Magyar Péter nem pusztán azért támadja még mindig az elődjét, mert jólesik neki, hanem azért is, mert a lehető legjobban le akarja gyalulni a színről a vele szemben álló politikai tábor reprezentánsait.
„Elfogadhatatlan volt eddig is, hogy Brüsszel jogállamisági problémákra hivatkozva tart vissza hazánknak járó forrásokat, úgy gondolom, ez politikai bunkósbot, nem ez a módja ennek. Iszonyatos kettős mérce van Brüsszelben, Magyarország, Lengyelország és általában véve a kelet-európai országok kapcsán. Akkor lenne hiteles az, amit az Európai Unió csinál a magyar fejlesztési pénzekkel, ha ugyanezzel a szemüveggel és ugyanezzel a szigorúsággal vizsgálná a többi uniós államban a jogállamisági és a médiahelyzetet” – idézte Magyar Péter egy korábbi nyilatkozatát a parlament hétfői ülésén Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője a miniszterelnöki expozéra reagálva.
Magyar Péter napirend előtti felszólalással indította a heti rendes ülést, miután hétfő reggel „tiszteletét tette” a Sándor-palotánál, hogy személyesen emlékeztesse Sulyok Tamás államfőt a lemondatási diktátumra.
A köztársasági elnök azonban, akárcsak a többi állami vezető (Tisza-nyelven: báb), marad a helyén, így most alaptörvény-módosítás következik az eltávolításukra, a jogállamiság nagyobb dicsőségére. Sulyok szerint ez akár az EU-s pénzek megszerzésébe is bekavarhat. Meglátjuk.
Apropó, Brüsszel: nem pusztán Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök arckifejezése utalt arra a Magyar Péterrel tartott tájékoztatón, hogy talán korai volt még dicshimnuszt zengenie a miniszterelnöknek. Előbb a Politico, majd Michael McGrath igazságügyi biztos hűtötte le a kedélyeket azzal kapcsolatban, mire elég a minap kihirdetett politikai megállapodás az Európai Bizottsággal. Mint fogalmazott: bár Brüsszel kész együttműködni a magyar kormánnyal, a pénzek felszabadítására „nem lehet gyors megoldásként tekinteni”. Hát így.
Az tehát mégsem dőlt el, hogy dől-e a lé.
Félreértés ne essék: annak csak örülni lehet, ha tényleg elindulnak Magyarországra a neki járó források. A nagy kérdés az, mi ennek az ára, mit kell ezért meglépnie a kormánynak. A fideszes korrupcióra mutogatást az új kormányzat csúcsra járatta, ezzel kapcsolatban aligha lesz hiányérzetük a bizottsági ítészeknek, ám tuti lesznek elvárások is népszerűtlen, az előző kormány által blokkolt intézkedések meghozatalára.
Ott van rögtön a migrációs paktum. Vagy épp a multikat megrövidítő ágazati különadók, a rezsicsökkentés és az Ukrajnának szánt kedvezmények ügye, ugyebár.
Kérdés, ezekben milyen kompromisszumokra lesz hajlandó a kabinet. Hogy ezt nem teszik a kirakatba, érthető. Az igazság pillanata akkor jön el, ha a Ház elé kerül a vonatkozó törvénycsomag, majd a jövő évi költségvetés. Meg a végleges alku az unió vezetésével. Addig folytatódhat az ellenzéki tónus és a színház.
Nyilvánvaló: ezek a hetek továbbra is a hátramutogatásról, a Fidesz egzecíroztatásáról és a szimbolikus akciókról szólnak majd. A Tisza minden lépésével az új és az előző hatalom közötti ellentét kiélezésére dolgozik rá, ezt nyomja Magyar Péter a parlamenten belül és kívül. A csendes frakció a háttérben somolyog és tapsol, amikor kell, a miniszterek pedig már inkább feszengenek a többórás üvöltözéseket hallgatva. Alázás, fenyegetés, túráztatás. Taktikai bosszú.
