– az emberek bezárkóznak, bizalmatlanok egymással szemben, és eltávolodnak a közélettől. Ennek eredményeképp gyengül a szolidaritás és a közösségi felelősségérzet, a társadalom pedig különálló érdekcsoportokra esik szét.
A második tényező a túlburjánzó állami szabályozás, amely Blümel szerint „megbénítja” a nyugati demokráciákat. Bár minden rendelet önmagában legitim célt szolgál, együtt egy olyan bürokratikus hálót alkotnak, amely akadályozza a gyors és hatékony döntéshozatalt.
Az emberek egy olyan államot látnak, amely a mindennapokban túlszabályoz és korlátoz, ám a valódi problémákat – mint a közbiztonság vagy a gazdasági stabilitás – nem képes megoldani.
Ez az élmény aláássa az intézményekbe vetett bizalmat, és fogékonnyá teszi a társadalmat az autoriter megoldások ígéretére.
A harmadik ok a „posztmodern értékrombolás”, amely az akadémiai és kulturális elit köréből indult, és mára a közbeszédet is meghatározza.