Milyen jelekre kell figyelnünk, ha nem akarjuk, hogy gyermekünk az LMBTQ-lobbi karjaiba hulljon? – brit szakértő a Mandinernek!

A kormányzati politika és kommunikáció évek óta kiemelt figyelmet fordít a gyermekvédelemre, és igyekszik megóvni a hazai ifjúságot, és tágabb értelemben a családokat attól a gyakran lopakodva begyűrűző ideológiai áramlattól, ami a nyugati világ jelentős részét már „fojtófogásban” tartotta az elmúlt évtizedben.

Joanna Williams brit oktatásügyi szakértővel – aki hat hónapot töltött hazánkban – nemcsak a woke ideológiáról beszélgettünk az MCC Budapest Summit 2025 alkalmából, hanem azt is körüljártuk, hogyan tudnak védekezni ellene a szülők. Szóba került, hogy milyen jelekre érdemes figyelni, ha nem szeretnék, hogy gyermeküket bármiféle ártalom érje, és mik lehetnek a szellemi ellenállás alapkövei.

Közösségi nyomás és mesterséges szorongás

Williams szerint a woke kategóriába tartozó fogalmak egyik központi eleme az identitáspolitika: „Ennek a lényege, hogy az embernek egy olyan azonosságtudatot kell kialakítania, amely a bőrszínén, a szexualitásán, a nemi identitásán vagy egyéb veleszületett tulajdonságain alapul. Ez pedig rendkívül nagy, és teljesen felesleges nyomást helyez az emberekre, különösen a fiatalokra.”

A szakértő az elmúlt tíz év olyan online trendjeit sorolta fel példaként, mint az Instagram-profilokban feltüntetett, a nemi identitást kifejező személyes névmások, vagy a közössági médiában a Black Lives Matter mozgalommal, illetve George Floyd halálával kapcsolatos szimpátianyilvánítás különböző módjai.

Szerinte a digitális világ különösen érzékenyen rezonál ezekre a kezdeményezésekre, mert a gyerekek nagyon fogékonyak a csoport- és közösségképző folyamatokra:

Hozzátette: „Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy még azelőtt nőttem fel, hogy ez a jelenség elterjedt volna. Tőlem soha, senki sem kérdezte a személyes névmásaimat, és úgy nőttem fel, hogy tudtam: lány vagyok.”

Rámutatott, hogy a ’80-as évek Nagy-Britanniájában teljesen természetes volt az, amit mára sokan ideológiai okokból megkérdőjeleznek: egy nő bármit el tud érni a társadalomban, hiszen Margaret Thatcher volt az ország miniszterelnöke.

Williams szerint az, „hogy egyes felnőttek például nem hagyják elfogadni a gyermekek számára a legalapvetőbb biológiai tényeket, összezavarják és azzal nyomasztják őket, hogy az ember nemi identitása egy fejben létező érzés, amin aggódni kell, és amit megfelelő módon kell a külvilág elé tárni, teljesen felesleges, mesterséges feszültségkeltés”.

Rámutatott arra is, hogy

Lényeges megállapítása volt, hogy ilyesfajta nyomást a nyugati társadalmak egyik korábbi generációja sem tapasztalt. Arra is rámutatott, hogy a nemi identitással kapcsolatos érdeklődés mindenkinél teljesen természetes dolog, főleg a pubertás kor idején, ahogy az is, hogy szoronganak a testi, biológiai adottságaik miatt:

Ne a jogszabályoktól várjuk a megoldást

A szakértő úgy látja, nem véletlen, hogy egyes nyugati országok korhatárhoz kötnék az internet és a közösségi média használatát, vagy az okostelefonok birtoklását. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy „a gyerekek nagyon leleményesek, ha akarnak valamit, akkor módot találnak rá, hogy hozzáférjenek, ahogy mi is megoldottuk, hogy fiatalon cigihez vagy sörhöz jussunk”. Közölte:

Erre két lehetőséget ajánlott: személyes példaként a családi étkezéseket hozta fel, amelyeken nincs helye sem a telefonnak, sem a háttérben bömbölő tévének. Ezzel tiszteletre taníthatjuk a gyerekeket, és egyben kiváló alkalmat teremtünk a velük való őszinte, érdeklődő beszélgetésre.

– fejtette ki Joanna Williams, hozzátéve:

„Mindezek mellett izgalmassá kell tennünk a való világot a gyermekek számára, hogy ott akarjanak időt tölteni az online közeg helyett, a hús-vér barátaikkal. Ne hagyjuk, hogy egész nap saját magukon járjon az agyuk, és a szobában ülve csak a telefont bújják.”

