A kormány hazudik, a nép lázad – Zelenszkij kényszerbesorozásai szétszakítják az ukrán társadalmat

Ukrajna súlyos évek óta súlyos emberierő-hiánnyal küzd a fronton, ez nem újdonság, ellenben az, hogy ezt ma már a nyugati médiában is elismerik az. Augusztus 4-én jelent meg egy hosszú cikk a Financial Times-ban (FT) „Furgonokba tuszkolva, gumikat szurkálva: az ukránok tiltakoznak a sorozás ellen” címmel melyben az újságtól szokatlan módon részletezik a problémát.

Az brit lap azzal kezdi írását, hogy bemutat több olyan esetet, amikor ukrán civilek szembeszálltak a toborzótisztekkel és kimentettek erőszakkal mobilizált férfiakat az emberrabló furgonokból, ahogy az ukránok nevezik a TCC jelöletlen kisbuszait. A hasonló összetűzésekről a Mandiner is több alkalommal beszámolt, erről az alábbi cikkben olvashatnak részletesen:

„Ne feledjék, hogy az ellenség a frontvonal másik oldalán van, nem pedig ukrán egyenruhában”

Írta a nyugat-ukrajnai mozgósításért felelős hadműveleti parancsnokság májusi közleményében, mely tökéletesen rávilágít a probléma kiterjedésére. Ha egy háborús államnak arról kell győzködnie az állampolgárait, hogy nem a saját hadseregük az ellenség, akkor milyen legitimációja van annak a hadseregnek és kormánynak?

„A mozgósításnak nem szabadna sokkolnia az embereket” – mondta Olekszandr Szirszkij, Ukrajna legfőbb katonai parancsnoka júniusban az újságíróknak, hozzátéve, hogy a toborzóközpontoknak „nem szabadna megengedniük, hogy ilyen szégyenletes incidensek” előforduljanak.

Azóta azonban újabb videók kerültek nyilvánosságra, köztük egy, amelyen egy férfit egy jelöletlen furgonba tuszkolnak Odesszában.

Ez arra kényszerítette az új védelmi minisztert, Denisz Smihalt, hogy a múlt hónapban a törvényhozók kérdéseire válaszoljon. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy a mozgósítás „a terv szerint” zajlik, és kijelentette, hogy az erőszakos mozgósítási esetek megszüntetéséhez „a hadseregben minőségi vezetésre, valamint bizalomra a parancsnokok és a katonai vezetés iránt” van szükség. A problémák ott kezdődnek, hogy ezek teljes mértékben hiányoznak. 

Emiatt látjuk, hogy folyamatosan nő az ellenállás, sőt az erőszak is a toborzótisztekkel szemben. Összességében Ukrajnában az év első hat hónapjában több mint 500 eljárás indult a hadsereg tevékenységének akadályozása miatt, szemben az előző év azonos időszakában regisztrált mintegy 200 esettel – közölte a főügyészség. Az ügyek nem mindig járnak erőszakkal, előfordul köztük olyan is, amikor embereket azzal vádolnak, hogy csoportos üzenetküldő alkalmazásokban figyelmeztették a helyieket a járőröző sorozótisztekre.

Nekünk higgyetek, ne a szemeteknek!

Az FT cikkében azt is kiemeli, hogy az ukrán hadsereg ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy Oroszország felnagyítja, sőt ki is talál ilyen eseteket. A júniusban bejelentett 256 sorozótisztekkel kapcsolatos incidensből a szárazföldi erők parancsnoksága szerint mindössze 36 ügyben folytatnak vizsgálatot, a többit „manipulációnak, hamisítványnak vagy pszichológiai hadműveletnek” minősítették.

Hiszen nyilván egyszerűbb orosz hibrid műveletnek nyilvánítani azt a több száz, bizonyítottan ukrán városokban készült felvételt, amin civilek csapnak össze toborzótisztekkel, mint szembenézni a valósággal.

A brit lap arról is beszámolt, hogy júniusban Oroszország új taktikaként drónokkal kezdte támadni a sorozóirodákat, „amit az ukrán tisztviselők szerint a mozgósítási folyamat további akadályozására szánnak”. Az viszont valamiért kimaradt a cikkből, hogy ezen irodák koordinátáit gyakran ukrán civilek adják meg az orosz hadseregnek, akik bosszút akarnak állni a toborzótiszteken amiért rokonaikat vagy barátaikat erőszakkal sorozták be.

Szép szóval, kötelességtudattal, erőszakkal – lássuk mire elég mindez

A toborzási számok javítása érdekében Zelenszkij igyekezett ösztönözni az önkéntes szolgálatot, ennek egyik lépéseként július 29-én aláírta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a 60 év feletti férfiak számára, hogy önkéntes alapon, egyéves szerződést kössenek. Ez a lehetőség azoknak a 18–24 éves férfiaknak is nyitva áll, akik nem esnek mozgósítás alá. Hiszen mi sem bizonyítja ékesebben, hogy egy ország jól áll egy háborúban, mintha elkezdi betoborozni a nyugdíjasokat…

Volodimir Zelenszkij bevallása szerint akár 27 ezer újoncot is képesek besorozni havonta, míg Oroszországban ez a szám 30-35 ezer körül van. Arról azonban már nem nyilatkozott az ukrán elnök, hogy a 27 ezer újoncnak hány százaléka dezertál mielőtt a frontra érne. 

Fedir Veniszlavszkij, a parlament hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának tagja szerint Ukrajnának továbbra is főként a kötelező sorkatonaságra kell támaszkodnia, mivel az újonnan érkezők mindössze körülbelül 10 százaléka önkéntes.

Ezt támasztja alá egy a 63. dandárról szóló hír, amely szerint az egység hat megkérdezett katonájából öt azt mondta, hogy úgy került az Ukrán Fegyveres Erők kötelékébe, hogy feltartóztatták őket a területi toborzóközpont tisztjei. Egyikük elmondta, hogy „besorozták”. A többiek azt mondták, hogy rendőrök vagy a TCC képviselői igazoltatták őket, miközben a privát dolgukat intézték. Az egyetlen, aki önként csatlakozott, azt mondta, hogy elvégezte a tanulmányait egy katonai intézetben, és így került a hadseregbe.

Ambivalens érzelmek az ukrán társadalomban

A friss közvélemény-kutatások egyre nyilvánvalóbb feszültséget jeleznek: bár a legtöbb ukrán elismeri, hogy a mozgósítás elkerülhetetlen, sokan mélységesen igazságtalannak tartják annak módját. 

 – miközben a hadsereg egésze iránt 93 százalékos bizalom mutatkozik. „Ez részben a rendszerrel szembeni általános bizalmatlanság tükre” – mondta Inna Voloszevics, az Info Sapiens igazgatóhelyettese. „Hasonló szintű bizalmatlanság tapasztalható a bírák vagy a bűnüldöző szervek iránt is.”

Zelenszkij megítélése meredeken romlott, különösen azután, hogy a közelmúltban két független korrupcióellenes hatóság ellen indított támadást. Bár a ritka háborús tiltakozások és a nyugati szövetségesek nyomása rákényszerítette a visszavonulásra, a lépés sokak szemében végképp lerántotta a leplet róla: az ukránok egyre inkább úgy érzik, hogy az elnök már nem az ország érdekeit, hanem a saját hatalmát védi.