Forrong a Munkáspárt: már nem az a kérdés, hogy bukik-e Keir Starmer, hanem az, hogy mikor
Alig két év alatt teljesen lenullázta magát a balos brit miniszterelnök.

Keir Starmer ünnepélyes ígérete ellenére Putyin árnyékflottája zavartalanul halad át a La Manche-csatornán, miközben a brit kormány jogi, pénzügyi és logisztikai kifogások mögé bújva kerüli a konfrontációt. Mindeközben a brit haditengerészet tehetetlensége élesen rávilágít London egyre nyilvánvalóbb gyengeségére a saját vizein.

Brit blöff a Csatornán: üres ígéretek Putyin árnyékflottája ellen A Royal Navy tehetetlensége és a brit kormány bürokratikus bénultsága éles kontrasztot alkot az amerikai haditengerészet határozott fellépésével. A Keir Starmer-féle munkáspárti kabinet ígéretei ellenére „Putyin árnyék flottája” zavartalanul halad át a La Manche-csatornán, míg Washington a szavainak még mindig van súlyuk. Elemzésünk az európai gyengeség egyik legszembetűnőbb példáját boncolgatja.

Ígéretek, amelyek nem vetettek hullámokat

Amióta a nyugat szankciókkal sújtotta az orosz olajkereskedelemet, azóta egy új jelenség alakult ki: Oroszország az úgynevezett „árnyék flottával“, egy több ezer, főként tankerekből álló hajóhaddal szállítja a világpiacra az olaját, megkerülve a G7, az Egyesült Államok, az EU és az Egyesült Királyság által bevezetett árplafont. Az orosz hajók rendszeresen váltogatják nevüket, elektronikus azonosítóikat, tulajdonosaikat és zászlóikat, hogy elkerüljék az elfogást. Az eredeti szándék az volt, hogy korlátozzák Oroszország olajkereskedelemből származó bevételeit anélkül, hogy globális energiaválságot okoznának. A kivitelezés azonban kudarcba fulladt: az árnyékflotta gyorsan bővült, és a szankciók betartatása helyett inkább jogi és logisztikai vitákba fulladt a nyugati szövetség erőfeszítése.
A brit kormány 2024 végén és 2025 elején többször is hangzatos ígéreteket tett. Keir Starmer brit miniszterelnök március 26-án, Helsinkiben jelentette be: „Elmegyünk az árnyékflotta után”, és a brit vizeket, így a Csatornát is lezárják a szankciókat kijátszó hajók előtt. John Healey védelmi miniszter pedig arról beszélt, hogy a fegyveres erők „felkészültek”, és a speciális egységek (köztük a Royal Marines és a Special Boat Service) jogosultak lefoglalni a hajókat. Azóta azonban – egyetlen kivételtől eltekintve – semmi sem történt.
A brit haditengerészet nem foglalt le az árnyékflottából egyetlen hajót sem, és mintegy száz szankcionált hajó haladt el a brit partok mellett Starmer ígérete óta.
A kudarc okai sokrétűek, de mindegyik a brit állam mélyebb válságát jelzi. Logisztikai és pénzügyi akadályok:
A The Telegraph szerint a brit Közlekedési Minisztérium „húzza az időt”, és a költségek – akár tízmillió font hajónként – rettegést keltenek a kormánypárti politikusok körében, miközben a költségvetés szűkös időszakkal néz szembe.
Pete Sandeman, a Navy Lookout weboldal szerkesztője szerint a kormány előtt álló kihívás éppen az, hogy megfelelő méretű kikötőket találjanak a tankerek elhelyezésére. Az árnyék flotta hajói közül sok több mint 600 láb (182 méter) hosszú, de az Egyesült Királyságban csak korlátozott számú olyan kikötő van, amely képes huzamosabb ideig fogadni őket. Emellett kérdéses, ki tartaná karban ezeket a hajókat, amelyek közül sok rossz műszaki állapotban van. „Ez komoly fejfájást jelent“– mondta Sandeman a The Telegraphnak.
Nincs sok kereskedelmi létesítményünk ezeknek a nagy hajóknak a javítására, sem olyan szárazdokkjaink, amelyek befogadnák őket”
– tette hozzá.
Lord Hermer főügyész szerint nemzetközi tengerjogi akadályok is nehezednek a beavatkozásokra, és minden egyes hajó esetében bizonyítani kell a szankciók megszegését.
