Van itt még jó pár olyan napirendi pont, amely komolyan olajozhatja a tárgyalások menetét

„Alaszkában már terítenek.. De vajon mi kerül az asztalra?

Külpolitikai jóslásokba bocsátkozni sokkal kockázatosabb, mint az eredmények ismeretében visszamenőlegesen elemezni – egyben azonban izgalmasabb is.

Márpedig a Diplomáciai Kristálygömböm a mai alaszkai amerikai-orosz csúcstalálkozó közeledtével sikert jósol. Miért? Mert a felek Ukrajnát érintő stratégiai céljai érintkeznek egymással és vannak Ukrajnán túlmutató közös érdekeltségek is.

Trump számára a legfontosabb cél az, hogy saját sikereként állíthassa be a háború mihamarabbi leállítását. Ez személyes ambíciója és egyben Amerika stratégiai érdeke is. Ákombákomokkal tarkítva, de kirajzolódik Trump eltökéltsége, hogy kivonja Amerikát az ukrajnai zsákutcából, mert az zavarja a fő stratégiai ellenféllel (Kínával) való konfrontációt. Persze mindezt a kapituláció (látszata) nélkül.

Trump fő céljának mintegy tükörképeként Putyin nyerésben van a hadszíntéren. Minimum a Donbassz teljes elfoglalása nélkül aligha lesz hajlandó a front befagyasztására. Ugyanakkor ki akarja használni a Trumpban rejlő lehetőségeket. Keresi a pontot, ahol nemcsak kiléphet az emberben, anyagban és befolyásban egyaránt költséges háborúból, hanem Amerika által legitimálva demonstrálhatja a helyét a legnagyobbak ligájában.

Mindezt tudják is egymásról. Azt is tudják, hogy egy azonnali tűzszünet alkalmat adhat az ukránoknak a kritikus frontszakaszokon az erőik feltöltésére és átcsoportosítására. Feltételezve a megállapodásra irányuló közös akaratot – hiszen másképp minek találkoznának – logikus a következtetés: Trumpnak valami nagyot kell ajánlania azért, hogy Putyin kötélnek álljon. Mi lehet ez az ajánlat? A média spekulál a Donbassz még ukrán kézen lévő területeinek harc nélküli feladásáról, de ez most még talán túl gyors és túl nyers lenne. Elképzelhető azonban olyan megoldás is, amely ugyanebbe az irányba mutat, de időben elhúzza azt, fokozatosságot és nyomáspontokat építve a folyamatba. Például azzal, hogy a tűzszünet elrendelése mellett az alaszkai megállapodás felhív az ukrán fegyveres erők visszavonására bizonyos pontokról, a területi kérdés »nyitva hagyásával« későbbi béketárgyalásokra. Cserében Kijev az ukrán hátország elleni stratégiai légihadjárat felfüggesztését kapná. Az ukrán védelmi vonal ily módon történő meggyengítése komoly orosz siker lenne katonai szempontból és diplomáciai értelemben egyaránt. Különösen, ha Zelenszkij ellenáll vagy elszabotálja a végrehajtást. Ezzel ugyanis kivívná Trump haragját és ürügyet szolgáltatna az orosz offenzíva felújításához.

Ha már az eddigieket is túl cinikusnak tartjuk, akkor még bele sem gondoltunk abba, hogy a csúcstalálkozó biztosan nem korlátozódik majd a donbasszi terepasztal tanulmányozására. Van itt még jó pár olyan napirendi pont, amely komolyan olajozhatja a tárgyalások menetét.

