Ez óriási: kőolaj nem jön, Katar rakétatámadás alatt – Orbán Anita közben egy nyírségi wc előtt pózolva hazugságot terjeszt
Egy ország külügyeit vezetné, de nem tud értelmezni egy uniós pályázati plakátot. Francesca Rivafinoli írása.

Ki a csoda költene inkább orosz kiskatonák lelövésére (de lehet, hogy végül aranybudi lesz belőle Zelenszkij feneke alatt), mint Pamkutya koncertre?

A birodalmi gyűlésben nem szeretik az eltérő hangot. Elvégre azért van a nagy nyugati (nagy germán) bölcsességre alapozott egység, hogy ebbe alsóbbrendűek ne zavarogjanak bele a maguk nézőpontjával.
De az is lehet, hogy nem a Drang nach Osten ébredésének vagyunk tanúi, hanem pusztán egy elmebajnak, ami a normalitás tagadására épül, és a gyűlésben helyet foglalók saját népeik (választóik) érdekei helyett meghatározott pénzügyi-gazdasági csoportok kijáróiként működnek.

Középszerű, nárcisztikus alakok pénzért, hatalomért, megfelelő helyről érkező vállveregetésekért és díjakért (olykor talán már – túlzottan belegabalyodva a köréjük font hálóba – félelemből is) sodródnak a végzet felé.
És mivel egyre inkább egy, csak egy legény meri képükbe mondani a nyilvánvalót, lassacskán az EU leképezi a hazai felállást, és létrejön a nemorbánok koalíciója, akik átlátható, értelmes, jövőbe mutató, vállalható, teljesíthető koncepció híján beérik ezzel a programmal.
A császárnak kényelmesebb elszigetelni a meztelenségét firtatót, mint felvenni valami normális ruhát.
Valamikor, valakik titokban – úgy, hogy nyoma se maradjon – kicserélték az EU alapszerződését a Birkaiskola tanrendjére. Tudjuk „Ki nem szólt, csak bégetett, /Az kapott dicséretet. // Ki oda se ballagott, / Még jutalmat is kapott”. Vagyis a nemtagok elsőbbséget élveznek a tagokkal szemben. Aki gyanús, az nem gyanús. Ha egy külső állam megszívat egy belsőt, akkor a belsők összefognak, és odaadják minden pénzüket a külsőnek.
Logikus, és Weöres Sándortól tudható a végeredmény: (…) „Meg is szűnt az iskola.”
Addig azonban még sok kőolajnak kell lefolynia a Hormuzi-szoroson, míg ez bekövetkezik. Egyelőre 90 milliárd eurót kéne odaadni Ukrajnának (itt sikít fel Lendvai Ildikó, hogy ebből hány lélegeztetőgépet lehetne venni, de felhúzható volna 180 Puskás Stadion is), mivel az A-tervet, hogy egyszerűen nyúlják le az orosz jegybank pénzét, a belgák megfúrták. (Valahogy a belgák mégse lettek közellenséggé.)
A narratíva tehát annak a szörnyűségnek a sulykolása, hogy Orbán vétója blokkolja az uniós döntéshozatalt, ezzel árt Európának, a közös értékeknek, vagyis erkölcstelen, tisztességtelen, barbár.
Rettenetes, hogy a magyar miniszterelnök megakadályozta a kölcsön folyósítását!
De mit is akadályozott meg pontosan? Munkahelyteremtést, gazdaságfejlesztést, egészségügyi kiadásokat, kutatások finanszírozását? Lenullázta a Vöröskereszt költségvetését, forráshiányossá tette az iskolákat, elvette az árva gyerekek menzájára szánt adományt? Nem. Azt gátolta meg, hogy az EU egy nem EU-tagállamnak odaadjon egy horribilis összeget.
Ez a vétó aligha okoz kárt bármelyik európai országnak, gazdaságnak, népnek vagy embernek.
