Macront is magával rántja a francia kormány bukása?

Ahogy arról a Mandiner korábban beszámolt, François Bayrou miniszterelnök bizalmatlansági indítványt kért maga és kormánya ellen szeptember 8-ára a a GDP 116,3 százalékát kitevő költségvetési hiány és a 3,3 billió eurós államadósság lefaragását célzó megszorítások miatt. Ahogy várható volt, a parlamenti pártok elsöprő többsége a kormány bukására voksolt.

Az utolsó akkordok

Bayrou a szavazás előtti – bekiabálásoktól és tapsviharoktól egyaránt tarkított – beszédében kijelentette, hogy szerinte Franciaország számos sürgető problémával néz szembe, amelyek azonnali válaszokat igényelnek. Ilyen:

• a termelékenység csökkenése,
• az oktatás rossz helyzete,
• a migráció, valamint
• annak kérdése:

– hangsúlyozta, hozzátéve:

Franciaország már 51 éve költségvetési hiánnyal működik, és szerinte „reflex”, hogy az állam olyan pénzből fedezi kiadásait, amellyel valójában nem rendelkezik. A miniszterelnök figyelmeztetett, hogy az államadósság növekedése azzal jár, hogy a francia munkások, akik azt várják, hogy tehetősebbek legyenek, minden évben csak szegényebbek lesznek valamennyivel. Közölte:

Bayrou szerint az adóssággal kapcsolatos korábbi döntések „megszegték a (társadalmi – a szerk.) bizalmi szerződést” a generációk között, aminek következtében a fiatalabb nemzedékek leszakadtak, és csalódottak az államban. Hozzátette, hogy az adósságnak való behódolás olyan, mintha egy katonai megszállásnak hódolna be az ország.

Záró gondolataiban arra hívta fel a törvényhozás tagjait, hogy emelkedjenek fel az állandósult megosztottságon.

Már nem lehet halogatni a változást

Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés vezetője felszólalásában elmondta, hogy a parlament egy „különleges politikai pillanat” előtt áll, mivel

Hangsúlyozta:

Le Pen ragaszkodott hozzá, hogy Macronnak le kellene mondania, hogy Franciaország tiszta lappal kezdhessen nyithasson egy új történelmi fejezetet, ám hozzátette:

Ehelyett az Országgyűlés feloszlatása és előrehozott választások kiírása mellett érvelt, mondván, ez a hatáskör azért került az elnök kezébe, hogy „intézményi eszközként szolgáljon a patthelyzet feloldására”.

Utalt arra, hogy Macronnak nincs szándékában megtenni ezt a lépést, de ragaszkodott hozzá:

Le Pen határozottan leszögezte:

Közölte:

A vég

A vitát követő szavazáson a következőképpen oszlottak meg a voksok:

• a kormány mellett 194,
• a kormány ellen 364 képviselő szavazott.

Ezzel a Bayrou-kormány hivatalosan is megbukott, a labda pedig Emmanuel Macron térfelén pattog.

Az eredmény nem meglepő, hiszen az együtt a parlamenti mandátumok harmadát birtokló jobboldali Nemzeti Tömörülés és a radikális baloldali Engedetlen Franciaország vezetői – Jordan Bardella és Jean-Luc Mélenchon – már előre jelezték, hogy nemcsak a miniszterelnököt, de Emmanuel Macron elnököt is el akarják mozdítani a pozíciójából. De a szocialisták vezére, Olivier Faure is arról beszélt, hogy semmiképp sem állnak a kormányfő mögé.

Bár Macron hallani sem akar arról, hogy ne töltse ki a hivatali ciklusát, a társadalmi megosztottság miatt sem egy új kormányfő kinevezése, sem egy előrehozott választás nem kecsegtet valódi többséggel, és azzal, hogy a törvényhozás kimozdulhat a mostani patthelyzetből.

A Bayrou-kormány bukása tehát nem oldja meg a problémát, ahogy valószínűleg a három esélyes utód – mindannyian Macron emberei – sem lesz képes kisebbségből kormányozva eredményt elérni. A régóta szóban forgó lehetséges miniszterelnökök nevei a következők:

• Sebastien Lecornu hadügyminiszter,
• Gérald Darmanin igazságügyi miniszter
• Catherine Vautrin munka- és egészségügyi miniszter.

