XIV. Leó pápa: Nem fog változni az egyház tanítása LMBTQ-ügyben, semlegesség Ukrajna kérdésében, a demokrácia nem mindig jó megoldás (VIDEÓ)

Egy XIV. Leó pápával készült interjúkötetből közölt részleteket a Crux francia katolikus hírportál, melynek címe: León XIV: ciudadano del mundo, misionero del siglo XXI (XIV. Leó: világpolgár és a XXI. század misszionáriusa). Leó pápa beszél többek között:

• a szinodalitásról, a polarizációról, Ukrajnáról és a sportról,
• a más felekezetekkel és vallásokkal való viszonyról,
• a mesterséges intelligenciáról,
• a Vatikánról és a vatikáni pénzügyekről,
• Gázáról, Kínáról,
• az Egyesült Államokról és Donald Trumpról,
• LMBTQ-ügyekről,
• és a liturgiáról.

Amerikainak gondolja-e magát Leó pápa? És kinek drukkol?

Első kérdésként felmerül, hogy az Egyesült Államok, amerikai mivolta, vagy Latin-Amerika, perui évei hagyták a nagyobb nyomot a pápa identitásán. A pápa válasza:

Lelkészi pályafutásom felét Peruban töltöttem, így a latin-amerikai perspektíva nagyon értékes számomra. Azt hiszem, ez abban is megmutatkozik, hogy mennyire értékelem a latin-amerikai egyház életét, ami véleményem szerint jelentős volt mind a Ferenc pápával való kapcsolatomban, mind abban, hogy megértettem Ferenc pápa egyházra vonatkozó vízióját, mind pedig abban, hogy hogyan tudjuk ezt tovább vinni egy igazi prófétai vízió formájában a mai és a holnapi egyház számára.”

S hogy az Egyesült Államoknak vagy Perunak drukkol a világbajnokságon? A válasz:

„Jó kérdés. 

(chicagói csapat, a pápa Chicagóban született – a szerk.), de pápaként minden csapatnak szurkolok. Még otthon is White Sox szurkolóként nőttem fel, de az anyukám Cubs szurkoló volt, szóval nem lehetett valaki olyan szurkoló, aki kizárja a másik oldalt. Még a sportban is megtanultuk, hogy nyílt, párbeszédes, barátságos és nem dühös, versenyzői álláspontot képviseljünk az ilyen dolgokban, mert lehet, hogy nem kaptunk volna vacsorát, ha megtettük volna!”

Ukrajna és az egyház nemzetközi szerepe

XIV. Leó leszögezi: az egyháznak a békét kell előmozdítania, egyben közvetítőnek is kell lennie, „de ez nagyon más, és nem olyan realisztikus, mint az első”.

Hozzáteszi: „Ha a Vatikánra közvetítőként gondolunk, arra a néhány alkalomra is, amikor felajánlottuk, hogy Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások helyszínéül szolgálunk, akár a Vatikánban, akár más egyházi területen, és nagyon is tisztában vagyok ennek következményeivel. 

A pápa hangsúlyozza, hogy továbbra is reménykedik, és a reményt nem lehet feladni, továbbá hogy fontos a dialóguson keresztüli hídépítés.

Az ENSZ-szel kapcsolatban kijelenti: „Elméletileg az Egyesült Nemzetek Szervezetének kellene lennie annak a helynek, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Sajnos úgy tűnik, általánosan elfogadott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, legalábbis jelenleg, elvesztette azt a képességét, hogy multilaterális kérdésekben összehozza az embereket.”

Mi a szinodalitás? És kell-e demokrácia az egyházba?

A riporter rákérdez a szinodalitás mibenlétésre is. Leó pápa úgy válaszol:

Ha ma az Egyházról beszélünk, ez azt jelenti, hogy az egyház minden egyes tagjának van hangja és szerepe az ima, az elmélkedés… egy folyamat révén. Ennek számos módja van, de a párbeszéd és az egymás iránti tisztelet révén. Az emberek összehozása és ennek a kapcsolatnak, ennek az interakciónak, a találkozási lehetőségek megteremtésének megértése fontos dimenziója annak, ahogyan egyházként éljük az életünket.”

Hozzáteszi: ma sokat beszélnek a poliarizációról, és a szinodalitás a polarizáció „valamiféle ellenszere”.

Ugyanakkor azt is leszögezi:

Hanem az, hogy tiszteletben tartsuk és megértsük az egyház életét olyannak, amilyen, és azt mondjuk: ’ezt együtt kell csinálnunk’. Szerintem ez nagyszerű lehetőséget kínál az egyháznak, és lehetőséget kínál arra, hogy kapcsolatba lépjen a világ többi részével. A II. Vatikáni Zsinat óta úgy gondolom, hogy ez jelentős volt, és még sok a tennivaló.”

