Túl a Barátságon: Brüsszelben a kisujjukat sem mozdítják Magyarország érdekében

Ukrajna korlátozta az orosz eredetű kőolaj tranzitját a területén keresztül, ami érzékenyen érinti a Barátság-kőolajvezetéken érkező szállításokat. Magyarország földrajzi és infrastrukturális okokból, jelentős mértékben támaszkodik erre az útvonalra.

Bár az EU az orosz energiafüggőség csökkentését tűzte ki célul az ukrajnai háború nyomán, a közösség korábban kifejezetten mentességet biztosított a vezetékes szállításokra azon tagállamok számára, amelyeknek nincs tengeri kijáratuk és alternatív ellátási lehetőségük.

A kérdés tehát nem pusztán politikai, hanem jogi természetű is: ha egy harmadik ország – jelen esetben Ukrajna – olyan lépést tesz, amely aránytalan gazdasági hátrányt okoz egy tagállamnak, akkor az Európai Uniónak kötelessége-e fellépni annak érdekében?

Mit mondanak az uniós szerződések?

Az Európai Unió működését meghatározó egyik alapelv a tagállami szolidaritás. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikke például lehetőséget ad arra, hogy a Tanács megfelelő intézkedéseket hozzon, ha egy tagállam ellátási nehézségekkel szembesül – különösen az energia területén.

A mostani, Magyarországot sújtó helyzetben azonban nem ez történik. A kritikus hangok úgy látják, hogy ahelyett, hogy az Európai Bizottság egységesen kiállna az érintett tagállam mellett, inkább politikai szempontok mentén mérlegel.

Politika vs. jog

Az Európai Bizottság szerepe kettős: egyszerre őrzi a szerződéseket és képviseli az uniós politikai irányvonalat.

Ez a státusz azonban nem jelenti azt, hogy mentesülne az uniós elvárások alól. Épp ellenkezőleg: a csatlakozási folyamat egyik alapkövetelménye a jogállamiság, a kiszámítható gazdaságpolitika és a jó szomszédi viszony. Ha egy tagjelölt ország olyan intézkedést hoz, amely egy tagállam energiaellátását veszélyezteti, az felveti a kérdést: mennyire felel meg az uniós normáknak?

Az ügy tehát túlmutat az aktuálpolitikai vitán. Az a tét, hogy az Unió következetesen alkalmazza-e saját szabályait, vagy geopolitikai megfontolások alapján szelektíven értelmezi azokat.

Barátság-kőolajvezeték: Magyarország mozgástere

Magyarország az elmúlt években következetesen arra hivatkozott, hogy energiaellátásának szerkezete történelmi és földrajzi adottságokból fakad. A finomítói infrastruktúra az orosz típusú kőolaj feldolgozására épült ki, az alternatív forrásokra való teljes átállás jelentős beruházásokat és időt igényel.

Nem csak arról van szó tehát, hogy Magyarország és Ukrajna között fennáll-e vita, hanem az is kérdéses, hogy az EU hajlandó-e intézményes keretek között kezelni a problémát.

Az uniós szolidaritás próbája

Az Európai Unió története során számos válsághelyzetben bizonyította, hogy képes egységesen fellépni, pénzügyi krízis, világjárvány vagy energiaválság esetén is. A mostani ügy azonban érzékeny geopolitikai környezetben zajlik. Ukrajna EU-csatlakozási törekvései politikailag támogatottak, ugyanakkor a tagság nem csupán politikai döntés, hanem

• jogi és
• gazdasági integráció is.

Ha egy tagjelölt ország lépése konfliktust okoz egy tagállammal, az Unió hitelessége azon múlik, hogy képes-e pártatlanul mérlegelni.

Az uniós szerződések nem tesznek különbséget „népszerű” és „kevésbé népszerű” tagállamok között. A szolidaritás elve mindenkit egyformán megillet.

Több mint energiaügy

Az ukrán olajtranzit körüli vita valójában precedensértékű. Arról szól, hogy az EU mennyire tudja összehangolni geopolitikai céljait a belső jogrenddel. Ha a közösség nem tud vagy nem akar egy tagállam gazdasági érdeksérelme esetén határozottan fellépni, az hosszabb távon gyengítheti a tagállamok bizalmát az intézményekben.

Ukrajna európai integrációja történelmi jelentőségű folyamat lehet. De éppen ezért

Úgy tűnik, az olajvezeték körüli vita az uniós szolidaritás, a jogállami következetesség és a közösségi fellépés próbája is egyben. Ez az a pont, ahol a brüsszeli döntéshozóknak nemcsak politikai, hanem jogi értelemben is helyt kell állniuk.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán