Mérföldkő: Magyar Péter egy másfél évtizede építgetett O1G-s mítoszt robbantott darabokra – egyetlen mozdulattal

Hány évig ment hol a háborgás, hol a nevetgélés azon, hogy a megyei hírlapok címlapján a Kisalföldtől a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei hírportálig részben ugyanazok a cikkek boldogítják az olvasót – amely háborgás és nevetgélés egyébként eleve sejtetett némi tájékozatlanságot:

mindenhol a riportalany, egy „tudatosan gyermektelen” nő ugyanazon fotójával. A gyakorlat ugyanis arrafelé sem más: az azonos kiadóhoz tartozó regionális lapok országos és nemzetközi tartalmai egyformák, azok mellé pakolják be mindenütt a más-más helyi érdekességeket és tudnivalókat.

Aki viszont eddig azt hitte, hogy a TISZA és úgynevezett rendszere ebben minőségileg újat hozna, színesítene és diverzifikálna, az legott kezdje meg e téren is a gyászmunkát:

Mit láttunk ugyanis kedden délután, ha rámentünk a Pest vármegyei 14. egyéni választókerület tiszás Facebook-oldalára? „Várunk mindenkit szeretettel adventi országjárásunk következő állomásán Jánoshalmán! [szív, szív, szív]”, „TISZA SHOP ELÉRHETŐ”. November közepén egy munkanapon 14 óra 45 perckor kitették a ceglédieknek, hogy várják őket aznap fél hatkor a 130 kilométerre fekvő Jánoshalmán (adventezni).

A budapesti 1. sz. OEVK még egy picivel messzebb található Jánoshalmától (170 km), így az ő felületükön már 14.30-kor megjelent a „Várunk mindenkit szeretettel adventi országjárásunk következő állomásán Jánoshalmán! [szív, szív, szív]” „TISZA SHOP ELÉRHETŐ”; ugyanakkor kevésbé logikus, hogy

sőt, a 300 kilométerre lévő Szombathelyen és Körmenden csak 14.40-kor posztolták ki ugyanezt. Elég jó véleménnyel lehetnek Lázár Jánosról, ha feltételezik, hogy ezt így közlekedésileg munka után vagy nyugdíjasként fél hatig simán abszolválni lehet – ellenben a Jánoshalma környéki Tisza-szigetek mozgósítási képességében nemigen bízhatnak, ha Vasból is toborozni kellett az eseményre.

Felmerülhet a kérdés: ilyenkor Vas 3-ban például nincs is lehetőség arra, hogy vétózzon valamely jelöltjelölt vagy egyéb helyi pártpotentát, hogy ne már, a mi helyi kis oldalkánkra minek posztolnánk ki ma délután a ma délutáni jánoshalmai gyűlés meghívóját? Vagy lehetőség lenne az efféle elhajlásra, de senkiben nem volt meg az intellektuális igény a toborzási ukáz felülvizsgálatára? Márpedig ha még egy efféle, nem túl nehezen átlátható logisztikai ügyben is szó nélkül bólint rá minden politikusjelölt a föntről érkező életszerűtlen szövegre, akkor feltételezhetnénk-e odafigyelést, észnél levést, netán bölcs különvéleményt olyan kérdéskörökben, mint

vagy esetleg a Türkmenisztánnal kötött beruházásösztönzési megállapodás felülvizsgálata?

Valójában persze világos, hogy még a választókerületi Facebook-oldalakat is egy gondos Központi Kéz írja, amely Nyugat-Magyarország egészében 14.40-kor élesítette a jánoshalmai témájú bejegyzést, és amely szemlátomást a jelöltek rövidke motivációs leveleinek összeollózását is magára vállalta (nem mindig zökkenőmentesen, de legalább remek stílusérzéket csillantván meg a ChatGPT parádés utánzásával) –

Ilyen körülmények között tulajdonképpen a demokrácia ünnepének is tekinthető, amikor Bohár Dánielnek sikerül telefonon elérnie egy-egy jelöltjelöltet, aki így végre lehetőséget kap arra, hogy kinyissa a száját, sőt, önállóan abszolváljon egy kommunikációs helyzetet, bizonyítva rátermettségét. Különben talán sose tudtuk volna meg, milyen komoly kihívója akadt Magyar Péternek a freestyle tényletagadás versenyszámában: arra a kérdésre, hogy miért köszöntötte Soros Györgyöt a 95. születésnapján, a kiskunhalasi doktor úr oly meggyőzően röhögte ki Bohár Dánielt az „ez kamu” és a „biztos, hogy nem” kifejezések megfelelő ütemű és határozott bedobásával, hogy tényleg zavarodottan nézhetjük az ominózus 2025. augusztus 12-i Facebook-posztját, amely e sorok írásának idején is ott feszít a helyén, bebetonozva mintegy.

Persze lehet terminológiai vitákat indítani, hogy mi számít felköszöntésnek, de legalábbis ritka, hogy valaki úgy osszon meg dicshimnuszt egy születésnaposról, hogy amögött ne vélelmezhessünk valamiféle szimpátiát. Hát még, ha az ominózus bejegyzéshez görgetvén meg-megakad a szemünk a „Dánia bezzeg Ukrajnának adta a teljes tüzérségét” típusú tartalmakon, amelyek (valljuk be)

Magyar Péter állítása szerint a jelöltjelöltek közül azért nem fog senki nyilatkozni a sajtónak, azért nem lesznek nyilvánosan meghirdetett fórumok és helyi viták, mert az indulók „nagyrészt mindenben egyetértenek” (kételyek esetén pedig a „press kukac talpra vagyok” eligazít azzal kapcsolatban, hogy ki mit gondol) – 

Nemde a résztvevők mind egyetértenek az igazán fontos, stratégiai kérdésekben? (Úgymint mocskos Fidesz, O1G, áradjon.) Ugye hogy nincs komoly nézeteltérés Magyar Péter és Magyar Péter között, ahogy ott áll a színpadon és recitál? Akkor meg minek az egész? Vagy Körmenden brainstorming jelleggel nyilvánosan összegyűlni, az egy irányba tartó sziporkázó gondolatok pazar sokféleségében megfürdőzni, a centit vágó rendszerváltók magabiztosságával kedélyesen eszmét cserélni, az nem politikusjelölteknek és választóiknak való időtöltés, hanem fájó időpazarlás – ellenben munkaidőben a fél országot keresztülszelve a pártelnök lábainál megállni,

Az volna tehát a nyugodt, békés ország felé vezető legbiztosabb út, ha a nagyjából ugyanazt gondolók meg se nyikkannak és még véletlenül se csevegnek egymással okosan a nyilvánosság előtt, hanem inkább hallgatják, ahogy a vezérük Jánoshalmán rutinból lepropagandistáz egy helyi kérdezőt, majd belefojtja a szót egy másikba, jól kioktatva és leordítva a választópolgárt (aki szinte szégyellje magát a kérdéséért, mert messze nincs annyira képben szegénység-ügyben, mint a vezér, hisz nem csónakázott-autózott-sétált-kisrepülőzött az elmúlt másfél évben adófizetői EP-fizetésből az ország minden táján, hanem csak ott él helyben 55 éve, Jánoshalmán)?

Csak mert akkor ne szenvedjen már a szegény párt a hiányzó mezőkövesdi és nyíregyházi jelöltaspiránsainak fáradságos összevadászásával. A szükséges célokra Kólásdoboz 1, 2 és 3 kitűnően megfelel.

***

(Nyitókép: Mediaworks)

***