Brüsszel új uniós hírszerzési egységet hozna létre hazánk ellen

Az Európai Bizottság megkezdte egy új hírszerzési egység létrehozását Ursula von der Leyen vezetése alatt, hogy javítsa a tagállami titkosszolgálatoktól származó információk összehangolását és operatív felhasználását – értesült a Financial Times.

Feladata az lenne, hogy a különböző országokból érkező információkat egy közös rendszerbe integrálja. Az új egység létrehozására az orosz–ukrán háború, valamint Donald Trump többször hangoztatott figyelmeztetései – miszerint csökkentené az amerikai biztonsági támogatást Európa felé – adtak új lendületet. A kontinens így kénytelen saját, „hazai” biztonsági képességeinek megerősítésére fókuszálni.

A brit lapnak egy forrás úgy nyilatkozott: „Az uniós országok titkosszolgálatai rengeteget tudnak. A Bizottság is rengeteget tud. Jobban össze kell kapcsolni ezt a tudást, hogy hasznosak legyünk egymás számára. A hírszerzésben csak akkor kapsz, ha adsz is valamit.”

A tervet még nem mutatták be hivatalosan a 27 tagállamnak, de a cél az, hogy a nemzeti szolgálatoktól érkezzenek kiküldött szakemberek. A Bizottság szóvivője megerősítette, hogy vizsgálják a biztonsági és hírszerzési kapacitások megerősítésének lehetőségeit, beleértve egy külön hírszerzési „cellát” a főtitkárságon.

A hírszerzési információk megosztása mindig is érzékeny kérdés volt az EU-ban. A nagyobb államok – például Franciaország – hagyományosan óvatosak a bizalmas adatok megosztásával. A helyzetet tovább bonyolítja, a liberális lap szerint, hogy egyes országokban – így például Magyarországon – „oroszbarát” kormányok kerültek hatalomra, ami felerősítette a bizalmatlanságot és nehezíti a hírszerzési együttműködést.

A  Financial Timesnak nyilatkozó két forrás szerint 

Ugyanakkor régóta vannak kétségek az Intcen (Európai Unió Katonai Hírszerző Központját) hatékonyságát illetően, különösen Oroszország hibrid hadviselési módszereinek fényében. A lap kiemelte, hogy a Bizottság nem fog terepen dolgozó ügynököket küldeni – a cél a hírszerzési elemzések összehangolása.

Az új egység von der Leyen korábbi lépéseit követi, amelyek között szerepel egy „biztonsági kollégium” létrehozása a biztosok számára, valamint az ukrán fegyvervásárlások uniós finanszírozása és az Iris² műholdas projekt elindítása. Az EU hírszerzési együttműködése a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után indult, amikor a francia, német, olasz, holland, spanyol, svéd és brit szolgálatok elkezdték egymással megosztani a bizalmas elemzéseket. Ezt később intézményesítették, más tagállamokkal is kibővítették, majd 2011-ben az EU külügyi szolgálatához integrálták.

A brüsszeli kezdeményezés már önmagában is komoly vitát váltott ki, de a titkosszolgálati szakmában egyenesen értetlenséget szül. Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója a Mandinernek kifejtette: 

Földi szerint minden a kiindulóponton múlik: Brüsszel feltételezi, hogy a biztonság közös, uniós szintű feladatként működhet. „Ez egyszerűen nem igaz” – mondja. – „A biztonság mindenhol nemzeti ügy. A történelemben soha nem működött százszázalékos titkosszolgálati együttműködés, még a két világrend idején sem.” Mint fogalmaz, sem a Varsói Szerződés országai között, e még a NATO-ban is csak részleges volt az együttműködés, és ott is bilaterális alapon történt minden érdemi információcsere.

A szakértő úgy véli, az uniós hírszerző egység ötlete teljesen figyelmen kívül hagyja a hírszerzés legfontosabb szakmai szabályait. „Aki forrást kiad, megszűnik titkosszolgálatnak lenni” – hangsúlyozza. A hírszerzésben ugyanis minden információ csak annyit ér, amennyire a forrás megbízható. A forrást pedig csak az a szolgálat azonosíthatja, amelyik vele operatív kapcsolatban áll. „Ha nem tudok mindent a forrásról – ki ő, miért mondja, honnan tudja, akkor az információ nem hiteles. Egy brüsszeli központ ezt képtelen lenne ellenőrizni. Ezért az egész konstrukció szakmai nonszensz.”

Földi visszaemlékezett egy korábbi, a ’90-es évekből származó nemzetközi együttműködési kísérletre is. Több ország titkosszolgálatai próbáltak közös adatbankot létrehozni a posztszovjet szervezett bűnözés feltartóztatására, de végül mindenki visszakozott. „Mindenki ragaszkodott hozzá, hogy az adatbank az ő országában legyen – de adatot senki nem akart vezetni bele. Végül nem is lett belőle semmi. Mert titkosszolgálati forrást nem ad ki senki, ez szakmai alaptörvény” – mondja.

A mostani brüsszeli ötlet szerinte nem is a külső fenyegetésekre fókuszálna – hanem épp a tagállamokra. „Brüsszelnek nincsenek külső hírszerző kapacitásai. Képtelenség lenne Oroszország ellen releváns információkat gyűjteni. 

Ez szerinte különösen veszélyes országok esetében, ahol a Bizottság politikai fenntartásokat táplál – így például Magyarországgal szemben. 

Földi úgy látja: a tervnek valójában nincs valós szakmai indoklása, politikai racionalitása viszont annál inkább. „Ez egy újabb téma, amit Brüsszel bedobhat, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról: migrációról, energiaválságról, Ukrajnáról. Lehet róla vitatkozni, lehet vele országokat vegzálni. Ez egy csont, amit majd rágcsálni lehet.”

a külpolitikát, a fegyverbeszerzéseket, a biztonsági döntéshozatalt, és most már a hírszerzést is. „Ez az egész a nemzetállami modell felszámolása felé mutat. A titkosszolgálati tevékenység még soha nem volt uniós kompetencia, és nem véletlenül: ezt nem lehet központból irányítani.”

A brüsszeli konstrukció másik gyenge pontja, hogy nem világos, kik működtetnék. Földi szerint a Bizottságnak nincs saját, felépített hírszerző hálózata, így vagy tagállami delegáltakat vonnának be, vagy külső szakértőket. Ez utóbbi szerinte teljesen irreális: „A világ bármely pontjáról lehet hozni embereket pénzért, de az nem titkosszolgálat. Az business intelligence. Nem köti őket állami kötelesség, nem köti őket semmilyen szolgálati szabály.”

A szakértő rámutat: az EU már létesített bizonyos elhárítási jellegű szerveket, de ezek jóformán semmire nem voltak képesek. „Nézzük meg az uniós korrupciós botrányokat: Eva Kaili ügyét nem az uniós elhárítás göngyölítette fel, hanem a belga rendőrség és a belga szolgálat. A valódi titkosszolgálati munka most is a nemzeti szervezeteknél van.”

Végezetül pedig egy alapvető kérdésre hívja fel a figyelmet: a felelősségre. „A nemzeti szolgálatoknál egyértelmű az elszámoltatás és az ellenőrzés. De egy brüsszeli hírszerző egységnek ki ellenőrizné a működését? Kinek számolna el? Ez teljesen bizonytalan, ezért is mondom, hogy az ötlet szakmailag értelmezhetetlen.”

Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP

Bővebben a témáról itt hallhat: