Az államtitkár nekiment Lengyelországnak: égbekiáltó igazságtalanságot emlegetett

Magyar Levente ennek ellenére még lát reményt a magyar-lengyel szövetség megerősödésére.

Marcin Romanowski szerint történelmi mélyponton van a lengyel diplomácia, viszont a menekült politikus már a lengyel–magyar együttműködés új fejezetére készül.
Ahogy tegnap a Mandiner is beszámolt róla, a Donald Tusk vezette liberális kormány visszarendelte Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövetet Varsóba.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Levente ennek ellenére még lát reményt a magyar-lengyel szövetség megerősödésére.
Forrásaink megerősítették, hogy a közel 50, a Morawiecki-kormány által kinevezett diplomatát érintő, a lengyel alkotmány értelmében egyébként törvénytelen lépés hátterében nem kifejezetten a magyar kormány ellen irányuló szándék, hanem
Donald Tusk és Karol Nawrocki már most, az elnök beiktatása előtt kiéleződő párharca áll.
Ezt is ajánljuk a témában
Sebastian Kęcieken kívül még számos diplomatát rendeltek haza Varsóba, az elnök és a miniszterelnök közötti csata jegyében.
Az üggyel kapcsolatban tegnap szemléztük a Jog és Igazságosság (PiS) párt korábbi igazságügyi miniszter-helyettesének, a 2024 óta politikai menekültként hazánkban élő Marcin Romanowskinak az X-bejegyzését, amely szerint Tusk az intézkedéssel
egy újabb globalista csapást mért a történelmi lengyel–magyar barátságra”.
Ezt is ajánljuk a témában
Marcin Romanowski „a lengyel Magyar Péterként” hivatkozott Donald Tuskra.
A Magyar–Lengyel Szabadság Intézete igazgatójaként is tevékenykedő politikus e-mailben nyilatkozott lapunknak a szokatlan diplomáciai helyzettel kapcsolatban.
Ezt is ajánljuk a témában
„Tusk Lengyelországa a globalisták kísérleti terepe.”
Marcin Romanowski megerősítette, hogy a világ számos fontos fővárosban jelenleg is hiányzik Lengyelország legfelsőbb szintű diplomáciai képviselete, mert szerinte Donald Tusk miniszterelnök „konfrontatív belpolitikai stratégiát folytat”. Úgy véli, ez részben valóban a jogilag kérdéses szabályozásból ered:
Az alkotmány 133. cikkelye egyértelműen kimondja, hogy az államfő nevezheti ki és hívhatja vissza a nagyköveteket. Szerintem a mostani lépéssel alkotmányellenesen, jogilag korlátozták az elnök jogköreit.”
A lengyel politikus szerint a folyamatban lévő vitákat hazája Alkotmánybíróságának kellene tisztáznia, elismerve az elnök vezető szerepét.
Ugyanakkor kiemelte, hogy szerinte nagyon is világos az a szándék, hogy egy szélesebb horizontú politikai manőverezéshez használják fel Varsóban ezt a lépést,
például arra, hogy a magyar kormányt támadják, részben azért, mert politikai menedékjogot biztosított az ő számára 2024-ben.
Ez a döntés érzékenyen érintette őket, mert ez volt az első komoly nemzetközi jelzés arra, hogy Lengyelország a globalista uralom alatt a jogállamiság leépülése felé tart. Most, hat hónappal később, sorra kerülnek napvilágra a politikai üldöztetés újabb esetei, és már látszik Tusk hatalmának egyre gyorsuló bomlása.”
Romanowski szerint a liberális lengyel kormányfő cselekedetei egyre inkább a kétségbeesést tükrözik:
Az elnökválasztás elvesztése óta Tusk úgy viselkedik, mint egy csapdába esett, sebesült állat. Tudja, hogy fogytán van az ideje, hogy egyre közelebb kerül a hatalomvesztéshez, és azt is sejti, hogy egy hosszabb tartózkodás várhat rá a lengyel büntetés-végrehajtási rendszerben.”
„Ezekkel a kilátásokkal szembesülve kétségbeesetten támad.”
