„Hétköznapi emberek voltunk, akik rendkívüli körülmények közé kerültek”

Selma van de Perre 17 éves volt, amikor a nácik 1940 májusában megszállták Hollandiát. Mindössze négy nap alatt elfoglalták a kevesebb mint kilencmilliós nemzetet, ahonnan több zsidót deportáltak, mint bármely más nyugat-európai országból. 

A New York Times cikke leírja: Selma úgy kerülte el a deportálást, hogy ápolónőnek álcázta magát, végül pedig egy amszterdami zsidó prémkereskedő alkalmazásába állt, aki kesztyűket gyártott a német hadsereg számára. 

„Szerencsére erős voltam – fizikailag és mentálisan is” – írta emlékirataiban, a „My Name Is Selma” (A nevem Selma) című könyvben, amely 2020-ban jelent meg angolul, 2021-ben pedig magyarul is kiadták. „Hétköznapi emberek voltunk, akik rendkívüli körülmények közé kerültek” – írta van de Perre a memoárjában.

Wilhelmena Buter és Margareta van der Kuit álneveket használta dokumentumokat hamisított és segített zsidó családoknak menedéket találni keresztény otthonokban, és titkos iratokat szállított. 

1945 áprilisában a svéd Vöröskereszt mentette meg, de majdnem meghalt, amikor a őt és más foglyokat a szabadságba szállító teherautókat ellenséges konvojnak nézték és a Királyi Légierő vadászgépei lőni kezdték őket. 

Angliában, szociológiát és matematikát tanított egy londoni középiskolában; antropológiát tanult a London School of Economics-on; és csatlakozott a BBC holland nyelvű rádiós szolgálatához, ahol megismerkedett egy flamand újságíróval, Hugo van de Perre-rel.1955-ben házasodtak össze, és egy fiuk született, Jocelin. Férje 1979-ben bekövetkezett halála után van de Perre asszony több médium kulturális tudósítójaként dolgozott, és brit állampolgár lett.

1983-ban van de Perre asszonyt a holland kormány a Resistance Memorial Cross kitüntetéssel tüntette ki. 

Életrajzában elmesélte, hogy a háború alatt egy barátnőjének írt egy üzenetet egy darab papírra, és becsúsztatta a marhavagon rácsai közé, amelyben deportálták a lányt, mert azt remélte, hogy valaki megtalálja és továbbadja. Valaki valóban megtalálta a papírt és elküldte azt a barátnőnek, aki azonban eltette és csak 50 évvel később egy költözés során találta meg. 

 – állt a cetlin. 

Selma van de Perre október 20-án 103 esztendősen hunyt el Londonban. 

Nyitókép: Selma 2016-ban az Egyesült Államokban/Wikimedia Commons