Szükség van a magyar–lengyel szövetségre országaink szuverenitása érdekében – Marcin Romanowski a Mandinernek

Marcin Romanowski, korábbi lengyel igazságügyi miniszter-helyettes, a konzervatív Jog és Igazságosság Párt képviselője az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, aki 2024 decembere óta Magyarországon tartózkodik, miután hazájában többrendbeli bűncselekménnyel vádolták meg. A politikus szerint a vádak abszurdak, és jogilag semmit nem tudtak rábizonyítani, ennek ellenére az új miniszterelnök, Donald Tusk európai körözést adott ki ellene. 

A Magyar – Lengyel Szabadság Intézet megnyitóján Chris Farrell, az amerikai Judicial Watch egyik igazgatója arról beszélt: a Romanowski ellen folyó médiakampány maga is része annak a globalisták ellene folytatott lejáratásának. Szerinte tudatosan terjesztették el vele kapcsolatban a korrupció vádját, és a baloldali médiában gyakorlatilag már elítéltként kezelik.

Az Interpol megtagadta a lengyel kormány kérését, hogy indítsanak nemzetközi körözést ellene, márpedig, ha a lengyel bíróság által felhozott vádak hitelesek lennének, a nemzetközi szervezet köteles lenne eleget tenni a felszólításnak, mert Romanowskira akár több évtizedes börtönbüntetés kiszabását kéri az illegális vezetéssel működő lengyel ügyészség.

A Jog és Igazságosság párt politikusa ennek ellenére mégsem tér vissza hazájába, mert azt mondja, „nem bízhat a lengyel igazságszolgáltatás törvényes működésében”. Romanowskit áprilisban nevezték ki az Alapjogokért Központ égisze alatt működő Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének élére, amely intézmény célja, hogy feltérképezze azokat a tendenciákat, amelyek az állami szuverenitás és nemzeti identitás ellenében figyelhetők meg az európai centralizáció, a woke ideológia, a zöld dzsihád vagy éppen az illegális migráció előmozdítása érdekében, valamint e fenyegetettségekkel szemben előrejelző és védekező mechanizmusokat dolgozzon ki.

Marcin Romanowski exkluzív interjút adott a Mandinernek, amelyben beszélt az ellene folyó eljárásokról, és arról, hogyan próbálja meg az új kormány ellehetetleníteni az ellenzéket. A politikus szerint Lengyelország sok szempontból a kommunizmusbéli állapothoz tért vissza, amitől igazán soha nem is tudott megszabadulni.

***

Mikor megalakult az új kormány, számított a politikai megtorlásra?

Bevallom, arra, ami történt, nem számítottam. Persze, azt gondoltam, hogy meg fog kezdődni a politikai boszorkányüldözés, vagy lesznek valamiféle megtorlások. Ezzel régóta fenyegetőzött az akkori balliberális ellenzék. Viszont az üldözés intenzitása és az illegalitás mértéke nemcsak engem lepett meg. Hiszen az új kormány – nyugodtan kijelenthetjük – erőszakos eszközökkel vette az irányítást az állami média fölött, amire semmilyen jogi felhatalmazása nem volt. Azért is tudok erről beszélni, mert én is egyike voltam azoknak a képviselőknek, akik a lengyel távirati iroda, a PAP ajtaját védték a jogalap nélkül fellépő funkcionáriusok ellen. Ez az első ciklusom parlamenti képviselőként, nem számítottam rá, hogy ilyesmire kell majd használnom a képviselői igazolványomat. 

És persze utána kezdődtek a hetekig, hónapokig tartó vádaskodások, erőszakos letartóztatások az Igazságügyi Minisztérium dolgozóival szemben. Sok igazságügyi dolgozót próbáltak meg arra kényszeríteni, hogy hazudjanak rólam, és megvádolhassanak valamivel. De nem én voltam a fő célpont, hanem az igazságügyi miniszter.

Mikor érezte úgy, hogy el kell hagynia az országot? Rögtön, miután elengedték a letartóztatása után?

Valószínűleg naiv voltam, de miután az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlés közben járt értem, hogy vegyék figyelembe a mentelmi jogomat, azt gondoltam, tiszteletben tartják majd a törvényeket, és miután ejtik a vádakat, lezárják az ügyet. A lengyel törvény szerint ugyanis ez lett volna a dolgok menete, de nem így történt. Az eljáró ügyészeket kitüntették ahelyett, hogy megbüntették volna őket, azért amiért több esetben megszegték a törvényeket. Miután pedig Adam Bodnar, igazságügyi miniszter és főügyész, Soros György hűséges neveltje nemcsak az ügyészség, hanem a bíróságok élén is törvénytelen módon eszközölt politikailag motivált változtatásokat, rá kellett jönnöm, semmi esély sincs arra, hogy igazságos tárgyalásra számíthassak Lengyelországban. 

Nem annyira magam miatt döntöttem így, hanem másokért, és azért, hogy továbbra is tudjam a hazámat szolgálni. Itt, a Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének vezetőjeként pedig lehetőségem van arra, hogy jelentéseket készítsek a lengyelországi helyzetről, és megmutassuk Európának és Amerikának, hogy mi történik Lengyelországban.

Az, hogy az Interpol nem volt hajlandó körözést kiadni ön ellen, nem segít, hogy Lengyelországban is ejtsék a vádakat?

Mivel az Interpol nem egy bíróság, ezért nyilvánvalóan az ártatlanságomat sem mondhatták ki. De tény: egy nagyon komoly nemzetközi szervezet megismerte mind a két fél álláspontját, a lengyel ügyészségét és az enyémet is, ezek alapján pedig nem találta megalapozottnak, hogy engem bármiért is körözni kellene a felhozott vádak alapján. 