A nők szerepe: nem fog változni tanítás

A XIV. Leó pápával készített interjúban a nők szerepével kapcsolatban a Szentatya kifejti: szinodális módon kíván bánni a témával. Konkrétabban:

„A téma akkor válik forró krumplivá, amikor a konkrét kérdés a pappá szenteléssel kapcsolatos. A szinódus konkrétan talán a női diakónusok pappá szenteléséről beszélt, amelyet már évek óta vizsgálnak. Különböző pápák neveztek ki különböző bizottságokat, hogy megkérdezzék, mit tehetünk ez ügyben. Azt hiszem, ez továbbra is téma lesz. Jelenleg nem áll szándékomban megváltoztatni az egyház tanítását ebben a témában.”

Tegyük hozzá: Ferenc pápa még 2024-ben, a CBS csatorna 60 Minutes műsorának adott interjújában leszögezte, hogy eme ügyben az egyház nem változtathatja meg tanítását, nőket sosem lehet pappá szentelni (a riporter felteszi a kérdést: egy ministráló katolikus lánynak lehet-e valaha diakónus, a papság tagja? Ferenc pápa rövid és határozott választ ad: „Nem.”)

LMBTQ-ügyek: „az egyház tanítása marad, ahogy van”

Az LMBTQ-ügyekkel kapcsolatban is hasonlóan nyilatkozik:

„Emlékszem valamire, amit egy kelet-európai bíboros mondott nekem, mielőtt pápa lettem: ’a nyugati világ megszállottja és megszállottja a szexualitásnak’. Az ember identitása egyesek számára a szexuális identitásról szól, míg a világ más részein élők számára ez nem elsődleges kérdés az egymással való bánásmódunk szempontjából. Bevallom, ez motoszkál a fejemben, mert – ahogy a szinóduson is láthattuk – az LMBTQ+ kérdésekkel kapcsolatos kérdések erősen polarizálják az Egyházat.”

A Szentatya hozzáteszi:

„Amit ezzel próbálok mondani, az az, amit Ferenc pápa nagyon világosan mondott, amikor azt mondta: ’mindenki, mindenki, mindenki’. Mindenkit meghívok, de én nem azért hívok meg senkit, mert valamilyen konkrét identitással rendelkezik, vagy nem. Azért hívok meg valakit, mert Isten fia vagy lánya. Mindenkit szívesen látok, ismerjük meg és tiszteljük egymást. Valamikor, amikor konkrét kérdések merülnek fel… Az emberek azt akarják, hogy megváltozzon az egyház tanítása, azt akarják, hogy megváltozzon a hozzáállás. Azt hiszem, meg kell változtatnunk a hozzáállást, mielőtt egyáltalán gondolkodnánk azon, hogy megváltoztassuk azt, amit az egyház mond bármely adott kérdésben. 

Már beszéltem a házasságról, ahogy Ferenc pápa is tette pápaként, arról, hogy a család egy férfi és egy nő, akik ünnepélyesen elkötelezték magukat, és akiket a házasság szentségében áldottak meg. De megértem, hogy egyesek rosszul fogják venni mennek még a kimondását is. 

amely alapvetően azt mondja, hogy természetesen megáldhatunk mindenkit, de nem keresi a módját annak, hogy ritualizáljon valamiféle áldást, mert ezt nem tanítja az Egyház. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek rossz emberek, de azt hiszem, nagyon fontos megérteni, hogyan fogadjuk el azokat, akik mások, mint mi, hogyan fogadjuk el azokat az embereket, akik döntéseket hoznak az életükben, és hogyan tiszteljük őket.

Megértem, hogy ez egy nagyon forró téma, és hogy egyesek olyan követeléseket fognak megfogalmazni, mint például, hogy ’a melegházasság elismerését akarjuk’, vagy hogy ’a transznemű emberek elismerését akarjuk’, hogy ezt hivatalosan is elismerje és jóváhagyja az egyház. Az egyéneket elfogadják és befogadják. Bármely pap, aki valaha is hallott gyónást, mindenféle embertől hallott már gyónást, mindenféle problémával, mindenféle élethelyzettel és döntéssel. Azt hiszem, hogy 

és ezt kell most erről mondanom. Szerintem ez nagyon fontos.

Csak hangosan tűnődöm azon, hogy vajon a polarizációval és az azzal kapcsolatos kérdés, hogyan bánnak az emberek egymással, nem olyan helyzetekből származik-e, ahol az emberek nem olyan családban nőttek fel, ahol megtanuljuk – ez az első hely, ahol megtanuljuk, hogyan szeressük egymást, hogyan éljünk együtt egymással, hogyan toleráljuk egymást, és hogyan alakítsuk ki a közösségi kötelékeket. Ez a család. Ha ezt az alapvető építőelemet elvesszük, nagyon nehéz lesz ezt más módon megtanulni.”

