A földreform célja, hogy a „kevésbé produktív gazdálkodókat” kiszorítsa a mezőgazdaságból, és elősegítse a föld további koncentrációját. A legnagyobb agrárcégek pedig ezt kihasználva igyekeznek tovább növelni azá általuk birtokolt területeket.
Már a törvény életbe lépését követő első évben több ezer mezőgazdasági földterület cserélt gazdát – nyilván egyértelmű, ki volt az eladó, és a ki a vevő. A háború kitörését követően a tranzakciók száma tovább emelkedett.
A jelentés egyébként részletesen bemutatja azokat az eseteket, ahol a tulajdonosváltás a háború miatttörtént, beleértve azokat a területeket is, amelyeket állítólag orosz mezőgazdasági vállalkozások foglaltak le. Ekkor azonban még csak magánszemélyek közt történhetett adásvétel – az agrárcégek már korábban is azt a módszert követték, hogy sokszor a munkavállalóikat „biztatták” földvásárlásra, majd „bérbe vették” az általuk megvett földterületet.
A 2024 januárjától érvényes újabb törvénymódosítás újabb változásokat hozott. Az új jogszabály szerint tavaly januér 1-től nem csak magánszemélyek, hanem jogi személyek is vásárolhatnak ukrán termőföldet. A módosítás a 100 hektáros felső korlátot a magánszemélyek esetén 10 ezer hektárra emelte, és megtiltotta, hogy olyan ukrán cégek vásároljanak földet, amelyek résztvevői/alapítói vagy haszolélvezői nem ukrán állampolgárok.
Bár ezt az új tilalmat egyébként is számtalan ki lehet kerülni (például azzal, hogy valaki egy elnöki rendelettel megkapja az ukrán állampolgárságot), a törvénybe mégis beletettek egy újabb kiskaput: eszerint amennyiben helyi népszavazáson úgy döntenek, mégis vásárolhatnak termőföldet a nem ukrán állampolgárságú alapítóval vagy haszonélvezővel rendelkező cégek.
Mi köze mindennek Ukrajna esetleges EU-csatlakozásához?
Az említett óriáscégeknek elemi érdeke, hogy Ukrajna a lehető leggyorsabban váljon az unió tagjává – legalábbis az a része, ahol az ő földjeik találhatók. Ez ugyanis a következő években amellett, hogy megszilárdíthatnák a tulajdonjogukat, egy óriás vámmentes piacot jelentene a termékeiknek. Emellett elképesztő versenyelőnyt kapnának a többi EU-ban működő agrárcéggel szemben.
Ők ugyanis amellett, hogy a vélhetően legalább hét éves moratórium miatt nem korlátozná őket a szigorú uniós agrárszabályozás rendszere, jobb minőségű földön, alacsonyabb költségekkel és nagyobb mennyiségben állíthatnák elő termékeiket mint európai versenytársaik.
Végül pedig – és ennek legalább akkora a jelentősége mint az eddigieknek – Ukrajna mérete és népességaránya miatt minden más tagállamnál jóval nagyobb összeget igényelnének az Európai Unió kohéziós és strukturális alapjaiból, így az agrártámogatásokból is óriási összegeket kaszálhatnának az említett cégek. Nem véletlen, hogy e vállalatok képviselői folyamatosan jelen vannak az unió „fővárosában”, Brüsszelben és lobbisták ezreit dolgoztatják azért, hogy az integrációs folyamat mind a szabályozási részét, mind a gyorsaságát tekintve nekik kedvezően alakuljon.
Hogy európai versenytársaikra – így a teljes magyar mezőgazdaságra – nézve mi lenne az következménye annak, ha a most már az unió vezetése által is támogatott terv sikerrel járna, azt ezek fényében a kedves olvasó is el tudja képzelni. A következő részben konkrétumokkal folytatjuk, bemutatjuk az Ukrajnában megtelepedett legnagyobb vállalatokat, és azt, hogyan játsszák az ukrán termőföldeket külföldi kézre.