A Magyar Nemzetnek adott interjút Ramachandra Byrappa, a Külügyi Intézet vezető kutatója, aki szerint a kontinens jövője a közelmúltban bizonytalanná vált, különösen az amerikai szerep esetleges csökkenésével. Párizsban az európai vezetők kijelentették, hogy nélkülük nem lehet békét kötni, és fokozzák erőfeszítéseiket Ukrajna támogatására. A kutató szerint azonban kérdés az, hogy Európa valóban képes-e önállóan finanszírozni és fenntartani Ukrajna védelmét.
A világ, amely felé haladunk, erős és határozott országok számára készült
A szakértő szerint „néha hatalmas szakadék tátonghat a nyilatkozatok és a valóság között.” Kiemelte, hogy a világ, amely felé haladunk, erős és határozott országok számára készült. Európa azonban nem egy ország, ebből fakadóan nem is egy erős, integrált katonai és gazdasági hatalom. Ráadásul valójában is olyan egységes az ukrajnai háború kezelésében, mint amennyire azt a fősodratú média láttatni igyekszik. Byrappa kiemelte, hogy az EU többször is kijelentette: a háborút „a teljes felszabadulásig” folytatni kell. Véleménye szerint ez a hozzáállás delegitimálja Európa tárgyalóasztalnál való részvételi igényét.
A kutató úgy látja, hogy „Európának nincsenek eszközei arra, hogy háborús körülmények között finanszírozza Ukrajna védelmét.” Fontos szempont, hogy az európai gazdasági növekedés szinte teljesen leállt, miközben számos más kihívással is szembe kell néznie: nincs saját mesterséges intelligencia pólusa. Ebből fakadóan mélyül a digitális szakadék, új fenyegetések jelentek meg az Északi-sarkvidéken, és az Egyesült Államokkal való kapcsolat is bizonytalanná vált.
Amerika nem akar független Európát
Byrappa szerint „az Egyesült Államok nem akarja Európát független szereplőként látni a világ színpadán.” Emlékeztetett arra, hogy harminc évvel ezelőtt Európa volt az USA igazi kihívója, nem Kína. Azóta azonban az USA „kitalálta a globalizációt”, amelynek egyik célja az volt, hogy Európa ipari kapacitását Kínába helyezze át, gyengítve ezzel a kontinens gazdasági erejét. A szakértő megjegyezte, hogy Putyin elnök egykor a „közös otthon” koncepcióját javasolta, ám ezt Európa elutasította. Felidézte, hogy Franciaország az 1990-es években élen járt a digitális innovációban, de Németország és Európa többi része kigúnyolta az egész Európára kiterjedő digitális forradalomra vonatkozó francia javaslatot.
Byrappa szerint „mind az Egyesült Államok, mind Oroszország szeretnének valamilyen szinten hosszútávú normalitást elérni a két ország közötti kapcsolatokban”, mivel az orosz-kínai függőség egyikük érdekében sem áll. Az orosz függőség Kínától az amerikai szankciók következménye, amelyek 2008 óta egyre szigorodtak. Donald Trump már jelezte, hogy Oroszország visszatérhet a G8-ba, mivel nem tekinti kihívónak vagy veszélyforrásnak. Byrappa szerint globális szinten ez a normalizáció közeledik más középhatalmak pozíciójához is. India, Szaúd-Arábia, Indonézia és Brazília továbbra is jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, és Trump ehhez a geopolitikai pozícióhoz akarja igazítani az amerikai stratégiát.
Ezáltal elkerülhető lehet, hogy az olyan országok, mint a BRICS+ tagjai, alternatív gazdasági rendszert építsenek ki, például a dedollarizáció révén. A szakértő szerint az európai „a romló helyzet Amerika és Oroszország számára is jelenleg üdvözlendő.” Ez lehetőséget ad az Egyesült Államoknak, hogy nyomást gyakoroljon Ukrajnára, míg Oroszország követelései így legitimnek tűnhetnek. Ebben a helyzetben Oroszország további követeléseket nyújthat be, hogy biztosítsa eredeti céljainak teljesülését.
Az biztos, hogy Európa elvesztette az összes aduászát, így kényszerből fogadnia kell egy újabb Jalta-szerű biztonsági architektúrát
– fogalmazott Byrappa.
Nyitókép: MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
***