Katasztrofális adósságspirál: 65 ezer milliárd forintnyi ukrán adósságot tolnának az uniós adófizetők nyakába

A katasztrofális fronthelyzet, a korrupcióellenes tiltakozások és a Volodimir Zelenszkij kormányán egyre növekvő külső és belső nyomás mellett újabb probléma jelentkezett a háborús ország számára. 

Ukrajna állami és államilag garantált adóssága 2025. június végére 184,84 milliárd dollárra (64.694 milliárd forint) emelkedett, ami közel 4 milliárd dolláros (1400 milliárd forint) emelkedést jelent alig egy hónap alatt – számolt be az ukrán Pénzügyminisztérium.

Kinek tartozik Ukrajna?

A fenti kérdésre a Tanú című film örökbecsű mondata jutott eszünkbe, amikor Virág elvtárs alkohollal kínálja Pelikánt. “- Mit iszik?” “- Én? Tulajdonképpen mindent…”

Kinek tartozik Ukrajna? – Ukrajna? Tulajdonképpen mindenkinek.

Az ukrán Pénzügyminisztérium közlése szerint 2025. június 30-án az összes adósság 7,7 billió hrivnyát, azaz 184,84 milliárd dollárt tett ki, ami kis kerekítéssel 65 ezer milliárd forintot jelent.

 – áll a közleményben.

A valódi problémát azonban nem pusztán a számok jelentik, hanem az, hogy az adósság túlnyomó többsége külső forrásból származik: 5,78 billió hrivnya (75,04 százalék), vagyis 138,70 milliárd dollár külföldi kézben van, míg a belföldi adósság „csupán” 1,92 billió hrivnya (24,96 százalék), azaz 46,14 milliárd dollár.

Ezért is beszélhetünk egy mindenkinek tartozás problémakörről: amíg a belső adósság jellemzően az állampolgárok felé fennálló kötelezettség, addig a külső adósság nemzetközi pénzintézetek, más államok, vagy épp piaci szereplők felé vállalt elköteleződést jelent.

Hagyományosan minden szuverén állam a belső adósságot részesíti előnyben, hiszen ezzel csökkenti kiszolgáltatottságát idegen szereplőknek – akár rosszindulatú partnereknek is. Saját polgáraival sokkal könnyebb újratárgyalni a feltételeket, mint például a Nemzetközi Valutaalappal (IMF).

Erre a kockázatos struktúrára mutattak rá a 2025. júniusi hírek is, amikor kiderült: Ukrajna hivatalosan megtagadta a június 2-án esedékes, több mint 665 millió dolláros (akkori árfolyamon mintegy 237 milliárd forint) államadósság törlesztését.

A helyzet az, hogy Ukrajna adósságának túlnyomó része fedezeti alapok és intézményi befektetők felé áll fenn – olyan szereplők irányába, akik nem elvi gesztusokat, hanem konkrét megtérülést várnak. Ők nem fogják megelégedéssel nyugtázni az „ukrán demokrácia győzelmét” fizetség gyanánt – a pénzüket akarják visszakapni, kamatostul. Felmerül a kérdés, hogy ha a hitelezők akarják a pénzüket, az ukránok pedig képtelenek fizetni, akkor ki fog helytállni?

Ki állja a cechet?

A kérdés megválaszolása előtt célszerű összeszámolni, hogy nagyjából mennyi pénzt nyelt el az Ukrajnának nevezett európai uniós ábránd. Adott a 184 milliárd dolláros államadósság, valamint az Egyesült Államok által nyújtott 175 milliárd dollárnyi támogatás – nem beszélve az egyéb szereplőknek tett ígéretekről, alkukról és bartermegállapodásokról. Hiszen ne legyenek illúzióink: az USA sem szívjóságból vágott oda ennyi pénzt Zelenszkijnek.

Ehhez adjuk hozzá az Európai Unió által eddig biztosított legalább 135 milliárd eurót, vagyis mintegy 55 000 milliárd forintnyi támogatást. Csak ez az összeg önmagában meghaladja Magyarország éves költségvetésének kiadási főösszegét.

Most pedig újabb javaslattal álltak elő: a tagállamokat arra szólítanák fel, hogy GDP-jük 0,25 százalékát fordítsák Ukrajna támogatására. Az ötlet az ukrán narratívát lelkesen támogató litvánoktól származik. Magyarország esetében ez évente mintegy 200 milliárd forintos plusz terhet jelentene – és ez még csak a belépő. Ha Ukrajna valóban csatlakozna az Unióhoz, a költségek sokszorosára rúgnának.

Összegezve: az Európai Unió – vagyis mi, európai polgárok, hiszen a közösség költségvetése a tagállamok befizetéseiből áll – már most 55 000 milliárd forinttal szállt be Ukrajna finanszírozásába. Ennek ellenére Ursula von der Leyen, Manfred Weber, és hazai bábjuk, Magyar Péter továbbra is azt várják tőlünk, hogy adjunk még több pénzt, és vegyünk fel az Unióba egy háborúban álló, hónapról hónapra újabb adósságrekordokat döntögető országot.

Mindezt azért, hogy a nyakunkba vehessük azokat a hiteleket, amelyeket Ukrajna a háború előtt, alatt és után (mert ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az újjáépítés majd ingyen lesz?) felvett – és amelyeket végül helyette kell majd visszafizetnünk.

A képlet nem bonyolult: Brüsszel akarja Ukrajnát, Zelenszkijék akarják az EU-s pénzt, úgyhogy a brüsszeli bürokraták letolják Ukrajnát a tagállamok torkán. A tagállamok pedig fizethetnek, mint a katonatiszt. 

Mert ne legyenek kétségeink: sem az Európai Parlament, sem az Európai Bizottság, sem az Unió többi gittegylete nem fizeti vissza a felvett hiteleket. Azokért kizárólag a tagállamok, vagyis mi, európai polgárok fogunk fizetni.

Nyitókép: Gints Ivuskans / AFP