Szembesítés

„A politikai küzdelem célja a hatalom megszerzése, illetve megtartása. Miért? Vagy azért, hogy megvalósítsuk azt, amit képviselünk, vagy – mert ilyen is van – önmagáért a hatalomért. Ennek a küzdelemnek fontos eleme a szembesítés, ami bizonyítja, hogy az ellenfél nem kormányképes. A kampány során erre a munkára akkor is szükség van, ha az illető maga bizonyította alkalmatlanságát. Ez az önleleplezés ugyanis az elvakult követő ingerküszöbét nem éri el.

A szembesítés tárgya elsősorban a személy, de nem hanyagolható el az általa, vagyis az ő politikai oldala által képviselt törekvés sem. A mai helyzet sajátossága az, hogy az egyik oldalon van egy vezető, aki a kormányzati munka minden területére kiterjedő határozott elképzeléssel rendelkezik, akinek elkötelezettsége meghatározó az egész politikai közösség számára. A másik oldal elsőszámú képviselője kiválóan játsza el a szerepét, de ez sem tudja elfedni személyisége problémáit, irreális énképét és felfokozott ambícióját. Saját politikai elképzelésnek, és vezetői felelősségnek nyomát sem találjuk nála.

Mielőtt szembesítjük egymással a két személyt, nézzük az általuk képviselt két oldal eszmeiségének és törekvéseinek néhány pontját. Milyennek látják az embert, a társadalmat, az országot és Európát.

Egy politikai erő emberképe és ennek mentén hozott döntései meghatározzák a társadalom állapotát is. Ma az emberről alkotott képünk két pontjának van különös jelentősége. Mit gondolunk a szabadságáról és biológiai neméről.

Ha a szabadságunkat az emberi természetnek megfelelő, ezért örökérvényű normák keretei között éljük meg, akkor a társadalomban rend és biztonság van. Ha a szabadság lerázza magáról a felelősség normáit, és kiteszi magát az erkölcsi relativizmus gyakran változó igényeinek, akkor a társadalomban felszaporodnak a kártékony mozgalmak és deviáns jelenségek. Azt gondolom, nem kell megneveznünk, hogy melyik oldal, mit képvisel. A biológiai nem kérdésében a keresztény felfogás világos és egyszerű. »Férfinak és nőnek teremtette«. Más kérdés, ha a kamaszkori viharos útkeresésben átmeneti, vagy ritkán végleges eltérés van a tudat és a valóság között. Ezt megértéssel és segítséggel kell kezelni, nem pedig kultuszt csinálni belőle és visszafordíthatatlan megoldásokba vinni a fiatalokat.

Az egyik oldal szerint a társadalom közösségekre épül. Ezek a közöségek formálják tagjainak identitását. A másik oldal uralkodó eszmeisége, a nyílt társadalom elmélet, támadja a hagyományos közösségeket – mint a család, a nemzet, és az egyház – helyette kevert társadalmat és ebben választható identitást hírdet. Ezt szolgálja az illegális bevándorlás támogatása is.”

Nyitókép: AFP/ATTILA KISBENEDEK