Nemes Jeles László a Mandinernek: „A globalizmus ugyanolyan veszélyes, mint a fasizmus vagy a kommunizmus"

Az Oscar-díjas rendező új mozija, az 1957 tavaszán, Budapesten játszódó Árva október 23-ától látható a mozikban. Interjúnk.

Selma van de Perre, aki október végén 103 éves korában hunyt el majdnem nyolcvan évet várt arra, hogy könyv formában is elmesélje a történetét. Az életrajza bestseller lett és magyarul is megjelent.

Selma van de Perre 17 éves volt, amikor a nácik 1940 májusában megszállták Hollandiát. Mindössze négy nap alatt elfoglalták a kevesebb mint kilencmilliós nemzetet, ahonnan több zsidót deportáltak, mint bármely más nyugat-európai országból.
A New York Times cikke leírja: Selma úgy kerülte el a deportálást, hogy ápolónőnek álcázta magát, végül pedig egy amszterdami zsidó prémkereskedő alkalmazásába állt, aki kesztyűket gyártott a német hadsereg számára.

Később csatlakozott a holland ellenálláshoz, álnevet vett fel és szőkére festette a haját, hogy ne tűnjön zsidónak.
„Szerencsére erős voltam – fizikailag és mentálisan is” – írta emlékirataiban, a „My Name Is Selma” (A nevem Selma) című könyvben, amely 2020-ban jelent meg angolul, 2021-ben pedig magyarul is kiadták. „Hétköznapi emberek voltunk, akik rendkívüli körülmények közé kerültek” – írta van de Perre a memoárjában.
Wilhelmena Buter és Margareta van der Kuit álneveket használta dokumentumokat hamisított és segített zsidó családoknak menedéket találni keresztény otthonokban, és titkos iratokat szállított.
1944 júniusában azonban német rendőrök felfedezték egy utrechti lakásban. Először a hollandiai Herzogenbusch koncentrációs táborba (a hollandok számára Vught néven ismert) internálták. Ezután átszállították Ravensbrückbe, Németország legnagyobb női koncentrációs táborába.
1945 áprilisában a svéd Vöröskereszt mentette meg, de majdnem meghalt, amikor a őt és más foglyokat a szabadságba szállító teherautókat ellenséges konvojnak nézték és a Királyi Légierő vadászgépei lőni kezdték őket.
Miután végül Svédországba, majd Angliába jutott – ahol csatlakozott két bátyjához, akik a háború alatt a brit fegyveres erőkben szolgáltak –, megtudta, hogy apját, anyját, nővérét, nagymamáját, nagynénjét, nagybátyját és két unokatestvérét a nácik meggyilkolták.
Angliában, szociológiát és matematikát tanított egy londoni középiskolában; antropológiát tanult a London School of Economics-on; és csatlakozott a BBC holland nyelvű rádiós szolgálatához, ahol megismerkedett egy flamand újságíróval, Hugo van de Perre-rel.1955-ben házasodtak össze, és egy fiuk született, Jocelin. Férje 1979-ben bekövetkezett halála után van de Perre asszony több médium kulturális tudósítójaként dolgozott, és brit állampolgár lett.
1983-ban van de Perre asszonyt a holland kormány a Resistance Memorial Cross kitüntetéssel tüntette ki.
1995 óta minden évben visszatért Ravensbrückbe egy program keretében, amelynek célja, hogy emlékeztesse a diákokat az ott történtekre.
Életrajzában elmesélte, hogy a háború alatt egy barátnőjének írt egy üzenetet egy darab papírra, és becsúsztatta a marhavagon rácsai közé, amelyben deportálták a lányt, mert azt remélte, hogy valaki megtalálja és továbbadja. Valaki valóban megtalálta a papírt és elküldte azt a barátnőnek, aki azonban eltette és csak 50 évvel később egy költözés során találta meg.
„Tarts ki! Én is így fogok tenni, bárcsak látszana már a vége”
– állt a cetlin.
Selma van de Perre október 20-án 103 esztendősen hunyt el Londonban.
Nyitókép: Selma 2016-ban az Egyesült Államokban/Wikimedia Commons
Ezt is ajánljuk a témában

Az Oscar-díjas rendező új mozija, az 1957 tavaszán, Budapesten játszódó Árva október 23-ától látható a mozikban. Interjúnk.