Árad a kommunikáció, közben megy a mosolydiplomácia is:
az új miniszterelnök sorra tiszteletét teszi azoknál a külföldi vezetőknél, akik – Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kivételével – április 12-én egy ilyen eredménynek drukkoltak. Akár tettek is érte. A héten Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár a „menü”, két, hazájában rekordnépszerűtlen vezető, a múlt héten ugyebár Ursula von der Leyen volt a soros, előzőleg pedig Donald Tusk lengyel miniszterelnök, aki már az Orbán-kormány előző ellenzékének is kampányolt. Ezek az utak sem nélkülözik a színházi elemeket, megy a stream, dőlnek a posztok. Ám tegyük hozzá:
ha hazánk javára fordítható módon erősödnek a nemzetközi kapcsolatok, az mindenképp üdvözlendő.
Ez tehát még mindig inkább kampányolás, mint szigorú értelemben vett kormányzás. Az majd akkor következik, ha az adópolitika, az energetika, a vállalkozások szabályozása vagy épp a kultúra terén megszületnek az első érdemi döntések, elkészül a következő büdzsé, kiderül, mire és kiknek nem jut támogatás a közösből. Ezt az időpontot a Tisza láthatóan – saját szempontjából érthető módon – addig tolja ki, ameddig csak lehet.
Amikor majd kénytelen lesz rálépni az érdemi kormányzás terepére, csakis akkor kell aggódnia a borítékolható hibák és a népszerűtlen intézkedések politikai következményei miatt, ha erős és hiteles ellenzék áll vele szemben, s csatornázza be az elégedetlenséget, ad hangot a tiltakozóknak. Ezért Magyar Péter nem pusztán azért üti-vágja több mint másfél hónappal a választás után is az elődjét, és vizsgáltat ki mindent, mert jólesik neki, és az O1G-tábor ezt díjazza. Azért is, mert a lehető legjobban el akarja tüntetni a színről a vele szemben álló politikai tábor reprezentánsait. Azokat, akik kihívói lehetnek a jövőben, akik szembesíthetik a problémákkal.
Természetesen vannak ügyek és botrányok, amelyek segítik őt ebben a ténykedésben, érveket adnak a dúlt keblű keménykedéshez. Ettől még
az új ellenzéknek muszáj összeszednie magát, és érdemi kritikával kell tűz alatt tartania a Tiszát.
Ezért nem veheti elő a fehér zászlót sem Sulyok Tamás, sem a többi lemondásra felszólított, legitim módon kinevezett állami vezető.
A kabinet láthatóan ráfordult az önkormányzatokra is. Egyrészt a fővárosban nem kímélik Karácsony Gergely főpolgármestert, másrészt csökkenthetik a polgármesterek fizetését, ami újabb lépés lehet a teljes közélet leuralásának irányába.
Ez szintén nem erősítené a demokráciát és a jogállamiságot.
Izgalmas időszak jön, nem fogunk unatkozni.
(Nyitókép: AFP)
A nyomozástaktikai szempontokat politikai szempontok nem írhatják felül – közölte a Legfőbb Ügyészség annak kapcsán, hogy Magyar Péter ultimátumot intézett hozzájuk az aranykonvoj ügyében.
Szabálysértési eljárást indított az V. kerületi rendőrkapitányság.
A kormányfő szerint ez az ügy mindenkit érdekel.
A Brussels Signal cikke az Amnesty Internationalt idézi a magyarországi alkotmányos átalakítások kapcsán.
A The Gateway Pundit véleménycikke szerint a miniszterelnök lépési lassíthatják Ukrajna és Moldova EU-csatlakozását.
Forsthoffer Ágnes, a Ház elnökasszonya nem mer rászólni pártelnökére, és annak agresszivitását látva ezt meg is lehet érteni.
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mit gyakorolnak és fejlesztenek a diákok az MCC programjai által, akkor elsősorban a beszélgetés művészetét említeném meg. Csepregi Gábor írása.
A Mediaworks Hungary Zrt. közleményt adott ki.
