Ki is függ igazán az orosz gáztól az EU-ban?

Nyitókép: STEFAN SAUER / AFP

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben Strasbourgban ismét megerősítette az EU elkötelezettségét amellett, hogy függetlenedjen Oroszország energiapolitikai befolyásától. A szándék világos: csökkenteni az orosz energiaimporttól való függőséget, és alternatív forrásokból biztosítani Európa energiaellátását. 

Von der Leyen különösen egy meg nem nevezett tagállamra utalt, amely alternatív utakat keres az orosz fosszilis tüzelőanyagok beszerzésére; azonban figyelmen kívül hagyta azokat a nyugat-európai országokat – Franciaországot, Spanyolországot és Belgiumot –, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak az orosz cseppfolyósított földgázra (LNG). 

Az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének kutatója, Yann Caspar elemzése szerint e három ország 2024 első felében az orosz LNG 87 százalékát importálta, Belgium és Spanyolország pedig több orosz LNG-t vásárolt, mint amerikait.

A legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy miközben Európa gázkereslete visszaesett, az orosz LNG behozatala 11 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. 

Az orosz LNG jelenleg az európai piacok 80 százalékát lefedi, elsősorban a szibériai Jamal gázmezőről származva.

Mindez annak ellenére történik, hogy az EU hivatalos politikája az orosz energiától való függetlenedésre és alternatív beszerzési forrásokra, például Katarra és az Egyesült Államokra irányul. Bár az orosz vezetékes gáz behozatalát szigorúbban ellenőrzik, a cseppfolyósított gáz esetében lazábbak az előírások, ami teret ad annak, hogy továbbra is jelentős mennyiségű orosz LNG érkezzen Európába.

Ezzel szemben Magyarország és más közép-kelet-európai országok, mint például Szlovákia, rendszeresen éles kritikát kapnak Brüsszelből az orosz szénhidrogének vásárlása miatt. 

anélkül hogy hasonló figyelmet vagy kritikát kapnának. Ez a kettős mérce egyértelműen rámutat az EU energiapolitikájának következetlenségeire.

Az EU célja az orosz energiától való függőség csökkentése és Oroszország bevételeinek visszaszorítása, azonban a valóságban több tagállam továbbra is jelentős mértékben vásárol orosz cseppfolyósított földgázt. Ez a paradox helyzet felerősíti azokat a problémákat, amelyek a háborús helyzetben az orosz gázra vonatkozó vegyes szabályozásokból és a tagállamok eltérő gazdasági érdekeiből adódnak.

Yann Caspar hangsúlyozza, hogy

Az Európai Unió zöld politikai célkitűzései ugyanis gyakran nincsenek összhangban az energetikai és gazdasági valóságokkal. Az energiaágazat magánszereplői tisztában vannak ezekkel az ellentmondásokkal, és sokszor gúnyosan szemlélik a brüsszeli retorikát. 

Az energiaellátásban ugyanis a valóság mindig felülkerekedik az ideológián. Rövid és középtávon veszélyes és kivitelezhetetlen olyan drasztikus változásokat bevezetni, amelyek megingathatják az európaiak energiaellátását. Bár könnyű kijelenteni, hogy Európa túlzottan függ Oroszországtól az energia terén, ennek a függőségnek az alternatíváit megtalálni sokkal bonyolultabb feladat.

Azok az országok, amelyek kevésbé függenek az orosz energiától, példát mutathatnának és támogathatnák azokat a tagállamokat, amelyek a diverzifikáció felé haladnak. Azonban a valóságban az történik, hogy Franciaország, Spanyolország és Belgium, amelyek nem szorulnak rá az orosz energiára, mégis hatalmas mennyiségben vásárolják az orosz LNG-t,

Ez a helyzet különösen ellentmondásos annak fényében, hogy az orosz LNG-import a csökkenő gázkereslet mellett növekszik.

Az amerikai LNG előnyössége Európa számára is kétségeket vet fel, főleg annak magas ára és a környezetvédelmi okokból való esetleges korlátozása miatt. Brüsszelben a „zöld őrület” tovább erősödik: egyelőre az atomenergia és a földgáz viszonylag tiszta energiaforrásként vannak nyilvántartva, amelyek elősegítik a tiszta gazdaságra való átállást. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az európai zöld lobbi és egyes szocialista szélsőségek erejét, amelyek folyamatosan támadják például Franciaország nukleáris iparát.

Összességében elmondható, hogy az európai piac az energiaügyi válság nagy vesztese. Míg az Egyesült Államok, Kína és Oroszország pragmatikus gazdasági megközelítést alkalmaz, 

távolodva a gazdasági valóságtól.

Brüsszel nehezen érti meg, hogy a szankciók szankciókerülést és ellenszankciókat eredményeznek, miközben a politikai nyomás nem egyformán oszlik el a tagállamok között. Külön érdekesség, hogy az orosz LNG európai importját rendszeresen figyelemmel kísérő intézet, az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemző Intézet az Egyesült Államokban működik. 

Washington érdeke az európai kettős mérce felerősítése, hogy további szankciókat erőltessenek az orosz gáz ellen. Eközben az Európai Bizottság továbbra is az ideológiai álláspontjához ragaszkodik, és a rendelkezésére álló adatok ellenére továbbra is azt állítja, hogy Magyarország és Szlovákia jelentik a problémát. Ez a politikai hozzáállás komoly gazdasági kockázatokkal jár, és hosszú távon Európa energiafüggetlenségét is veszélyezteti – zárta gondolatait a kutató.