Nemcsak a gyerekeket célozzák

Joanna Williams arra az érdekes jelenségre is rámutatott, hogy a woke ideológia, vagy az LMBTQ-lobbi a legerősebb nyomást nem mindig a gyerekekre, hanem sokszor

A szülőkre, és különösen az édesanyákra gyakorolt nyomás szerinte „borzasztó erkölcsi felelőtlenség”, ami gyakran érzelmi zsaroláskén jelentkezik: „Ha valakit arra akarnak rászorítani, hogy hormonkezelésre járassa, vagy műtétre vigye a fiát vagy a lányát, akkor annak azt igyekeznek bemesélni, hogy ellenkező esetben öngyilkos lehet a gyermeke.” Holott a statisztikák jól mutatják, hogy épp az úgynevezett „transz közösségben” messze a legjelentősebb az öngyilkosságok aránya.

A szakértő szerint a felnőtteket is fel kell világosítani ezekről a manipulációs módszerekről, illetve tudatosítjuk bennük, hogy

Szerinte, ha a kamaszoknak nem hagyjuk, hogy tetőtől talpig kitetováltassák magukat, akkor pláne nem szabad hagyni, hogy ilyen fajsúlyú döntésekbe belehergeljék őket.

„Mondj el mindent nyugodtan, mit és hogyan gondolsz ezzel kapcsolatban, de várjuk meg, amíg 18 éves leszek, és nézzük meg, hogy akkor is így gondolod-e. Ez a legcélravezetőbb hozzáállás” – hangsúlyozta a szakértő.

A tanár nem mindig szövetséges?

Williams arra is figyelmeztetett, hogy a negatív tendenciák és a nyomás az iskolából is érkezhet, például a túl korai, a puszta biológián túllépő szexuális felvilágosítás formájában:

Szerinte az a tanár, aki ilyen mélységekbe merül a témában, nincs tekintettel a gyermekek legszemélyesebb gondolataira, érzéseire, és „azzal, hogy ezt tantermi kontextusban tárgyalják, megfosztják a fiatalokat a privát, személyes énjüktől, ami nagyon veszélyes, és beláthatatlan mentális károkat okozhat”.

Hozzátette:

A megfelelő ellenszer: a tudás

Azzal a paradox helyzettel kapcsolatban, hogy a kormány következetes politikájának hála a magyar családoknak nem kell erőszakos gender-közbeszéddel, nemváltó műtétekkel és minden eddiginél intenzívebb LMBTQ-lobbival szembesülniük, ahogy a nyugati országoknak, és ezért a társadalom számottevő hányada el sem hiszi, hogy ezek a jelenségek valósak, Joanna Williams így fogalmazott:

Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a digitális korban az országhatárok már ennek sem szabnak gátat. A gyerekek az online térben, de a nemzetközi popkultúrában is minden további nélkül találkozhatnak ezekkel a gondolatokkal:

A szakértő szerint a kellő morális muníciót szolgáltathatja a vallás, és az erős nemzeti öntudat, ezeknek pedig szerinte Magyarország nincs híján.

Merjünk bízni a gyerekünkben, de ne legyünk lusták

Williams fontosnak nevezte azt is, hogy vegyük észre az intő jeleket: „Ha az eddig visszahúzódó gyermekünk hirtelen nagyon kijárós és feltűnősködő lesz, vagy ha az extrovertált gyermek magának valóvá és csendessé válik, szólaljon meg a fejünkben a vészcsengő, hogy valami nincs rendben.”

Hozzátette, hogy ilyen esetekben mindennél fontosabb a megértő, őszinte odafordulás és a lehetőleg mindennapos, tartalmas, személyes beszélgetés. Így sokkal biztosabbak lehetünk benne, mi folyik a gyerekünk életében. Azt is előnyösnek nevezte, ha a szülők és a tanárok szintén képesek együttműködni a gyermekek érdekében, és tudnak hatékonyan kommunikálni egymással.

Ugyanakkor nagyon fontosnak vélte, hogy az sem jó, ha a szülők rátelepszenek a gyerek magánéletére:

„A kihívások jó része eddig minden generáció életében létezett: a tizenévesek mindig is lázadni fognak, a különbség csak az, hogy mi ellen és hogyan teszik ezt. Viszont ahhoz, hogy egészséges felnőtté váljanak, szükséges, hogy legyen saját mozgásterük.”

Williams azt is hangsúlyozta, hogy ebbe a hibázás lehetőségének is bele kell férnie bizonyos fokig, ez pedig a technológiai kihívásokkal szemben is fennáll: „Nagyon könnyű azt mondani, hogy például 16 éves korig tiltsuk meg a gyerekeknek az internet, vagy a közösségi média használatát.”

A szakértő úgy véli, hogy a digitális tér kapcsán is apránként építhető fel az a bizalom, ahogy például megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan keljenek át biztonságosan egy úttesten, hogyan menjenek el egyedül a boltba, majd az iskolába.

– foglalta össze tanulságként Joanna Williams.

***

Fotók: MCC