Már a német közgazdászok is kihajítanák az EU zöld iparpolitikáját

Komoly vitát váltott ki Berlinben a német gazdasági minisztérium tudományos tanácsadó testületének friss jelentése, amely élesen kritizálja az Európai Unió Netto-Nulla Ipari Rendeletét (Net Zero Industry Act). A Die Welt szerint a dokumentum megállapítja, hogy az EU túlzott iparpolitikai beavatkozásai nemcsak feleslegesek, de veszélyeztetik is a kontinens gazdasági versenyképességét.

A cél a függőség csökkentése más országoktól, különösen Kínától. A tanácsadók szerint azonban ez az elvárás nem indokolható sem klímapolitikai, sem ellátásbiztonsági érvekkel.

– áll a jelentésben.

Mi a Net Zero Ipari Rendelet?

A 2023-ban elfogadott rendelet előírja, hogy 2030-ig az EU-ban felhasznált tiszta technológiák –

• napelemek,
• szélturbinák,
• akkumulátorok,
• hidrogén-technológia

– legalább 40 százalékát Európában kell gyártani. Ez papíron az európai zöld átállást kívánja gyorsítani, illetve elkerülhetővé akarja tenni, hogy Európa túlzott importfüggésbe kerüljön ezen a téren, elsősorban Kínával szemben.

A „net zero” kifejezés a nulla szén-dioxid-kibocsátásra utal, vagyis arra a célkitűzésre, hogy 2050-re a kontinensnek el kell érnie az úgynevezett klímasemlegességet.

Komoly szakmai kifogások

A jelentést Achim Wambach, a mannheimi Zentrum für Europäische Wirtschaftsforschung (Európai Gazdaságkutató Központ – ZEW) elnöke és Eckhard Janeba, a tanács vezetője jegyzi. Szerintük a túlzott iparpolitikai előírások inkább károkat okoznak:

• Megdrágítják a technológiákat, különösen a napenergia felhasználását.
• Felesleges függőségi félelmeket keltenek, például a napelem-technológia terén.
• Lassítják az energiapolitikai átállást, mert a kötelező helyi gyártás korlátozza az olcsó import lehetőségét és drágítaná a fotovoltaikus energiát.

A szakértők úgy fogalmaztak:

A bürokraták már megint mellényúltak?

A német tanácsadók nem utasítják el teljesen az iparpolitikát, de szigorú korlátokat szabnának neki:

Ezzel szemben az EU vezetése – Ursula von der Leyen Green Industrial Dealje nyomán – éppen a stratégiai iparágak célzott támogatásával igyekszik felzárkóztatni a kontinenst az USA-hoz és Kínához. Mario Draghi és Enrico Letta korábbi olasz miniszterelnökök jelentései ugyanis arra mutattak rá, hogy Európa drámaian lemaradt a termelékenységben és a beruházásokban.

A szakértők szerint azonban ez a megoldás teljes zsákutca, mert hosszú távon torzítja a piacot. Pedálként az „autó-, acél- és vegyipari stratégiai csúcstalálkozókat” hozták fel, mondván,

Ehelyett inkább a strukturális reformokra, a növekedésre fókuszáló, kevésbé szabályozó megközelítés kellene koncentrálni.

Mint fogalmaznak:

Szakszervezeti ellenállás

Az IG Metall és más szakszervezetek azonban éppen ellenkező állásponton vannak. Szerintük még a jelenleginél is több politikai beavatkozás után kiált a gazdaság:

A támogatandó „kulcstechnológiák” között a félvezetőipart és a hulladéktermelődést nagy mértékben visszafogó, körforgásos gazdaságmodellt említették.

Versenyképesség, vagy agyonszabályozás?

Katherina Reiche gazdasági miniszter a cikk szerint érzékelhetően a józanabb, a brüsszeli túlszabályozást elvető hangokra hallgat. Az összeállítás kiemeli, hogy a CDU-s politikus hivatalosan például nem reagált a szociáldemokraták és a szakszervezetek újabb acélipari csúcstalálkozót sürgető felhívására.

Ha ez az irányvonal válik a német gazdaságpolitika vezérfonalává, van némi esély arra, hogy ismét egy piac- és növekedésorientáltabb európai ipar és kereskedelem kapjon teret, szemben az olyan, önként vállalt, de senki más által nem alkalmazott korlátozásokkal, amelyek csak Európa gazdasági lemaradását növelik a globális versenyben.

***

Fotó: Michal Cizek / AFP