Ami merész kijelentés annak fényében, hogy 2024-ben a körülbelül 25 százaléknyi külföldi követte el az összes berlini bűncselekmény 51 százalékát;
igaz, a berliniek további bő 16 százaléka „migrációs hátterű” német, ideértve azokat is, akik gyorsított eljárásban jutottak német útlevélhez, így valóban egyre nehezebb szétszálazni, hogy egy papíron német polgár a gyakorlatban mennyiben az. De ne legyünk ilyen rosszhiszeműek: simán lehet, hogy a tipikus Hans-Jürgen (51 éves hivatalnok) szokta szemetét hanyag eleganciával a járdára dobni, míg egy átlagos, illegálisan tartózkodó Ahmednek már az első német szava is a Mülltrennung volt.
2025. június végén körülbelül 226 ezer kiutasított migráns élt Németországban, ehhez képest az első félévben összesen 12 ezer főt toloncoltak ki
– ahhoz azért még hamburgi egyetemi tanárnak sem kell lenni, hogy ennek fényében értelmezni tudjuk a CDU elnökének szavait. Ilyen kiutasított, de a lakóhelyéről felszívódott vagy a hivatal mulasztása miatt ki nem toloncolt vagy az életkora miatt megtűrt bevándorló volt (sok más elkövető mellett) a solingeni késelő (három halott, nyolc sebesült), az aschaffenburgi tettes (két halott, köztük egy kisgyermek, plusz három súlyos sérült, köztük egy kisgyermek), a mannheimi iszlamista (egy halott rendőr, öt súlyos sebesült), továbbá az az afgán, aki idén februárban Münchenben a tömegbe hajtott (egy anya és kétéves gyermeke elhunyt, 42 sebesült), valamint nemrégiben
az a pszichés beteg iraki is, aki egy 16 éves ukrán lányt lökött neki egy áthaladó tehervonatnak (a lány úgy rettegett a vasútállomáson, hogy röviddel halála előtt fel is hívta a nagyapját – vizualizáljuk városképileg, ahogy a magyarra Békevidéknek fordítható Friedland állomásán egy verőfényes augusztusi délutánon halálfélelme van egy tinilánynak).