Akár a szó szoros értelmében is. Ott van rögtön Oroszország elleni szankciók lebontása, amely komoly kártya Trump kezében. A szankciók előnye, hogy a diplomácia logikájának megfelelően tetszés szerint skálázhatóak lefelé csakúgy, mint felfelé (elképzelhető, hogy az amerikai elnök fenyegetésként új szankciókat is az asztalra helyez). Márpedig az orosz gazdaság szerkezetéből fakadóan az energiakereskedelmet nehezítő béklyók oldása Moszkvának igenis fontos. A világpiaci olajár pillanatnyilag a mélyben hever, ami eleve nem jó hír az orosz költségvetésnek. A korlátozások miatt kerülőúton, árnyékflottákkal ügyeskedve, diszkontáron kénytelenek kereskedni a vásárlóikkal, akiknek egy része (Kína, India) ezzel »vissza is él«. Amerikai részről ugyan nem kívánják megkönnyíteni a versenytárs helyzetét a felfuttatni tervezett amerikai energiaexporttal szemben, de hát az ajánlat épp ettől lehet komoly.

A szankciók visszagörgetésének másik komoly eleme lehet Oroszország visszaengedése a dollárrendszerbe. Ebben akár még kölcsönös érdekeltség is elképzelhető. A dollárrendszerből való kizárás az alternatív elszámolások fejlődése ellenére kiszolgáltatottságot jelent az oroszoknak. Ugyanakkor amerikai érdek is zöldhasú (»fegyverként« való használata miatti) eróziójának elkerülése, ami viszont már közvetlenül része a Kínával szembeni nagystratégiai kalkulusnak. 

Ha a szankciók kivezethetőek, akkor megnyílik az út a potenciálisan kölcsönös érdekeltségű nagy projektek előtt. Az üzleti kosárnak szinte biztosan része a sarkvidék kiaknázása, amelybe Amerika technológiát és tőkét, Oroszország földrajzi hozzáférést és természeti erőforrásokat hozhat. Vannak persze kérdések: miért engednék vissza az oroszok az amerikai cégeket, ill. Amerika miért járulna hozzá az orosz versenytárs erősítéséhez? A helyzet azonban az, hogy az északi sarkvidék az erőforrások és logisztikai útvonalak miatt már most is az új nagyhatalmi versengés célpontja (ld. Grönland). Ha az Egyesült Államok a kritikus erőforrások terén tartani akarja az iramot Kínával, akkor együttműködésre kényszerül az oroszokkal. Ha pedig az oroszok nem akarnak teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni Kínával szemben (akár a stratégiai partnerség felmondása nélkül), akkor szükségük van arra a játéktérre, amit az amerikaiak adhatnak nekik.

Nem kevésbé fontos a biztonságpolitikai kosár, ahol érik a stratégiai támadófegyverekről szóló párbeszéd újraindítása. Az amerikai-orosz bizalomvesztés kicsúcsosodásaként 2023-ban Moszkva felfüggesztette az interkontinentális támadófegyvereket szabályozó New START megállapodást. Mindeközben a kínaiak rohamléptékben fejlesztik a saját nukleáris arzenáljukat és ezért a két nagynak közös érdeke, hogy az új rezsimet együtt építsék fel. Szimbolikus továbbá, de a közelgő los angeles-i olimpia miatt mindkét fél számára fontos lehet az orosz sportolók kizárásának megszüntetése.

A ma esti beszélgetés fonala tehát valami ilyesmi logikát követhet majd. Persze aligha születik majd azonnali és mindenre kiterjedő megállapodás. A fentiek okán azonban mindkét fél érdekelt a csúcstalálkozó sikerében és a folytatásban. Ezt sejteti az előzetes programban már előre meghirdetett közös sajtótájékoztató terve is. 

Amit látunk, az nagy valószínűséggel az ukrajnai háború végének a kezdete. A szkeptikusok persze majd elmondják a mantrát: Kijev és az EU közreműködése nélkül semmilyen amerikai-orosz megállapodás nem vezethet eredményre. Ez pro forma igaz is. Valójában azonban Kijevnek és az Európai Uniónak egyaránt minimális a mozgástere ebben a játékban. 

De erről majd Alaszka után.”

Nyitókép forrása: FREDERICK FLORIN, Brendan SMIALOWSKI, Olga MALTSEVA / AFP