Többet közülük nyugati – például párizsi, londoni vagy varsói – tőzsdéken jegyeznek.
Ezek közé tartozik a Kernel, az MHP és az Astarta, valamint az Industrial Milk Company (IMC) és a franciaországi székhelyű (!) AgroGeneration, amelyek egyaránt termelnek gabonát és olajos magvakat. Attól kezdve pedig, hogy a részvények döntő részét nem az eredeti tulajdonos birtokolja, már nem beszélhetünk „ukrán” cégről, hiszen a döntések nem az eredeti tulajdonos kezében vannak, azokat a mindenkori többségi tulajdonosok érdekei vezérlik.
A legnagyobb földbirtokos vállalatok legtöbbje hibrid tulajdonosi modellel rendelkezik, néhány a cég azonban még mindig a részvények többségét birtokló, eredeti alapítóhoz tartozik. Az UkrLandFarming kivételes eset, hiszen az alapító, Oleg Bakhmatyuké a cég minden részvénye. De részvények többsége az alapító kezében van a Kernelnél (42,6 százalék), az MHP-nál (59,7 százalék) és az Astartánál (41,2 százalék) egyaránt. Ez azonban bármikor megváltozhat, egy egyszerű tranzakció kérdése az egész, amibe senkinek, még az ukrán államnak sincs beleszólása.