A pápa azt is kifejti:

„Aggodalomra adott okot az egyik dokumentumban szereplő, a püspökök és a püspöki konferenciák szerepéről szóló kifejezés. Azt a kérdést vetette fel, hogy a püspöki konferenciáknak kell-e bizonyos tantételi tekintéllyel rendelkezniük? Ezt a kérdést a szinódus során különbözőképpen fordították, de még az eredeti dokumentumban sem ugyanúgy fordítják le nyelvről nyelvre. Rámutattam erre. Néhány angolul beszélő püspök nagyon felháborodott, amikor azt gondolta, hogy az észak-európai püspökök dönthetnek az egyház tanításának megváltoztatásáról a válással és újraházasodással, a homoszexuális kapcsolatokkal vagy a poligámiával kapcsolatban. Ez egy másik kérdés, amelyet az afrikai püspökök hoztak fel, olyan kérdésekre visszatérve, amelyeket nem könnyű összeegyeztetni az egyház hivatalos tanításán belül. Így a fordítási különbségek miatt ez a szinódus megvitatásának kérdésévé vált. De a kérdés továbbra is fennáll, ahogy a püspöki konferenciák fejlődtek, hogy milyen szerepet játszhatnak.”

Gáza és Kína

A gázai helyzettel kapcsolatban a pápa sajnálkozik afelett, hogy még az Egyesült Államok sem bír igazán hatással lenni Izraelre. Mint mondja:

„A népirtás fogalma egyre gyakrabban kerül szóba. A Szentszék hivatalosan nem hiszi, hogy jelenleg bármilyen nyilatkozatot tehetünk erről. Létezik egy nagyon technikai definíciója annak, hogy mi lehet a népirtás, de egyre többen vetik fel a kérdést, köztük két izraeli emberi jogi csoport is, amely ezt a kijelentést tette.”

Kínával kapcsolatban a Szentatya kifejti: egyelőre azt a politikát folytatja Kínával szemben, amelyet az előző években vitt a Szentszék, mivel „nem feltételezem, hogy bölcsebb vagy tapasztaltabb vagyok azoknál, akik előttem jártak”.

S mi a helyzet az Egyesült Államokkal, Trumppal és a bevándorlással?

Hazájával, az Egyesült Államokkal kapcsolatban kifejti: nem kíván bevonódni a pártpolitikába. Tudva levő, hogy Leó pápa még püspökként regisztrált republikánus szavazó volt szűkebb hazájában, Illinois államban, bár egyben Trump-kritikus is. Bátyja viszont nagy MAGA-rajongó.

„Szerintem sokkal helyénvalóbb lenne, ha az Egyesült Államok egyházi vezetése komolyan foglalkozna vele. Ezt bármelyik kormányról elmondanám. Ismétlem, sok világvezetővel találkoztam már, és vannak jelentős kérdések, amelyeket fel lehetne vetni, de lehetetlen hogy a pápa a világ egyes országaiban beavatkozzon, és azt mondja: ’ezt kellene tenned, ezt kellene gondolnod’.

Ferenc pápasága vége felé tett egy számomra nagyon jelentős dolgot, a bevándorlókkal való bánásmód kérdéséről írt levelében. Nagyon örültem, hogy az amerikai püspökök hogyan fogadták ezt, és néhányan közülük elég bátrak voltak ahhoz, hogy ezt tegyék. Úgy gondolom, hogy ez a megközelítés általánosságban véve jobb megközelítés, amelyet elsősorban a püspökökkel kellene megbeszélni.”

Mint mondja: „Az Egyesült Államok világszinten hatalmi szereplő, ezt el kell ismernünk, és néha a döntéseket inkább a gazdaság, mint az emberi méltóság és az emberi támogatás alapján hozzák meg, de továbbra is kihívások elé kell állítanunk, kérdéseket kell felvetnünk, és meg kell találnunk a legjobb módot erre.”

A liturgia ügye

A Szentatyát a nyugati világban fontos liturgikus ügyekről is kérdezik, hiszen Amerikában és Nyugat-Európában a tridenti rítus különösen is vonzza a fiatalokat. Ezzel kapcsolatban a pápa fontosnak tartotta leszögezni, hogy egyesek ideológiai ügyekben használják fel a liturgiát, azért, hogy ennek ürügyén más kérdésekben állást foglaljanak: 

„Tudom, hogy ennek a problémának egy része sajnos – ismét egy polarizációs folyamat részévé vált – az emberek a liturgiát ürügyként használták fel más témák előmozdítására. Politikai eszközzé vált, és ez nagyon sajnálatos.”

Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha a VI. Pál-féle novus ordót, a római rítus rendes formáját megfelelőképpen mutatják be, akkor szerinte nincs nagy különbség eme rítusváltozat és a „kivételes forma”, a tridenti rítus között: 

XIV. Leó leszögezi: még nem volt alkalma leülni a tridenti misét kedvelő csoportokkal, de „hamarosan lesz erre lehetőség”. Egyébként a pápa korábban már fogadta kihallgatáson Raymond Leo Burke bíborost, a tridenti rítus egyik magasrangú támogatóját.

XIV. Leó és a mesterséges intelligencia

A Szentatya leszögezi:

Sőt, még az is kiderül, hogy létre akartak hozni neki egy AI-alteregót, de nemet mondott:

„Valaki nemrég engedélyt kért a mesterséges énem létrehozására, hogy bárki bejelentkezhessen erre a weboldalra, és személyesen találkozhasson ’a pápával’, és ez a mesterséges intelligenciával rendelkező pápa válaszolt volna a kérdésekre, de azt mondtam: ’Én ezt nem fogom engedélyezni.’ Ha van valaki, akit nem szabadna avatárnak képviselnie, azt mondanám, hogy a pápa előkelő helyen áll a listán. Úgy értem, bizonyos értelemben az emberi kreativitás, a kreativitásunknak köszönhető lehetőségek, mindenféle különféle dologra felhasználhatók.”

Ugyanakkor Leó pápa hangsúlyozza, hogy egyébként nem ellenzi a mesterséges intelligencia használatát, aminek nagy haszna lehet például az orvoslásban.

XIV. Leó hangsúlyozza Ferenc pápa vatikáni intézményei reformjainak megmaradását. Hozzáteszi: nincs rossz pénzügyi helyzetben a Vatikán. Mint mondja, a kovidjárvány ezügyben rosszul jött, mert nem volt turista a Vatikáni Múzeumban, ami sok bevétellel segíti a Szentszék munkáját, de ez a probléma azóta megoldódott, bőven érkeznek Rómába a turisták.

A papok által elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatban XIV. Leó az áldozatokkal való szimpátiáját hangsúlyozza, hozzátéve, hogy bőven van még teendő e téren, illetve hogy az esetek 90 százalékában valóban bűnös a megvádolt pap, de vannak esetek, amikor hamis vádról van szó.

Más felekezekről és vallásokról (ortodoxia, zsidóság, iszlám)

XIV. Leó hangsúlyozza: az egyik legmélyebb seb, hogy a kereszténység megosztott, és néha könnyebb más vallásokkal a párbeszéd, mint a keresztény felekezetek között. Az ökumené prioritás, ezért november végén ellátogat Niceába (ma Törökország), ahol a níceai hitvallás megszületett 1700 évvel ezelőtt:

„Egyesek kezdetben Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka és az én találkozóm keretében képzelték el ezt. Én kértem, hogy ez egy ökumenikus alkalom legyen, ahová számos keresztény vallás vagy keresztény közösség vezetőit hívhatnánk meg, hogy mindannyian részt vehessenek ezen a nikaiai összejövetelen, mivel 

A Szentatya hangsúlyozza, hogy találkozott már Kirill pátriárkával is, az orosz ortodox egyház vezetőjével, márpedig az orosz ortodox egyház „a legnagyobb keresztény felekezet a világon a katolikus után”, de „a háború miatt és bizonyos nyilatkozatok miatt ez a távolság most inkább szélesedett, mint szűkült. Úgy hiszem, hogy az Egyháznak és a hívőknek nyújtott szolgálatom egy másik aspektusa az, hogy ott is hidakat építsek.”

Ugyanakkor az egyik legkonkrétabb feladatnak azt tartja a katolikus egyházfő, hogy a katolikus és ortodox egyház találjon közös időpontot a húsvét ünneplésére.

Más vallásokkal kapcsolatban a pápa megjegyzi: fontos különbséget tenni a zsidó nép és Izrael kormánya között; az iszlám sem „egy valóság”, hanem sok; és buddhistákkal is találkozott Rómában.

Ugyanakkor hangsúlyozza:

„Nagyon erősen hiszek Jézus Krisztusban, és hiszem, hogy ez a prioritásom, mert én vagyok Róma püspöke és Péter utódja, és a pápának segítenie kell az embereknek megérteni, különösen a keresztényeknek, a katolikusoknak, hogy ezek vagyunk mi. És azt hiszem, ez egy gyönyörű küldetés.

Amikor azonban ezt a küldetést eltorzítják, ideológiákba keverik, félreértik, akkor a dolgok bonyolultabbá válnak. De nem félek kimondani, hogy 

Az, hogy ezt kimondom, nem jelenti azt, hogy tiszteletlenül fogok viselkedni, megsérteni vagy keresztes hadjáratot indítani más vallású emberek ellen, mert ez egyszerűen nem jó válasz, ezt megtanultuk a történelem során.”

Fotó: Isabella Bonotto/AFP