A parlamenti választások után nem sokkal miért kényszerült arra egy demokratikusan megválasztott kormány, hogy politikai boszorkányüldözést indítson az ellenzékkel szemben?

Egyrészt azért, mert nincs elég hatalmuk, nincs elég támogatottságuk. Amíg az elnöki hivatal nincs az ő kezükben, nem tudnak többségben kormányozni. A lengyel jogrendszer ugyanis úgy működik, hogy az elnöknek vétójoga van a törvényhozásban, amit a parlament csak hárömötödös többséggel írhat felül, a kormánykoalíciónak azonban nincs ekkora támogatottsága. Mivel nem tudnak törvényeket szentesíteni, ezért megszegik őket, hogy visszabontsák azt, amit a jobboldal 8 év alatt felépített. Ahhoz sem volt jogalapjuk, hogy leváltsák az államügyészt, mégis megtették, és a mostani államügyészt is törvénytelenül nevezték ki.

Másrészt az elmúlt nyolc év konzervatív kormányzás alatt rájöttek, hogy veszélyt jelentünk rájuk nézve. A Jog és Igazságosság párt megmutatta, képes ledönteni azt a rendszert, ami a kommunizmus óta itt van velünk, vagyis a rendszerváltás után is tovább élt Lengyelországban. És most a posztkommunisták és a liberálisok közösen mindent megtesznek, hogy megőrizzék azt a rendszert, ami a rendszerváltás óta működik Lengyelországban, és amelyben nem számoltatták el a régi kommunista elit vezetőit.

Megfigyelhető, hogy itt Magyarországon Magyar Péter láthatóan ugyanúgy szabad kezet kap a brüsszeli globalista szövetségesektől, mint Donald Tusk, elég csak arra gondolni, hogy amíg a lengyel jobboldali képviselőknek szinte azonnal felfüggesztik a mentelmi jogukat az Európai Parlamentben, ha Lengyelországból kérik azt, Magyar Péter esetében más a helyzet. Tuskhoz hasonlóan Magyar is feladta a szuverén politizálást, azt teszi, amit az európai néppárt vezetői elvárnak tőle. Lengyelország esetében azt is látjuk már, hogy mindennek mekkora ára van.

Ez alapján a hatalom elvesztése végzetes következményekkel járna Donald Tuskék számára. Van esély arra, hogy pár év múlva el lesznek számoltatva azért, amit most tesznek?

Ahogy mondani szokás, már átlépték a Rubicont, mostantól, ha elvesztik a hatalmat, az egyet jelent számukra a börtönnel. A bűncselekmények, amiket elkövettek, bizonyíthatóak lesznek, hiszen minden dokumentálva van. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy újra megválasztanák őket. A lengyelek rájöttek, hogy Tuskék hazudtak, és nem tartották be az ígéreteiket. Azzal kampányoltak, a kormány első száz napjában száz ígéretét fogja teljesíteni, ebből mindössze hat valósult meg a vállalt határidőig, és most, majdnem két évvel később a választók látják, hogy romlik a gazdaság, hogy a Green Deal és Ukrajna miatt hatalmas árakat fizetünk. 

 Ezért is próbálják akadályozni az elnökválasztást. Ezért tartják vissza a Jog és Igazságosság pártnak járó kampánypénzeket, mert félnek a vereségtől.

Ahogy már említette, a mostani elnökválasztás kiemelt jelentőséggel bír. Fennáll a lehetősége, hogy megpróbálják elcsalni?

Lényegében pont erről szól a Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének az első jelentése, és pont azért tárjuk fel az ügyet, hogy ez ne történhessen meg. Mert az egyik legnagyobb veszély az, hogy a konzervatív jelölt megnyeri a választást, de érvénytelenítik az eredményt. Ezt mindenképp meg kell akadályozni, és felhívni a világ figyelmét erre, hiszen egy demokratikus, európai államról beszélünk, ahol nem szabadna ilyennek megtörténnie. Úgyhogy azt gondolom, nem fog tudni csalni a kormány, igaz, már annyi területen követtek el törvénysértést. 

Bár a pénz nem minden, azért elég fontos része a kampánynak, amiben már hátrányt szenvedtünk. Igaz, ellentétes hatást értek el, mert ez az antidemokratikus lépés végül is mozgósította a választókat. A közvélemény-kutatások szerint Karol Nawrocki, a konzervatív jelöltnek nagy esélye van a végső győzelemre.

Mi lesz a Jog és Igazságosság párttal? Ilyen erős politikai ellenszélben lehet hatékonyan kampányolni és akár választást nyerni?

Az elkövetkező időszakban innen, Magyarországról azon fogok dolgozni, hogy segítsek az otthon maradt honfitársaimnak legyőzni ezt a törvénytelen rendszert, amely a lengyel emberek, a lengyel nemzet érdekeivel szemben cselekszik. 

Lengyelország nagyobb, mint Magyarország, és hajlamosak voltunk emiatt azt gondolni, hogy egyedül is képesek vagyunk megbirkózni mindennel, de rá kellett döbbennünk, hogy szükségünk van szövetségesekre. És természetesen amellett, hogy meg kell nyernünk a következő választásokat, az is fontos, hogy figyelmeztessük a környező nemzeteket, nemcsak a konzervatív politikusokat, de a hétköznapi embereket is, hogy ami most Lengyelországban történik, az a liberálisok hatalmas hazugsága. Remélem, az emberek lassan felismerik, hogy amit a kormány a konzervatív politikusokkal szemben folytat, az csupán propaganda, és látják a valódi problémákat Lengyelországban, amik a jelenlegi vezetés alkalmatlanságának a következményei, és annak, hogy nem a hazájuk, hanem Brüsszel érdekében tevékenykednek.

Nyitókép: Ficsor Márton, Mandiner