Máris itt a baj: Magyar Péter egyik jelöltje nagyon csúnyát „vakkantott” a „szájkosár” alól

Igazán kár, hogy a tiszás jelöltjelöltek utólag kicserélgetett-átírogatott közhelyes politikai tervei és víziói körüli „technikai malőr” elvitte a show-t,

„Úgy érzi, az ő nemzedéke eddig leginkább korlátokat kapott: elzártságot, meg nem értést és egy olyan országot, ahol a tehetség és a szorgalom nem segíti az előrejutást. Németországban látta, miként működik egy stabil demokrácia, ahol az állam partnerként kezeli a polgárait” – olvashatjuk például egy szorgalmával és tehetségével szép eredményeket elért fiatal jelöltjelölt bemutatkozásában.

Ne kérdezzük meg tőle azt se, hogy eddig hányszor korlátozta őt a beszédben Rogán Antal és hányszor Magyar Péter. Továbbá ne zavarjunk bele a Jelöltek Közötti Messzemenő Egyetértésbe se annak megemlítésével, hogy mindeközben Ruszin-Szendi Romulusz szerint a tiszás politikusok mind-mind épp a tehetségük és szorgalmuk révén, saját teljesítményükkel érték el sikereiket, azaz jutottak előre.

Hanem – mivel az említett fiatal politikusjelölt messze nincs egyedül azzal a vélekedéssel, hogy generáció nem volt még úgy elnyomva, mint az övék, és kormány nem tolt még ki annyira a polgáraival, mint a magyar – inkább folyamodjunk az ismeretterjesztés vesződségesebb, de talán annál előremutatóbb módszeréhez, és lássuk mi is, miként működik pillanatnyilag az a modellként elénk állított, tehetség- és szorgalomalapú stabil demokrácia, ahol az állam partnerként kezeli a polgárait.

„A környéken a legtöbb szírnek már rég német útlevele van” – mondja a Die Weltnek egy egyiptomi építőmérnök, Emile Bakhiet kiváló németséggel. A férfi még az áradat előtt, 2014-ben a mérnök feleségével és kisgyermekeivel együtt, turistavízummal, repülőn érkezett Németországba, majd

Erre ő nekiállt magától munkát keresni, és hamarosan el is helyezkedett építőmérnökként, 2018-ban pedig erre tekintettel tartózkodási engedélyhez jutott. Saját családi házban laknak, idősebb gyermekei már gimnazisták (még véletlenül se szakiskolába járnak), sőt, felesége (Magda) is munkába állt, ami a menedékkérő-feleségek körében meglehetősen atipikus jelenség.

Az állammal kapcsolatos tapasztalatai azonban maradéktalanul egyeznek azzal, amit a minap egy Svédországból hazaköltözött magyar mesélt a Mandinernek: az egyiptomi családapa is hiába folyamodott német állampolgárságért, 2024-ben először 18 hónap türelmet kértek tőle, idén nyáron már további 22 hónap várakozási időt mondtak neki. Emile és Magda álljon a sor végére a maga szorgalmával és tehetségével;

És vigasztalódjon azzal, hogy nincs egyedül: egy Németországban élő Mandiner-olvasó levele szerint egy palesztin gépészmérnök ismerősük hiába dolgozik, hiába tanul folyamatosan németül és hiába segít nekik is rendszeresen (pénz soha nem fogadva el),

de addig is elköltöztették egy 30 kilométerrel arrébb található lepukkadt konténerbe, hadd érezze a törődést.

Közben megkezdődött a tárgyalás az afgán Sayed S. ügyében: az elutasított menedékkérő idén májusban a ruhaboltban, ahol hetente néhány órát dolgozott, 26 késszúrással megölte főnöknőjét, az volt ugyanis a meggyőződése, hogy

A szakvélemény szerint a 2016-ban érkezett férfi – akit többször kiutasítottak, de aztán okmányok híján nem zargattak és 2022-ben tartózkodási engedéllyel is megajándékoztak – paranoid skizofrén, ezért nem büntethető, így várhatóan pszichiátriára kerül. A stabil bezzegdemokráciában a partnerként kezelt polgárok most majd partnerek lehetnek a gyógykezelés és az őrzés finanszírozásában.

„Ön szerint létező probléma Németországban a migránsbűnözés?” – tette fel idén ősszel a kérdést egy újságíró annak a szír bevándorlónak, aki 2015-ben, Németországba érkezésekor Angela Merkellel szelfizett. „Természetesen létező probléma” – válaszolta az időközben integrálódott és állampolgárságot is kapott férfi, hozzátéve: őt is idegesíti, hogy ezeket az embereket nem büntetik meg kellő keménységgel, nem toloncolják ki időben, gyakran azt állítva, hogy az elkövetők pszichés betegek. „De nem pszichés betegek, hanem egyszerűen agresszívak” – magyarázta.

sokan ugyanis otthagyják munkahelyüket azzal, hogy „minek robotoljak a McDonaldsnál, ha a munkaügyi hivatal majdnem ugyanannyit fizet”.

„A diákok azt mondják, majd kapnak segélyt” – mondja egy fiatal müncheni testnevelő, informatika- és gazdaságtantanár is, illusztrálandó a tanulók teljes motivációhiányát. Az érettségit nem adó középiskolában, ahol tanít, minden területen hiányzik a teljesítmény iránti igény; már némelyik ötödikes is inkább kér egy egyest, mint hogy beálljon focizni. Az általános vélemény az, hogy úgyis mindenki elboldogul valahogy a társadalomban, és minek minimálbérért dolgozni, ha a segély összege se sokkal kevesebb. Az iskolák kaptak IPadeket, de már inkább elő se veszik, mert csak a gond van velük – a diákok alkalmatlanok a rendeltetésszerű használatukra, csakúgy, mint a frontális tanítás helyett elvileg alkalmazandó önálló és csoportos munkára.

A fiatal (liberális) tanár ezért most magánkiadásban megjelentetett könyvében konkrét tapasztalataival emel szót a német iskolákban oly fájóan hiányzó fegyelem, egyéni felelősségvállalás és teljesítményorientáltság mellett, példaként említve a kínai oktatási rendszert –

Hogy egyszer majd okosabb gondolatokkal örvendeztethessenek meg minket, ha a stabilan demokratikus pártjukban, amely oly nagyon partnerként kezeli a saját jelöltjeit, valaha leveszik róluk a szájkosarat.

***

(Nyitókép: Mediaworks)

***