Az egykori miniszter-helyettes példaként említette, hogy a lengyel alsóház, a Szejm elnöke hiába hozott határozatot az új elnököt beiktató Nemzetgyűlés összehívásáról, Tusk megtagadta annak közzétételét a hivatalos közlönyben.
Szerinte ehelyett fontosabbnak tartott arra utasítani az igazságügy-minisztert, hogy új vádakat jelentett be, most éppen a Legfelsőbb Bíróság vezető elnöke ellen.
Romanowski hasonló, kétségbeesett intézkedésnek tekinti Sebastian Kęciek nagykövet visszahívását is, bár ezt ő is másodlagosnak érzi a „súlyos belpolitikai válsághoz” képest, amely „óhatatlanul kihat a lengyel–magyar kapcsolatokra is”. Hozzátette:
Még a politikailag független, józan gondolkodású lengyelek is zavarba ejtőnek, szánalmasnak és egyre irritálóbbnak látják ezt a helyzetet.”
A két ország közötti viszony rendezésének kulcsát ő a diszfunkciós belpolitikai helyzet megoldásában látja: „Tusk kormánya totális jogi káoszt teremtett. Nem hajlandók közzétenni az Alkotmánybíróság ítéleteit, ha azok akadályozzák a hatalomkoncentrációt vagy a cenzúraprogramjukat. Ez önmagában is bűncselekmény. Ennek nemcsak az állami intézmények, hanem hétköznapi emberek is áldozatul esnek: például az a mintegy 300 ezer fő, akik a határozatok értelmében automatikus nyugdíjkorrekcióra lennének jogosultak, de most egyénileg kell pereskedjenek.”
Marcin Romanowski arra is kitért, hogy a liberális kormányzat diplomáciai lépése mögött lényegében az áll, hogy
Tusk a számára nem szimpatikus nagykövetek visszahívásával és a hozzá lojális ügyvivők kinevezésével előre meg akarja nehezíteni Nawrocki elnök dolgát.
Meglátása szerint ez azt fogja eredményezni, hogy a lengyel külképviseleteken ezentúl folyamatos ellentétek merülhetnek fel a nagykövetek és az ügyvivők között. Szerinte emiatt
Lengyelország diplomáciai státusza máris leértékelődött olyan helyeken, mint Budapest, Washington vagy Róma, mivel a kormány nem hajlandó együttműködni az elnökkel.”
Úgy látja, az, hogy idáig fajult a helyzet, Radosław Sikorski külügyminisztert „szakszerűtlenségét és kicsinyességét tükrözi”:
Amíg csak a közösségi médiában viselkedik úgy, mint egy labilis, éretlen bohóc, addig legfeljebb a saját jó hírének árt. De amint ez a hozzáállás az állami döntésekből kezd visszaköszönni, azzal már Lengyelország nemzeti érdekeinek okoz valós károkat, különösen a mostani veszélyes, globális válsághelyzetben.”
Azzal kapcsolatban, hogy a hamarosan hivatalba lépő Karol Nawrockinak milyen esélyei lesznek felülkerekedni a cseppet sem kompromisszumkész Tusk-kormány mesterkedésein, Marcin Romanowski meglepően optimista:
Tusk hatalma a félelmen és Brüsszelen nyugszik. Nawrocki elnök úr azonban nem az a fajta, akit csak úgy meg lehetne félemlíteni.”
A közvélemény-kutatások szerinte egyöntetűen azt jelzik, hogy a lengyel társadalom kiábrándult a kormány tétlenségéből, kudarcából és romboló intézkedéseiből:
„Legyen szó az illegális migráció elfogadásáról, a Green Deal bevezetéséről vagy a gender ideológia gyerekekre erőltetéséről.
Ezt is ajánljuk a témában
Árulkodó volt Európai Bizottság közleménye.
Arra is rávilágított, hogy a közigazgatás közép- és alsóbb szintjein egyre nagyobb ellenállás mutatkozik a törvénytelen és káros kormányzati rendelkezésekkel szemben.
