A kommentek között vannak olyanok, amelyek próbáltak a véleménykülönbség ellenére is higgadtak maradni, ezek közül az alábbiakat idézzük:
„Meg kéne elégednetek azzal, hogy az orosz költségvetésbe folyó vérrel mocskolt magyar pénz sokkal nagyobb kárt okozott az ukrán családoknak, mint amennyi kárt Ukrajna valaha is okozhatna Magyarországnak. Orbán Viktor Oroszország-politikája örökre be fogja szennyezni Magyarország hírnevét Európában.”
Magyarországnak senkit sincs hatalmában kitiltani a teljes schengeni övezetből. Ez tény. Miért nem lépnek ki egyszerűen a magyarok az EU-ból, úgysem nettó befizetők.”
„Oroszország csapást mér Kijevre, megrongálva az EU-delegáció irodáját — Magyarország hallgat. Ukrajna megsemmisít egy Putyin háborúját finanszírozó olajlétesítményt — Magyarország óriási felhajtást csap. Most már világos, kinek az oldalán áll Orbán kormánya.”
„Fel kell tennünk a kérdést, hogy válaszul a civilek ellen irányuló legutóbbi, augusztus 28-ai kijevi orosz terrortámadásra, vajon a magyar kormány készül-e terrorista államnak nyilvánítani Oroszországot?
Ukrajna soha nem támadta meg Magyarországot vagy annak szuverenitását.
Csapásaink az orosz infrastruktúrát érik, amely az inváziót táplálja. Európa energiabiztonságára az egyetlen fenyegetést Moszkva jelenti, nem Kijev. Ha Magyarország valóban meg akarja védeni saját szuverenitását és Európa biztonságát, az első lépés az, hogy nevén nevezi a dolgokat: Oroszország egy terrorista állam” – írta Denys Gluschko többezer követővel rendelkező ukrán újságíró.
Egy másik hozzászóló úgy fogalmaz: „Önök Moszkvába mentek, és még több energetikai megállapodást kötöttek Ukrajna teljes körű inváziója óta. A háború 2014-ben kezdődött – miért nem dolgozott a saját kormányuk azon az időszakban, hogy csökkentse az energiaszállítás kockázatait, amelyek egy ellenséges hatalomtól függenek?
A Fidesz tette kockára Magyarország biztonságát és szuverenitását az energiapolitikájával.
Nem Ukrajna, amely azért dolgozik, hogy csökkentse a háborút finanszírozó bevételeket, saját biztonsága és szuverenitása védelmében.”
Ugyanakkor nem teljesen egyoldalú a kép, a hozzászólások között szép számmal akadnak a magyar kormány mellett kiálló vélemények is:
„Ez őrület. Egy nem NATO- vagy EU-tagország támadja meg egy olyan ország energiainfrastruktúráját, amely mindkettőnek tagja. Mi értelme van egyáltalán a tagságnak? Milyen védelmet nyújt? Semmilyet. Ki kell lépni az EU-ból, ez egy szekta.”
Kitűnő. Még mindig nehéz elhinni, hogy Von der Leyen egy szót sem mondott erről a támadásról és a nem egy, hanem két EU-tagország biztonságát fenyegető veszélyről. Továbbra is az ostobaság uralkodik az EU-ban.”
„Közben Németország továbbra is pénzt küld Ukrajnának, amely megrongálta az Északi Áramlatot. Gyenge.”
„Ez nyilvánvalóan egy NATO-tag nemzet elleni támadás, ezért a NATO teljes haderejével kellene rá válaszolni, nem?”
A helyes magyar válasz az lenne, ha megszakítanák az Ukrajnába irányuló áramellátást.”
„Magyarországnak itt kizárólag a saját érdekei szerint kellene cselekednie, mert az Európai Uniónak ez nyilvánvalóan csak szálka a szemében!”
A hozzászólások között jellemző az Ukrajnát ért orosz katonai csapások és a pusztítás képeinek megjelenítése is, illetve annak a véleménynek a vég nélküli ismételgetése, hogyha nem akarjuk kockára tenni a magyar energiabiztonságot, akkor le kell válni az orosz energiahordozókról.
Szijjártó Péter az utóbbival kapcsolatban már többször kifejtette, hogy az energiaellátáshoz infrastruktúrára van szükség, így addig ez határozza meg, honnan lehet energiahordozókat vásárolni,
legalábbis amíg nem találják fel, hogyan lehet a földgázt vagy a kőolajat hátizsákban elszállítani”.