai integráció támogatása 

A választás másik fontos fejleménye Nigel Farage Reform UK nevű pártjának előretörése volt. A párt 17 mandátummal holtversenyben a második legerősebb párt lett Skóciában. Harb Jad Marcell szerint a Reform UK elsősorban bevándorlásellenességgel hódít: „a párt szavazóinak ez a legfontosabb ügye a felmérések szerint”. A hagyományos nagy pártokból kiábránduló választók egy részének így logikus választásává vált a Reform UK.

A szakértő szerint „Farage Skóciában nagyon elutasított személyiség volt és részben maradt is”, ezért a Reform UK ott nem tudott olyan mértékben áttörni. Ez paradox módon a Skót Nemzeti Pártnak is kedvezhet, mert a függetlenségpártiak Farage-ot a skót autonómiát veszélyeztető angol nacionalizmus képviselőjeként mutathatják be. Harb Jad Marcell szerint „Farage-ot a Skóciában nem túl népszerű angol nacionalizmus képviselőjének látják, aki a skót autonómiát is legszívesebben visszanyesné”.

A brit pártrendszer egészét tekintve a szakértő szerint már nem egyszerű kormányellenes hangulatról van szó. 

 – fogalmazott. Ugyanakkor a jobb- és baloldali blokkok szerinte nagyrészt intaktak maradnak, a választók inkább blokkon belül mozognak, nem pedig a korábbi két nagy párt között.

Az Egyesült Királyság egységét Harb Jad Marcell szerint nemcsak Skócia, hanem Wales és Észak-Írország helyzete is gyengíti. Mint mondta, „Skócia mellett immár Walesben is olyan párt került hatalomra, amely hosszabb távon az Egyesült Királyság felszámolásában érdekelt”. Emellett Észak-Írország legnagyobb pártja is az a Sinn Féin, amely az Írországgal való egyesülést szorgalmazza.

A kutató szerint a Skót Nemzeti Párt, a walesi Plaid Cymru és a Sinn Féin a jövőben vélhetően együtt fog működni céljaik megvalósítása érdekében. Ennek megakadályozása a központi kormány erején is múlik, amelyet a pártrendszer fragmentációja tovább gyengíthet. 

Nyitókép: Rabih MOGHRABI / AFP