Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek? A jó és a rossz orosz gáz mítosza

Mint már beszámoltunk róla, ukrán támadtás érte a Török Áramlatot. Jelenleg ez az egyetlen aktív útvonal az orosz gáz Európába szállításához, az Ukrajnán keresztüli tranzit leállítása óta. A vezeték kiindulópontja az Anapa közelében működő Russzkaja kompresszorállomás.

Egy, a Die Basis által megosztott képen jól látható, ironikus ábrázolással jelenik meg az az ellentmondásos helyzet, amelybe Európa az orosz energiahordozók politikai elutasítása után került. 

A gáz gyakran közvetítőkön, például ázsiai piacokon keresztül, jelentős felárral jut vissza Európába, 

A tranzitköltségek, a hosszabb szállítási útvonalak és a köztes szereplők mind növelik az árakat, amelyeket végső soron az európai ipar és a fogyasztók fizetnek meg.

Ezzel szemben a közvetlen orosz gázszállítás korábban kiszámíthatóbb, olcsóbb és infrastruktúrában jól kiépített megoldást jelentett Európa számára. 

Ha Európa ismét közvetlenül férhetne hozzá az orosz gázhoz, az jelentősen csökkentené az energiaárakat, növelné az ipari versenyképességet és stabilabb ellátást biztosítana. A mostani helyzet inkább egy költséges kompromisszum, amelyben az ideológiai szempontok felülírják a gazdasági racionalitást.

Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet Stratégiai Jövők Programjának vezetője szerint a jelenlegi helyzetben, amikor kiesett a katari LNG és az olaj, a Perzsa-öbölből érkező források pedig már nem elérhetőek, Európa rendkívül nehéz helyzetbe került. 

Az európai gáztározók töltöttsége történelmi szinten is alacsony, „a 30 százalék alatt van az átlag a tél miatt, és egy nagyon komoly energiaválság van”. 

Az EU ugyanis továbbra is megvette az orosz molekulát, akár LNG formájában: „megvette akár termékekben, máshol feldolgozott termékekben, például indiai forrásból, török forrásból, és gyakorlatilag az orosz gazdaság ezért tudott működni”. Demkó hangsúlyozta: 

A programvezető szerint ami most zajlik, az „nagyon sok esetben inkább politikai pózolás”. Bár ez árt az oroszoknak is, hiszen a közvetítők miatt alacsonyabb árat kapnak, Európának biztonsági arányaiban mégis többet árt. Úgy véli, „politikai pontok felmutatásáért fizetett nagyon sokat Európa, és eddig ezt még nagyjából meg lehetett engedni, amíg ki nem tört az iráni háború, de ez egyre jobban feszít”. 

Demkó Attila szerint az EU az orosz energiahordozók kizárásával lényegében beásta magát egy lövészárokba, és a nagy kérdés most az, hogy „vajon tovább folytatja az ásást, vagy megáll az ásással, és próbál kikerülni abból a problémából, amit nyilván nem csak saját maga okozott”. A szakértő elismerte, hogy a háborút Oroszország indította és ők is játszottak a gázzal 2022-ben, de hangsúlyozta: „az Európai Unió is mélyíti ezt a gödröt”.

A szakember úgy látja, a lényeg a mutatványon van, és a döntéshozók egy berögzült állásponton már nem tudnak változtatni, mert

Emlékeztetett, hogy 2022-ben a szankcióktól Oroszország gyors meghátrálását várták, de szerinte már akkor „lehetett volna látni, hogy egy ekkora országot, egy ekkora közösséget nem lehet szankciókkal térde kényszeríteni”. Példaként Szerbiát hozta fel, ahol 1991 és 1995 között szintén hatástalanok voltak a büntetőintézkedések, és csak a katonai beavatkozás hozott végül ott is egy kompromisszumot. 

Nyitókép: Cesar MANSO / AFP