Orbán elvetette a sulykot: hát hogy jön ahhoz egy ilyen kis ország vezetője, hogy folyton igaza legyen?!

A birodalmi gyűlésben nem szeretik az eltérő hangot. Elvégre azért van a nagy nyugati (nagy germán) bölcsességre alapozott egység, hogy ebbe alsóbbrendűek ne zavarogjanak bele a maguk nézőpontjával. 

De az is lehet, hogy nem a Drang nach Osten ébredésének vagyunk tanúi, hanem pusztán egy elmebajnak, ami a normalitás tagadására épül, és a gyűlésben helyet foglalók saját népeik (választóik) érdekei helyett meghatározott pénzügyi-gazdasági csoportok kijáróiként működnek.

És mivel egyre inkább egy, csak egy legény meri képükbe mondani a nyilvánvalót, lassacskán az EU leképezi a hazai felállást, és létrejön a nemorbánok koalíciója, akik átlátható, értelmes, jövőbe mutató, vállalható, teljesíthető koncepció híján beérik ezzel a programmal.

Valamikor, valakik titokban – úgy, hogy nyoma se maradjon – kicserélték az EU alapszerződését a Birkaiskola tanrendjére. Tudjuk „Ki nem szólt, csak bégetett, /Az kapott dicséretet. // Ki oda se ballagott, / Még jutalmat is kapott”. Vagyis a nemtagok elsőbbséget élveznek a tagokkal szemben. Aki gyanús, az nem gyanús. Ha egy külső állam megszívat egy belsőt, akkor a belsők összefognak, és odaadják minden pénzüket a külsőnek.

Addig azonban még sok kőolajnak kell lefolynia a Hormuzi-szoroson, míg ez bekövetkezik. Egyelőre 90 milliárd eurót kéne odaadni Ukrajnának (itt sikít fel Lendvai Ildikó, hogy ebből hány lélegeztetőgépet lehetne venni, de felhúzható volna 180 Puskás Stadion is), mivel az A-tervet, hogy egyszerűen nyúlják le az orosz jegybank pénzét, a belgák megfúrták. (Valahogy a belgák mégse lettek közellenséggé.)

A narratíva tehát annak a szörnyűségnek a sulykolása, hogy Orbán vétója blokkolja az uniós döntéshozatalt, ezzel árt Európának, a közös értékeknek, vagyis erkölcstelen, tisztességtelen, barbár.

De mit is akadályozott meg pontosan? Munkahelyteremtést, gazdaságfejlesztést, egészségügyi kiadásokat, kutatások finanszírozását? Lenullázta a Vöröskereszt költségvetését, forráshiányossá tette az iskolákat, elvette az árva gyerekek menzájára szánt adományt? Nem. Azt gátolta meg, hogy az EU egy nem EU-tagállamnak odaadjon egy horribilis összeget.

Egyelőre megspórolt minden EU-s állampolgárnak újszülöttől a haldoklóig 200 eurót. Nem nagy dohány, de talán jobb helyre is lehetne tenni azt a fejenként nyolcvanezer forintnyi összeget, mint két szláv nép EU-n kívüli háborújában a harctéren elégetni. Négy tankolásnyi benzin, félévi gázszámla vagy egy hétvégi wellness mindenkinek a rovaniemi matektanártól a plovdivi kőművesig, a mátészalkai vasutastól a siracusai airbnb-sig. Vajon ha egyszer valaki megkérdezné tőlük, hogy a kétszáz eurójukból a családjukat vinnék-e étterembe, vagy géppisztoly-lőszert vennének az ukránoknak, ki szavazna az utóbbira?

Ennek a 90 milliárdnak a kidobását, a háború folytatásának finanszírozását egyelőre megakadályozta a kormányfőnk. Lehet érte gyűlölni, óvodásnak, netán kerékkötőnek vagy küllők között botnak nevezni, amiképpen annak idején, a migránsok beözönlésekor is ő volt a fekete bárány. 

Ehhez képest mit hallunk az EU-csúcson, miután mindenki kiköszörülte a nyelvét Orbánon, és kidühöngte magát, hogy nem dobhatja fel minden polgárának egy 200 eurós zsetonját a pirosra, miközben a rulettkeréken csak fekete számok vannak? Szóval az orbáni hozzáállást gyalázók később a közel-keleti helyzet és a migráció górcső alá vétele közben „felszólították az Európai Bizottságot, hogy monitorozza a közel-keleti helyzetet, és használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt, hogy a 2015-öshöz hasonló menekültválság ne történhessen meg ismét.”

Lesz majd tíz év múlva egy EU-csúcs, ahol az eladósodott, legatyásodott európai vezetők a napi harmadik ima után arra igyekeznek felszólítani a Bizottságot, ne vegyen fel újabb hitelt a grönlandi szabadságharcos eszkimók támogatására, mert végre okulni kéne a 2026-os ukrán hitel okozta válságon? És az idősödő magyar miniszterelnök (aki egyedüliként jó erőben van, mert nem gyengítette le a ramadán miatti éhség és szomjúság) szerényen megkérdezi, nem lett volna-e jó akkor is őrá hallgatni?

Erre a nagy és bölcs országok vezetői demonstratíven hátat fordítanak a szélsőséges magyar kormányfőnek, mert mégis, hogy jön ahhoz egy ilyen kis ország vezetője, hogy folyton igaza legyen?

***

(Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Fõosztály/Kaiser Ákos)