A világ legnagyobb lopása? – így gyarmatosítják Ukrajnát a nyugati agrárcégek

Pénzzel, politikai helyezkedéssel, lobbisták ezreivel és a jog segítségével nyugati óriáscégek hatalmas részt szereztek meg az ukránok nemzeti kincséből, a termőföldből.

A legnagyobb ukrán mezőgazdasági vállalkozások tulajdonosi körének azon túl, hogy az osztalék az ő számlájukra érkezik, nem sok köze van Ukrajnához.
Cui prodest?, azaz kinek áll érdekében? – szól Seneca közmondássá nemesült közismert (fél)mondata. Nos, ez tökéletesen odaillő kezdete kérdésünknek, ha például arra lennénk kíváncsiak, hogy miért szeretné a brüsszeli uniós vezetés gyorsítani Ukrajna EU-csatlakozását. (Erről cikksorozatunk bevezető részében már említést tettünk, de később még visszatérünk majd a kérdéshez.) De legalább ennyire az, ha az érdekelne, miért került magánkézbe hihetetlen mennyiségű ukrán mezőgazdasági terület, majd a földbirtokosok miért vitték tőzsdére, az ott működő cégeket.
Ezt is ajánljuk a témában
Pénzzel, politikai helyezkedéssel, lobbisták ezreivel és a jog segítségével nyugati óriáscégek hatalmas részt szereztek meg az ukránok nemzeti kincséből, a termőföldből.
Az egyik legnagyobb ukrán nemzeti kincs, a termőföld gyarmatosítását bemutató cikksorozatunk második részében arról írtunk, hogyan kezdődött Ukrajna mezőgazdasági területeinek privatizációja, majd
hogyan érték el a nemzetközi pénzügyi intézmények, hogy az ukrán vezetés lehetővé tegye a termőföld kereskedelmét.
A legutóbbi részben pedig bemutattuk, mely cégek keleti szomszédunk legnagyobb földbirtokosai. Ám, ahogy a cikk végén is kiemeltük, bár az is fontos, hogy kinek a tulajdonába kerültek a mezőgazdasági területek, de legalább ennyire lényeges, hogy ki a végső nyertes, ki az, akinek a zsebében landol az ukrán mezőgazdasági profitja. Ezt próbáljuk most jelen cikkünkben egy kicsit körvonalazni.
Ezt is ajánljuk a témában
Döbbenetes összegű hitelek egy csődhelyzetben lévő országnak, amelyeknek egyetlen feltétele az volt, hogy az ukrán kormány feloldja a földkereskedelmi moratóriumot. Ez pedig 2020-ban meg is történt.
A legnagyobb Ukrajnában működő agrárcégek jó része részvénytársaságként működik – többet közülük nyugati – például párizsi, londoni vagy varsói – tőzsdéken jegyeznek –, azaz megnyitották tőkéjüket a magánbefektetők előtt, akik jelenleg változó arányban tulajdonosai a vállalatok papírjainak. A legnagyobb ukrán cégek közül például a főként gabonatermeléssel foglalkozó óriások, a Kernel, az MHP és az Astarta, valamint az Industrial Milk Company (IMC) és a franciaországi székhelyű (!) AgroGeneration is így működnek.
A legnagyobb földbirtokos vállalatok legtöbbje hibrid tulajdonosi modellel rendelkezik, ez azt jelenti, hogy az ukrán oligarcha mellett más, leginkább külföldi részvényesek is tulajdonrészt vásároltak,
néhány a cég azonban még mindig a részvények többségét birtokló, eredeti alapítóhoz tartozik. Az UkrLandFarming például kivételes eset, hiszen az alapító, Oleg Bakhmatyuké a cég minden részvénye. A részvények többsége az alapító kezében van a Kernelnél (42,6 százalék), az MHP-nál (59,7 százalék) és az Astartánál (41,2 százalék) egyaránt. Ez azonban bármikor megváltozhat, egy egyszerű tranzakció kérdése az egész.
Attól kezdve pedig, hogy a részvények döntő részét nem az eredeti tulajdonos birtokolja, már nem beszélhetünk „ukrán” cégről, hiszen a döntések nem az eredeti tulajdonos kezében vannak, azokat a mindenkori többségi tulajdonosok érdekei vezérlik. Az ukrajnai cégek átláthatósága hagy némi kívánnivalót maga után, így messze nem minden részvényes kiléte ismert, ám a The Oakland Institute nevű agytröszt cikkünk alapjául szolgáló jelentésében nyilvánosságra hozott adatok alapján azért körvonalazódik, milyen tulajdonosi kör profitál az ugrán agráriumból.
Ezt is ajánljuk a témában
Cikksorozatunk legújabb részében bemutatjuk, melyek az ukrán termőterületeken gazdálkodó legnagyobb cégek, és milyen ezek háttere.
