Igen, most bemutatjuk az ukrán szálat az amerikai elnökválasztási befolyásolási ügyben

A geopolitika egyik örök törvénye, hogy a gyengébb ország könnyedén válhat az erősebb ország bábjává. Ukrajnával pontosan ezt történt: arra vágyott, hogy kiszabaduljon az orosz szorításból, ezért először engedte, hogy Amerika eszközül használja Oroszország ellen, majd pedig belevetette magát olyan amerikai belpolitikai harcokba, amelyekből jobban tette volna, ha kimarad.

Lee Smith amerikai újságíró már 2022-ben a háború kirobbanását követő napokban arról írt a Tablet magazinban, hogy Amerika két évtizeden át arra használta Ukrajnát, hogy Oroszországot bosszantsa, majd pedig a demokraták Trump ellen használták. Ez utóbbi egy ideig Biden győzelme után jó stratégiának tűnhetett, de gyorsan kiderült, hogy végzetes hiba volt.

Az orosz összeesküvés

2016-ban a demokraták azzal kampányoltak Donald Trump ellen, hogy a republikánusok jelöltje „Putyin embere”. Ez a győzelme után aztán azzá a konspirációvá nőtte ki magát, hogy Trump kampánya „összedolgozott” az oroszokkal, amelynek a kivizsgálására még különleges ügyészt is kineveztek. A vádnak nem volt valódi alapja, de a média tényként kezelte, majd mikor Robert Mueller különleges ügyész 2019-ben megállapította, hogy nincs semmilyen bizonyíték az összeesküvésre, a média úgy tett, mintha soha nem történt volna meg az ügy. Volt azonban az egésznek egy elfeledett ukrán szála is. 

Mint Lee Smith leírta cikkében: 

A demokraták alaptézise ugyanis az volt, hogy Putyin azért segít Trumpnak, hogy rávegye őt a Krím megszállása miatti szankciók feloldására. Smith szerint az ukrán tisztviselők azt hitték, hogy ha segítenek Clintonnak, akkor megnyerik a következő amerikai adminisztráció kegyeit, hiszen mindenki meg volt róla győződve, hogy a milliárdos üzletember egy viccjelölt, aki biztosan nem fog nyerni. 

„A legfontosabb résztvevők között volt Kijev washingtoni nagykövete, aki írt egy Trump-Oroszország cikket az amerikai sajtó számára, valamint egy ukrán parlamenti képviselő, aki állítólag hozzájárult a dossziéhoz. Az összeesküvés-narratívát olyan ukrán-amerikai ügynökök is erősítették, mint Alexandra Chalupa, aki kapcsolatban állt a Demokrata Párt NGO-hálózatával. 

 – írta Lee Smith a Tablet hasábjain. 

De itt még nem volt vége az ukrán szálnak. Ugyanis az egész Trump kampánnyal kapcsolatos gyanúkeltés központjában Paul Manafort állt, aki mielőtt Trump kampányfőnöke lett Ukrajnában dolgozott Viktor Janukovics ukrán elnöknek. Jellemző 2016 kaotikus viszonyaira, hogy egy ilyen embert szerződtetett Trump kampánya, de figyelembe kell venni, hogy a bizosnak tűnő bukás miatt a legtöbb tapasztalt kampányember nem akart Trumpnak dolgozni. A Politicónak Trump egyik korábbi ügyvédje azt nyilatkozta, hogy Trump úgy gondolta, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztásba Ukrajna avatkozott be, nem pedig Oroszország. Az oroszok ugyanis feltörték a Demokrata Nemzeti Bizottság e-mailjeit, amelyeket aztán a Wikileaks hozott nyilvánosságra, de Trump többször azt állította, hogy valójában az ukránok voltak, sőt még Zelenszkijnek is utalt erre 2019-ben. Trump ukránokkal kapcsolatos állításait még Mike Pompeo akkori külügyminiszter sem cáfolta meg, sőt kijelentette, hogy érdemes lenne vizsgálódni. 

Hunter Biden, Zelenszkij és egy telefonhívás

2016 csak a kezdet volt, 2019-ben az ukránok belekavarodtak a Trump elleni impeachment eljárásba is. 

Két tisztviselő állt ennek a központjában, az egyikük Alexander Vindman ukrán származású amerikai nemzetbiztonsági tisztviselő volt, akinek tudomása volt egy Trump-Zelenszkij telefonbeszélgetésről, amelyben az elnök információkat kért Zelenszkijtől a Biden család ukrajnai ügyeiről. Ezt a telefonhívást a demokraták úgy állították be, mintha Trump zsarolta volna az ukrán elnököt és impeachment eljárást indítottak ellene, annak ellenére hogy Zelenszkij tagadta a hívás demokrata karakterizálását. „Annak érdekében, hogy eltitkolják, mit tettek a Bidenek és talán más magas rangú Obama-tisztviselők Ukrajnában, a demokraták vezette Kongresszus vádat emelt Trump ellen azért, mert megpróbálta kideríteni, mit csináltak az amerikai politikai döntéshozók Ukrajnában az elmúlt évtizedben. Ami az ukránokat illeti, ismét belekeveredtek a dologba, pedig otthon kellett volna maradniuk” – írta Lee Smith. 

Ráadásul nem ez volt az első eset, hogy Trump kérte Zelenszkijtől a Biden-család ügyeinek felderítését. Már közvetlenül Zelenszkij választási győzelme után eljutatták az amerikaiak az üzenetet, hogy szeretnék ha az új elnök nyomozást indítana Hunter Biden ügyeibe, aki miközben az apja alelnök volt beült egy ukrán gázcég igazgatósági tanácsába. Erről többek között Konsztantyin Bodorenko is beszámol Zelenszkijről írt könyvében. 

Zelenszkij a hírhedt telefonhívás során ugyan megígérte Trumpnak, hogy „kinyomoztatja az ügyet”, de ezt végül nem tette meg, mert nem akart rossz viszonyt Joe Bidennel, aki ekkor már vezette a demokrata közvéleménykutatásokat. 

Az ukrán-orosz háború pedig valószínűleg végleg véget vetett a Hunter Biden ügynek, hiszen az orosz invázió után nem lehetett arra kérni Kijevet, hogy nyomozzon, miközben háború van. Ráadásul Joe Biden visszamenőleges kegyelmet adott a fiának, hogy így biztosítsa, hogy ha valaha nyomoznának ellene, ne lehessen számon kérni azért, amit Ukrajnában tett. 

Tehát az ukránok a demokraták unszolására kétszer is belekavartak az amerikai választásokba, először abban bízva, hogy Hillary Clinton győz, majd pedig Joe Biden. Az utóbbi egyi ideig talán jó számításnak bizonyult, csakhogy a világ megdöbbenésére Trump végül visszatért a Fehér Házba. Ennek a fényében talán nem meglepő miként fogadta az elnök Zelenszkijt az azóta hírhedté vált ovális irodai találkozón. Egy bizonyos: Ukrajna számára nem volt kifizetődő, hogy engedte, hogy Trump ellen használják, és belekeveredjen egy idegen ország választási kampányába. Kérdés mennyit tanultak a történtekből. 

Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP