Valóban szinte semmit nem ad a kormány az anyaországi tanulóknak? – Iskolakezdési támogatások itthon és határon túl

„Dobrev Klára  kijelentése – miszerint a határon túli magyar diákok jelentős támogatásban részesülnek, miközben a belföldi gyermekek »szinte semmit« nem kapnak – ismét reflektorfénybe helyezte az iskolakezdési juttatások rendszerét. A felvetés politikai üzenete mellett fontos megvizsgálni, milyen támogatási formák léteznek valójában, kiket és milyen céllal érintenek, és mennyiben hasonlíthatók össze egymással.

Az iskolakezdés minden évben komoly anyagi terhet ró a családokra, ezért nem meglepő, hogy a politikai vita középpontjába is gyakran kerül. Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke a napokban azt állította, hogy míg a határon túli magyar diákok 100 ezer forint iskolakezdési támogatást kapnak az Orbán-kormánytól, addig a Magyarországon élő gyermekek »szinte semmit« nem kapnak. E kijelentés közvetlenül az iskolaszezon előtt érkezett, amikor a közvélemény különösen érzékeny a családokat érintő kiadásokra. A témának ezért nemcsak politikai, hanem társadalmi jelentősége is van. A valóság azonban ennél árnyaltabb: az iskolakezdést számos különböző formájú támogatás segíti Magyarországon, amelyekről érdemes részletesen és tényszerűen beszélni.

Dobrev Klára állításával szemben fontos tisztázni, a határon túli magyar diákoknak nyújtott 100 ezer forintos támogatás nem alanyi jogon jár, és nem minden külhoni gyermek kapja meg automatikusan. A juttatás pályázati úton igényelhető, és kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor a gyermek először iratkozik be magyar tannyelvű általános iskolába. Ez az élethelyzet – különösen a szórványban élő közösségekben – kulcsfontosságú döntés, hiszen a szülők ilyenkor választják meg, hogy gyermekük a továbbiakban magyar vagy más nyelvű oktatásban vesz-e részt. A támogatás tehát nem szociális alapon, hanem nemzetpolitikai céllal működik: célja, hogy ösztönözze a magyar nyelvű oktatás választását, ezáltal hozzájáruljon a külhoni magyar közösségek identitásának és nyelvének megőrzéséhez.

Magyarországon az iskolakezdést nem egyetlen, egyszeri nagy összegű támogatás, hanem többféle pénzbeli és természetbeni juttatás rendszere segíti. Ezek között vannak automatikusan járó, alanyi jogú ellátások és olyan célzott támogatások is, amelyek rászorultsági alapon vagy helyi döntés szerint érhetők el. Minden általános és középiskolás diák számára alanyi jogon ingyenes a tankönyvellátás, amely az elmúlt években felmenő rendszerben került bevezetésre. Emellett a rászorulók és nagycsaládosok gyermekei ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkeztetésben részesülhetnek. Számos önkormányzat – lehetőségeihez mérten – iskolakezdési támogatást is biztosít, jellemzően 10–30 ezer forint közötti összegben. Fontos továbbá a családi adókedvezmény rendszere, amely jelentős mértékben csökkenti a gyermeket nevelő szülők adóterhét, valamint a családtámogatások augusztusi előrehozott utalása, amely a szeptemberi iskolakezdéshez igazodik. Ezek a támogatások széles társadalmi rétegeket érnek el, évente ismétlődően és fenntartható módon segítve a gyermekes családok terheit.

A határon túli iskolakezdési támogatás és a Magyarországon elérhető juttatások eltérő célt szolgálnak, ezért nem lehet őket közvetlenül összehasonlítani. A külhoni támogatás nem szociális alapon jár, hanem nemzetpolitikai célokat követ: elsősorban azt hivatott elősegíteni, hogy a külhoni magyar családok magyar tannyelvű iskolát válasszanak gyermekük számára, hozzájárulva ezzel a nyelvi és kulturális identitás megőrzéséhez. Ezzel szemben a Magyarországon élő családok támogatásai a mindennapi gyermeknevelés költségeinek folyamatos csökkentését célozzák, rendszeresen és széles körben elérhetők. A két támogatási típus nemcsak céljában, hanem működésében és kedvezményezettjeiben is különbözik, ezért torz képet ad, ha pusztán összegszerűen állítják őket egymás mellé.

A 2010 előtti időszakban az iskoláskorú gyermekeket támogató állami intézkedések jóval korlátozottabbak voltak a mai rendszerhez képest. A tankönyvek csak a rászorulók számára voltak ingyenesek, míg központi, minden gyermekre kiterjedő iskolakezdési támogatás nem létezett. Az egyes települések eltérő mértékben és feltételekkel biztosítottak helyi segítséget, így a támogatás hozzáférése jelentősen függött a lakóhelytől. A 2009–2010-es költségvetési döntések tovább szűkítették a lehetőségeket, miközben az akkori adórendszer nem nyújtott érdemi könnyítést a gyermekneveléssel járó kiadásokhoz. A korabeli adókedvezmények inkább a többgyermekes családokra koncentráltak, és kevésbé támogatták azokat, akik egy vagy két gyermeket neveltek. Ezzel szemben a jelenlegi rendszer kiszámíthatóbb és szélesebb körű támogatást biztosít, a mindennapi nevelési költségek enyhítésére is alkalmas eszközökkel.

A gyermekneveléshez kapcsolódó támogatások rendszere nem csupán pénzügyi kérdés, hanem a társadalom jövőképét is tükrözi. Az, hogy milyen formában és milyen célcsoportokat érintenek ezek az intézkedések, mindig politikai értékválasztás eredménye. Ezért az ilyen juttatásokról szóló közéleti vitákban nem elegendő az összegek látványos egymás mellé állítása. A támogatási formák mögött eltérő célkitűzések, társadalmi funkciók és szakpolitikai szándékok húzódnak meg, amelyeket egy átgondolt vita során figyelembe kell venni. A valóban felelős javaslatok nem elsősorban a kampány retorikáját szolgálják, hanem a családok mindennapi valóságához igazodnak – hosszú távon ez adja a döntések hitelességét.”

Fotó: MTI/Kovács Attila