A támogatottság növekedését továbbra is főként a migrációval szembeni társadalmi elégedetlenség hajtja, de ma már nem csak erről van szó.
A politikai stílusukat is átdolgozták: a botrányos kijelentéseket és kínos videókat megpróbálják kiszűrni, a közösségi médiában profi kampánygépezetet működtetnek, miközben öltözködésben és retorikában egyre inkább a mainstream politikusok mintáit követik.
A frakciók új fegyelmi rendszert vezetnek be, szűrik a jelölteket, és minden hibát azonnal igyekeznek eltakarítani, mielőtt országos botránnyá dagadhatna.
Közben a mozgalom ikonikus alakjai – mindenekelőtt Nigel Farage – saját imázsukat is átszabták. Farage már nem a sörrel és cigarettával pózoló rendszerkritikus showman, hanem öltönyös pártépítő, aki a következő brit választásra egy professzionális, fegyelmezett politikai gépezetet ígér.
Franciaországban Marine Le Pen „nyakkendő-stratégiája” lett a minta: a Nemzeti Tömörülés fiatal vezetői ma már inkább úgy néznek ki, mint egy banki prezentációra készülő menedzserek, mint sem régi vágású szélsőségesek. Nem véletlen, hogy Bardella vagy a belga Tom Van Grieken több milliós TikTok-közönséget épített ki –