Mi van, ha az orosz legénység menedékjogot kér? Yvette Cooper és Shabana Mahmood belügyminiszterek már jelezték aggodalmukat.
Eközben az orosz hajók már nem is titkolóznak a britek előtt: mintegy üzenetként, újonnan kiadott orosz zászló alatt, sőt orosz hadihajók kíséretében haladnak át a Csatornán. A The Telegraph tudósítói a saját szemükkel látták, hogyan kíséri a Royal Fleet Auxiliary (RFA) Tideforce – mindössze egy 30 mm-es gépágyúval felfegyverzett ellátóhajó – az orosz árnyékflottához tartozó hajókból álló konvojt pusztán megfigyelés céljából. A brit kormány bár retorikában nem a valóságban már annál inkább kerüli a konfrontációt.
A Royal Fleet Auxiliary (RFA) hajói nem klasszikus hadihajók, fő feladatuk az utánpótlás szállítás, civil tengerészek, nem pedig katonai személyzet működtetik őket, és csak minimális fegyverzettel vannak ellátva.
A szabályok szerint amikor ellenséges hatalmak hadihajói áthaladnak a Csatornán, a Royal Navy számára szokásos gyakorlat azok kísérése. Azonban ma már olyan kevés harcképes hadihajó van szolgálatban, hogy alig akad alkalom, amikor nem szinte fegyvertelen aknavadászokat, járőrhajókat vagy a Royal Fleet Auxiliary hajóit használják erre a feladatra.
A probléma gyökere mélyebb.
A brit haditengerészetnek ma mindössze 7 fregattja és 6 rombolója van, ezek közül is csak néhány alkalmas harci bevetésre
– az idő többségében vagy szárazdokkokban, vagy a kikötőkben állnak, karbantartás vagy éppen a hiányos legénység miatt – és mindössze három rendelkezik hajó elleni rakétákkal.
És nincs vigasz akkor sem, ha a Királyi Légierőre gondolunk, ugyanis a RAF-nak egyáltalán nincsenek hajó elleni rakétái.
Az orosz hadihajók kíséretében a Csatornán áthaladó tankerekkel szemben a brit flotta gyakorlatilag tehetetlen.
Április 6-án éjszaka az ukrán hadsereg dróntámadást hajtott végre a novorosszijszki kikötőben. A kijevi források, köztük Robert „Madjar” Brovdi, azonnal bejelentették, hogy eltalálták – sőt egyes jelentések szerint elsüllyesztették – az Admiral Grigorovich orosz fregattot. A nyugati média egy része is lelkesen vette át a hírt: újabb súlyos veszteség az orosz flotta számára. Április 8-án azonban a The Telegraph tudósítói saját szemükkel láthatták, amint ugyanaz az Admiral Grigorovich – a Project 11356-os osztály névadó hajója – két szankcionált tankert (Universal és Enigma) kísért át a La Manche-csatornán. A kijevi bejelentés után mindössze két nappal tehát az „elsüllyesztett” hadihajó épségben, harcképesen jelent meg a brit partok közelében. Egyes ukrán források később korrigálták a célpontot (Admiral Makarovra), mások pedig elismerték, hogy a Grigorovich nem is volt Novorosszijszkban.

A brit eset nem elszigetelt jelenség. A nyugati szankciók betartatásának gyengesége, a bürokratikus bénultság és a katonai hanyatlás együttes hatása azt mutatja, hogy a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” egyre inkább csak papíron létezik. Putyin és a Nyugaton kívüli szereplők pontosan látják: a szavak üresen csengenek, ha nincs mögöttük erő és akarat.
Ez nem csupán egy haditengerészeti probléma. Ez egy civilizációs tünet:
a Nyugat egyre inkább a saját belső korlátaiba ütközik.
Britannia egykor „uralkodott a hullámokon”, ma pedig tehetetlenül nézi a hajóforgalmat a „hátsó kertjében“ és ez többet mond el a mai Európa állapotáról, mint bármelyik hivatalos nyilatkozat.
Nyitókép forrása: AS1 Amber Mayall RAF / defenceimagery.mod.uk
Ezt is ajánljuk a témában
Alig két év alatt teljesen lenullázta magát a balos brit miniszterelnök.

***