Egyelőre megspórolt minden EU-s állampolgárnak újszülöttől a haldoklóig 200 eurót. Nem nagy dohány, de talán jobb helyre is lehetne tenni azt a fejenként nyolcvanezer forintnyi összeget, mint két szláv nép EU-n kívüli háborújában a harctéren elégetni. Négy tankolásnyi benzin, félévi gázszámla vagy egy hétvégi wellness mindenkinek a rovaniemi matektanártól a plovdivi kőművesig, a mátészalkai vasutastól a siracusai airbnb-sig. Vajon ha egyszer valaki megkérdezné tőlük, hogy a kétszáz eurójukból a családjukat vinnék-e étterembe, vagy géppisztoly-lőszert vennének az ukránoknak, ki szavazna az utóbbira?
Ki a csoda költene inkább orosz kiskatonák lelövésére (de lehet, hogy végül aranybudi lesz belőle Zelenszkij feneke alatt), mint Pamkutya koncertre?
Ennek a 90 milliárdnak a kidobását, a háború folytatásának finanszírozását egyelőre megakadályozta a kormányfőnk. Lehet érte gyűlölni, óvodásnak, netán kerékkötőnek vagy küllők között botnak nevezni, amiképpen annak idején, a migránsok beözönlésekor is ő volt a fekete bárány.
Ehhez képest mit hallunk az EU-csúcson, miután mindenki kiköszörülte a nyelvét Orbánon, és kidühöngte magát, hogy nem dobhatja fel minden polgárának egy 200 eurós zsetonját a pirosra, miközben a rulettkeréken csak fekete számok vannak? Szóval az orbáni hozzáállást gyalázók később a közel-keleti helyzet és a migráció górcső alá vétele közben „felszólították az Európai Bizottságot, hogy monitorozza a közel-keleti helyzetet, és használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt, hogy a 2015-öshöz hasonló menekültválság ne történhessen meg ismét.”
Micsoda? Ne történhessen meg ismét? Hát nem az EU örömére, szándékára történt a migráció? Ez nem egy jó dolog, hanem elkerülendő baj? Vagyis akkor mégis a magyar miniszterelnöknek volt igaza?
Lesz majd tíz év múlva egy EU-csúcs, ahol az eladósodott, legatyásodott európai vezetők a napi harmadik ima után arra igyekeznek felszólítani a Bizottságot, ne vegyen fel újabb hitelt a grönlandi szabadságharcos eszkimók támogatására, mert végre okulni kéne a 2026-os ukrán hitel okozta válságon? És az idősödő magyar miniszterelnök (aki egyedüliként jó erőben van, mert nem gyengítette le a ramadán miatti éhség és szomjúság) szerényen megkérdezi, nem lett volna-e jó akkor is őrá hallgatni?
– Kedves hölgyeim, uraim és egyéb transzminiszterelnökök – mondja majd. – Mi közünk volt a távoli ázsiai és afrikai menekültekhez, az ukránok háborújához? Mi közünk az iráni kivándorlókhoz? Miért próbált Európa világpolitikai nagyhatalmi tényezőnek tűnni, miközben már rég nem volt az? Miért vett magára minden nyűgöt, miközben a dolgok elrendezésére már sem pénze, sem ereje, sem morális alapja nem volt? Miért játszotta el a nagyfiút és ezzel egyben a kontinens jövőjét?
Erre a nagy és bölcs országok vezetői demonstratíven hátat fordítanak a szélsőséges magyar kormányfőnek, mert mégis, hogy jön ahhoz egy ilyen kis ország vezetője, hogy folyton igaza legyen?
***
Ezt is ajánljuk a témában
Egy ország külügyeit vezetné, de nem tud értelmezni egy uniós pályázati plakátot. Francesca Rivafinoli írása.

Ezt is ajánljuk a témában
Bruttó 219 ezres fizetéssel még itt volt a Kánaán, 705 ezressel viszont már rántott levesre se futja. Francesca Rivafinoli írása.

(Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Fõosztály/Kaiser Ákos)
Ezt is ajánljuk a témában
Ki őrzi hívebben 1848 szellemét: az-e, aki az ukránokkal tetetne itt rendet, vagy aki ragaszkodik a szuverenitáshoz? Francesca Rivafinoli írása.