Mindenki látja, hogy ez az elit gyorsuló ütemben omlik össze, és kevesen hajlandók személyes – akár büntetőjogi – felelősséget vállalni a védelméért”
– tette hozzá a lengyel politikus, aki szerint
Nawrockinak ezzel szemben erős és friss felhatalmazással rendelkezik. Úgy választották meg, hogy közben az államgépezet teljes súlyával ellene dolgozott”.
Elmondása szerint a konzervatív jelölt győzelme
szétzúzta Tusk totális irányításra vonatkozó ambícióit”, és a liberális rezsim végét jelzi.
Ezt is ajánljuk a témában
Anna Bryłka szerint az ukrán csatlakozásba az EU úgy sétál bele, mint dodó a kihalásba.
Marcin Romanowski arra számít, hogy
Nawrocki markáns vezetése és az illegitim döntésekkel szembeni zéró toleranciája nagyban felgyorsítja Tusk bukását”.
Szerinte az elnök és a miniszterelnök között feszülő intézményi konfliktus csak a jelenlegi rezsim leváltásával és a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásával oldható fel.
A jelenlegi kormánykoalíciót jellemezve a hazájából menekülni kényszerülő politikus kifejtette, hogy a Tusk-féle szivárványkoalíció mosolyai és EU-párti Lengyelországot láttató álarca mögött valójában „szélsőséges, felelőtlen radikálisok húzódnak meg, akik lángba borították és a teljes összeomlás felé sodorták az országot”.
Tuskék szerinte nem érdekeltek a párbeszédben:
Úgy vélik, hogy Brüsszel áldása feljogosítja őket arra, hogy mindent elpusztítsanak, ami nem illeszkedik ideológiai programjukhoz.”
A Magyar–Lengyel Szabadság Intézete vezetője szerint a régió, a két ország és a két nép kapcsolata szempontjából is kulcsfontosságúnak ígérkezik, ha Karol Nawrocki „meg tudja fékezni a jogtiprásokat és a le tudja zárni a Visztula-menti globalista önkényuralom káros fejezetét”.
Marcin Romanowski azt reméli, hogy lengyel–magyar kapcsolatok megerősödve fognak kikerülni a mostani hullámvölgyből, és szerinte egyáltalán nem véletlen, hogy
az új elnök a megválasztása után a Mandinernek adta az első külföldi interjúját.
Ezt is ajánljuk a témában
Első nemzetközi interjúját Szalai Zoltánnak, a Mandiner hetilap főszerkesztőjének adta Karol Nawrocki, a Maxima című műsorban!
Szerinte Nawrocki elnökségével Lengyelország regionális politikai álláspontja sokkal közelebb kerül majd a magyarhoz:
Például Ukrajna NATO-csatlakozását vagy a lengyel katonák frontra küldését Nawrocki is határozottan elutasítja.”
Az új elnök az ukrán EU-csatlakozással kapcsolatban is kritikus, és elvárja, hogy Kijev teljesítse a szükséges feltételeket, illetve vállalja a felelősséget az olyan rendezetlen történelmi kérdésekért, mint a volhíniai mészárlás. Emellett Nawrocki azt is világossá tette, hogy új életet szeretne lehelni a Visegrádi Négyek rendszerébe.
Ezt is ajánljuk a témában
Karol Nawrocki nem tűri, hogy igazságtalan versenyre kényszerítsék a hazáját.
Úgy gondolom, hogy a következő hónapokban elengedhetetlen lesz egy egységes kétoldalú, regionális és európai program kidolgozása, hogy amikor a Fidesz megerősíti kormányzati felhatalmazását, és Lengyelországban is visszatér egy szuverenista kormány, a lengyel–magyar tandem újra meghatározhassa Közép-Európa irányvonalát”
– fejezte ki reményeit Marcin Romanowski.
Ezt is ajánljuk a témában
A politikus szerint Lengyelország sok szempontból a kommunizmusbéli állapothoz tért vissza, amitől igazán soha nem is tudott megszabadulni.
***
Fotó: Dario Pignatelli / AFP