Az úgynevezett országspecifikus ajánlásokban már 2011 óta vissza-visszatérő elem a magyar jövedelemadó-rendszer kritikája. Azt írják, hogy progresszív adózásra kellene áttérni. Na, ezt látjuk viszont a Tisza 22 és 33 százalékos adókulcsra vonatkozó terveiben.
Aztán nézzük a Bizottság idén kiadott úgynevezett „részletes felülvizsgálat” dokumentumát. Abban a magyar adókedvezmények rendszerét is támadják. Gyengeségnek nevezik az adókedvezményeket, és azt írják, hogy korlátozott gazdasági és társadalmi előnyökkel járnak. Ezt látjuk viszont a Tisza tervében: jelentősen, az érintettek nagy része számára 30, vagy akár 50 százalékkal is csökkentenék a családi adókedvezmények mértékét. Emellett eltörölnék az EKHO adózási formát.
De mi a helyzet a vagyonadóval?
Már a 2013-as követeléslistán is szerepelt, hogy a magyar adórendszerben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vagyonadóra. Ezek köszönnek vissza a mindenkori baloldali javaslatokban. Botka László is vagyonadót akart, most a Tisza melegíti ezt a tervet. 6,5 százalékos vagyonadóban gondolkoznak. Mindezt úgy, hogy a NAV-ot vonnák be a vagyonfelmérésekbe. A kuláklista kifejezés ugyan nem szerepel a nyilvánosságra került tervekben, de a Tisza gazdasági embereinek, úgy látom, lenne rá igényük.
A helyzet az az, hogy a Tisza nem csupán magáévá tette ezeket a terveket, hanem túl is teljesít. Még jobban megadóztatnák a befektetésekből származó jövedelmeket is, épp úgy, mint a 2010 előtti kormányok tették.