A legnagyobb ukrajnai földbirtokosok legfontosabb befektetői főként vezető befektetési alapok – ilyen például a Vanguard Group, a Kopernik Global Investors, a BNP Asset Management Holding, a Goldman Sachs tulajdonában lévő NN Investment Partners Holdings és a Norges Bank Investment Management, amely a norvég szuverén vagyonalapot kezeli.
Íme a legnagyobb befektetők!
Az egyesült államokbeli NCH Capital nevű magántőkealapot 1993-ban alapította két amerikai üzletember George Rohr és Moris Tabacinic. Mindketten nagymértékben érintettek a Szovjetunió összeomlását követő privatizációs őrületben. A The Oakland Institute jelentése a GRAIN beszámolóját idézi, amely szerint a két üzletember, egy sor befektetési alapot hoztott létre a régió mezőgazdasági területeinek alacsony áron történő bérlése vagy megvásárlása céljából.
A terv az volt, hogy ezeket a területeket összevonva óriási gabonát és szójababot termelő gazdaságokat hoznak létre. Sikeresen felhalmoztak 700 000 hektárni földtulajdon Ukrajnában és Oroszországban. Vezető nyugati pénzintézetektől biztosították a befektetéshez szükséges pénzt, amelyet ciprusi és Kajmán-szigeteki opffshore-cégeken keresztül csatornáztak be a helyi tulajdonosokkal közös vállalkozásokba, hogy átvegyék a földterület felett az irányítást.
A cég rendszeresen törvénytelen földvásárlással, adóelkerüléssel és tiltott pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos vádakkal szembesül.
Az NCH Capital kulcsszerepet játszott az ukrajnai földreform előmozdításában, hiszen 2015-ben alapítója és vezérigazgatója, George Rohr részt vett az ukrán elnök és az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterének találkozóján, amelyen „arra késztették” Ukrajnát, hogy megállapodjon az IMF reformtervéről,
amely az Egyesült Államok kormányától kapott két egyenként 1 milliárd dolláros hitel feltétele volt.
Kétes hírneve ellenére az NCH Capital, Ukrajna ma is ötödik legnagyobb földbirtokosa, és sikeres amerikai nyugdíjalapok, egyetemi alapítványok, magánalapítványok és nemzetközi pénzintézetek befektetéseinek célpontja. Az NCH Capital egyik legfontosabb hitelezője, és egyben az egyik legjelentősebb befektetője pedig az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) Az EBRD 2013-ban 100 millió dollár értékű részesedést szerzett az NCH Capital egyik termőföldalapjában.
De befektetett az NCH Capital-ba Egyesült Államok kormánya is, amely az Overseas Private Investment Corporation-ön (OPIC) keresztül 10 millió dollárt tett a cégbe.
Az NCH Capital-ba emellett számos neves magánalapítványt is tett pénzt. Ezek közé tartoznak az állítólagos progresszív értékekkel rendelkező intézmények, mint például a Nathan Cummings Alapítvány, amely azt állítja, hogy célja „egy igazságosabb, élénkebb, fenntarthatóbb és demokratikusabb társadalom létrehozása”, valamint „a koncentrált vállalati hatalom csökkentésére” összpontosít.
Szintén pénzt tett az NCH-be a John S. & James L. Knight Alapítvány, akik olyan „társadalmi befektetőknek” tekintik magukat, akik „egy hatékonyabb demokráciát támogatnak a szabad véleménynyilvánítás és az újságírás, a művészetek és a kultúra közösségi finanszírozásával”. De érkezett pénz az NCH-hoz például a Grantham Alapítványtól, amelynek küldetése állításuk szerint a „természetes környezet védelme és megőrzése”. Az említetteken kívül számos más befektető is jelen van az ukrán agrárrészvények piacán, ilyenek például a neves amerikai nyugdíjalapok, köztük a General Electric Pension Trust, a Dow Chemical Company nyugdíjalapja és a Lockheed Martin nyugdíjalap, valamint olyan neves egyetemi alapok, mint a Michigan Egyetem Alapítvány és a Harvard Egyetemtől is kapott befektetéseket.
Jelen cikkünk fő forrása a The Oakland Institue nevű amerikai agytröszt 2023 végén megjelent War and Theft: the takeover Ukraine's agricultural lands (Háború és lopás: Ukrajna mezőgazdasági területeinek elfoglalása) című jelentése. A magyar nyelvre átültetett szövegek fordítását nem az Oakland Institute készítette, és nem tekinthető az Oakland Institute hivatalos fordításának. Az Oakland Institute nem vállal felelősséget a fordítás tartalmáért vagy hibáiért.
Nyitókép: Mandiner grafika