„Drónfalat” építene a NATO Oroszország ellen – de mi is ez?

A lengyel légtérbe belépő 19 orosz drón esete rámutatott: Európa – és tágabban a NATO – kapacitásban nincs felkészülve egy nagy volumenű, hosszan tartó drón- vagy rakétatámadás kivédésére. 

A probléma nem elsősorban a technológia minősége, hanem a mennyisége: az elfogórakéták és más légvédelmi eszközök készletei megcsappantak, a gyártás felfuttatása időigényes, a szállítási idők hosszúak, és erős a függés az Egyesült Államoktól. 

Bár a védelmi kiadások emelése zajlik, a mostani hiányok rövid távon nem orvosolhatók  – véli a Newsweek.

A „drónfal” koncepció erre a mennyiségi kihívásra ad rendszerszintű választ. 

A külső rétegek jellemzően elektronikai hadviselési megoldások (zavarás, jelhamisítás), amelyek már messziről megzavarják vagy eltérítik a drónokat.

Ezt követik az olcsó, nagy tömegben bevethető elfogó drónok és gépágyúk, amelyek közeli zónában semmisítik meg a célokat. Csak a belső rétegekben – kritikus infrastruktúra és nagyvárosok felett – lépnek működésbe a drágább légvédelmi rakéták.

A rétegzett felépítés így költséghatékony, skálázható és fenntartható védelmet teremt: minden fenyegetést a neki „megfelelő árú” eszköz állít meg. 

A piacon már rendelkezésre állnak kulcstechnológiák – hit-to-kill elfogó drónok, integrált érzékelőhálók, hálózatba kötött zavarórendszerek, de ezekből Európában nincs elég, és a rendszerek összehangolt, országokon átívelő telepítése még csak kezdeti fázisban van.

A Newsweek cikke szerint 

Rövid távon a legnagyobb kockázat a darabszámhiány: egy párhuzamos, többhullámos támadás kivédéséhez nemcsak korszerű rendszerekre, hanem sok, gyorsan bevethető eszközre van szükség. Középtávon – ha a beruházások felpörögnek – a rétegezett védelem valódi elrettentőképességet adhat, és mérsékelheti a tömeges dróncsapások okozta kitettséget.

Nyitókép: Gints Ivuskans / AFP