Bolíviában vasárnap az urnákhoz járulnak a választók – és minden jel szerint véget érhet a „szocialista álom”, amely valójában rémálommá vált az ország számára.
A 2005-ben hatalomra került Movimiento al Socialismo (MAS) húsz éven át úgy uralta Bolíviát, mintha saját családi birtoka lenne.
Most viszont ott tartanak, hogy ha nem érik el a 3 százalékos küszöböt, még a párt jogi státuszát is elveszíthetik. Szép teljesítmény húsz év után: nullára futtatni a „nép pártját”.
A két legesélyesebb ellenzéki jelölt közül Samuel Doria Medina üzletember és Jorge „Tuto” Quiroga volt elnök fej fej mellett halad.
A gazdaság viszont nem halad sehová: Bolívia negyven éve nem látott válságban vergődik.
Nincs dollár, nincs üzemanyag, az infláció szárnyal – tipikus szocialista örökség, ahol mindenből csak a hiány biztos. Nem csoda, hogy Luis Arce, a jelenlegi MAS-elnök inkább nem is indult: „unpopular” – ahogy a Guardian finoman fogalmaz. Valójában totálisan megbukott. És ott van Evo Morales, a hajdani „forradalmi hős”, aki mostanra inkább egy groteszk epizód főszereplője.
A 65 éves politikus ellen elfogatóparancs van érvényben, mert állítólag gyermeket nemzett egy 15 éves lánnyal.
Morales jelenleg egy coca-termesztő vidéken bujkál, ahonnan még mindig megpróbál visszakapaszkodni a hatalomba.
Trükkje ezúttal: arra buzdítja híveit, hogy érvénytelen szavazatot adjanak le, mert ha azok többen lesznek, mint az élen álló jelölt voksai, akkor „ő nyert”. Tipikus szocialista logika: ha veszítünk, akkor is mi nyertünk.
A MAS szétesése látványos: a korábbi ifjú reménység, Andrónico Rodríguez szenátor is hátat fordított Moralesnek, és saját baloldali koalícióval indul. Ahelyett, hogy erőt mutatna, a baloldal darabokra hullik, egymást árulózza, miközben a választók sorban állnak tankolni, kenyérért és dollárért.
Mint minden szocialista rendszer, a MAS is ugyanott végezte: belső viszály, gazdasági csőd, teljes hitelvesztés.
Elemzők szerint a második forduló szinte biztos, de egy dolog már most világos: a szocialisták távoznak. Húsz év után először lesz esély arra, hogy Bolívia valóban demokratikus útra lépjen, ahol a kormány nem a saját bebetonozott apparátusát és a saját mítoszait védi, hanem a gazdaságot és az embereket.
Hogy ne hiány, infláció és korrupció legyen az egyetlen állandó. A szocializmus ugyanis bárhol próbálták – Moszkvától Havannáig, Budapesten át La Pazig – mindig ugyanazt hozta: nyomort, hazugságot és egy maroknyi vezetőt, akik „a nép nevében” élnek uralkodói fényűzésben.