Nem látszik az egyértelmű többség

A legfrissebb, szeptember eleji Toluna-Harris közvélemény-kutatás szerint a pártok népszerűsége a következőképpen áll:

• Nemzeti Tömörülés: 33%
• Francia Kommunista Párt / Európai Ökológiai Baloldal / Szocialista Párt: 19%
• Ensemble: 15%
• Republikánusok: 10%
• Engedetlen Franciaország: 10%
• Visszahódítás: 5%
• Baloldali független jelöltek: 4%
• Szélsőbaloldali jelöltek: 1%

Megtartja-e a helyét Macron?

A kérdés azért is lényeges, mivel a francia politikai rendszerben az elnök az államfő és a hadsereg főparancsnoka, valamint jelentős hatalommal bír az európai ügyek és a külpolitika terén. A belpolitikai, gazdasági döntések viszont elsősorban a miniszterelnök kezében vannak, akit az elnök nevez ki.

Ez azt jelenti, hogy Emmanuel Macron továbbra is fontos szereplő a nemzetközi színtéren – például az EU képviseletében Oroszországgal, Ukrajnával vagy az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon, illetve az Ukrajna mellett feltétlenül kiálló európai katonai-politikai együttműködésben, az úgynevezett „hajlandóak koalíciójában” –, ugyanakkor belföldön a politikai patthelyzet miatt könnyen „béna kacsa” szerepbe sodródhat.

A Ouest-France napilap felmérése szerint

Egy másik, a konzervatív Le Figaro által közölt közvélemény-kutatás szerint

Macron második és egyben utolsó elnöki mandátuma 2027-ben jár le, és a 47 éves politikus kitart amellett, hogy, ha törik, ha szakad addig hivatalban marad.

Úgy tűnik, az elnök hiába kérte arra a francia politikai erőket, hogy „mutassanak felelősséget”, „biztosítsák az ország stabilitását” és tartsanak ki az eddigi francia politika mellett, erre már egyik jelentősebb politikai erő sem vevő.

A társadalom nem tűr tovább?

A kormány bukására nem is kerülhetett volna sor turbulensebb időszakban. A Guardian emlékeztet, hogy jövő hétre tervezik Franciaország-szerte a „Block Everything” (Zárj le mindent) elnevezésű tüntetést, illetve a szakszervezetek is belengették, hogy sztrájkba lépnek a várható megszorítások és a borzalmas költségvetési helyzet miatt.

A távozó kormány és a francia nagypolitika alakítói attól tartanak, hogy a tiltakozások felélesztik a 2018-as sárgamellényes mozgalmat, valamint a 2023-as, nyugdíjkorhatár-emelés elleni tömeges megmozdulásokat.

A megmozdulás szervezői „gazdasági igazságtalanságról”, a jóléti rendszer csődjéről és egyre nagyobb arányú elszegényedésről beszélnek. A tiltakozók dühe abból fakad, hogy úgy érzik, senki sem hallgatja meg őket, a politika pedig zsákutcába jutott.

Nem eszik olyan forrón, ahogy az ellenzék szeretné

– fogalmazott a történtekkel kapcsolatban megkeresésünkre Hélène de Lauzun történész, a European Conservative rovatvezetője.

A szakértő szerint Franciaország mai zűrzavaros állapotához az is hozzájárult, hogy Macron képtelen volt végrehajtani az általa megígért szükséges reformokat, ám a személyes felelősség miatt sem fog engedni a nyomásnak:

De Lauzun úgy véli, egyelőre nem tudni, mit fog lépni a köztársaság első elnöke: új választást ír-e ki, vagy inkább kinevez egy új miniszterelnököt?

– mondta el a European Conservative rovatvezetője, kiemelve:

Macron népszerűtlenségével és a várható tüntetésekkel kapcsolatban úgy véli:

Egy esetleges új választás azonban szerinte átrajzolhatja az erőviszonyokat:

Hélène de Lauzun szerint „a baloldalon úgy érzik, elárulta őket a Macron-párt, a centrum pedig azt látja, hogy ez sem segített többséget szerezni”. Úgy véli, ezért várható, hogy

Hangsúlyozta:

A világpolitikai vonatkozások kapcsán a szakértő rámutatott, hogy

Hozzátette:
 

***

Fotó: Ludovic MARIN / POOL / AFP